Kolumbán Sándor honlapja

Boldog gyermekkor, óh, édes álom,

Álom, amely nem tér vissza már.

Halovány, ködbevesző színes képek,

Eltűntek, tovaszállt mindahány…

—————-

Gyermekkorom, ha eszembe jut,

Bezsongja szívem sok szép emlék.

Fájó vagy édes volt, megszépültek már,

S szeretném, hogyha visszatérne még.

–

Emlékszem, hogy néha csínyt tevék,

Tudtam én, anyukám megfenyít,

De mikor könnyek közt ágyba bújtatott,

Éreztem, félálmomban megpuszilt.

–

Fájdalmas kór, ha támadt reám,

S felszökött, ijesztőn nőtt a láz,

Anyukám, kiságyam szélén virrasztott,

Aggódón úgy vigyázott énreám.

——

Boldog gyermekkor…. csak a zene

——

Ínséges idők, ha törtek ránk,

Szükséget akkor sem láttam én,

A legjobb mindenből énnekem jutott,

Más vitte súlyos terhek nehezét.

–

Kívülről sérelem, hogyha ért,

Lakunkba könnyezve tértem én,

De mindig vigasztalt édesanyukám,

Oltalom karjait tárva szét.

–

Óh, mért nem vagyok újra gyermek én,

Játékos, vidám és gondtalan.

Hajszolnám napestig vesszőparipám,

S űzném a színes lepkéket tova…

———————

Boldog gyermekkor, óh, édes álom,

Álom, amely nem tér vissza már.

Halovány, ködbevesző színes képek,

Eltűntek, tovaszállt mindahány.