BOLDOG – A sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétől teljesen áthatott. A teljes megelégedettség érzésével eltöltő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A BOLDOG szó a B.L – L.B gyökből indul: BoL – LoB. A BOLDOG ember olyan, mint a LOBogó láng. A BO nagy jelentése benne rejlik az ősgyökben. A CzF Szótár szerint: „Mennyiben a boldogság a jó állapotnak teljes, bő voltát jelenti, ez értelemben rokon vele a szanszkrit pul, pall (tölt, halmoz), pulitasz (teljes), hellen plhJw, pleoV, német voll, füllen, stb. Ahonnan a boldog eredeti jelentése: megtelt, megelégedett. A török nyelvben is bol, mandsuban fulu, finnben paljo, am. bő, sok. A föntebbiekben a legtöbb szó gyökeleme: pu-, pa-, vo-, fü-, bo-, teljesen öszveüt a magyar bő szóval.” Kiem. K.S. Tehát az összes ugyanazon forrásból, az ősmag(yar)-nyelvből indult. A BOLdog és a BOLond egy gyökből indul, mert van valami közös bennük, mivel a BOLDOGság egy kissé BOLondos, LIBegő, LOBogó állapot. A BOLDOG szó OLDO tengelye értelemadó hangnyaláb, amely mindenhová ugyanazt az értelmet viszi be. Itt a bOLDOg ember OLDOtt lelkiállapotára céloz. A BOLDOG szerelmes is BOLond. „Kötnivaló BOLond szívem” vagy „Szeretni BOLondulásig” – így szólt a DAL*. Az LD páros majdnem minden szóban kellemes jelentést adó: áld, ámuldozik, éldegél, föld, hold, ildom, küld, old, száguld, told, zöld, zsold stb. Az LD páros alvógyök a szóban, tehát értelmet rejt magában, L.D – D.L: LeD – DaL. A LED gyöknek csapongó, röpködő értelme van. Ezt a CzF Szótár is írja: „LED – melyből ledér, ledérség, ledercz (székely szó) ledőrcz (lidércz) származékok erednek. Minthogy ezen szókban az ide-oda csapongás alapfogalma rejlik: innen okszerüleg állithatni, hogy led azon gyökök osztályába tartozik, melyekben a le gyökelem, illetőleg l hang mozgékonyságot jelent.” A DAL is száll. A befejező D.G – G.D gyök: DoG – GoD, DAG – GAD, a DAGadó bőség kifejezője. Ezeket összevetve: a BOLDOGság olyan BOLondos állapot, amikor az ember érzelmileg csapongó felOLDÓdott képzelettel LIBeg, LOBog, és DAGadó keble, lelke csupa DAL (LieD). Eredete nem ismeretlen, hanem ősma(yar)-nyelvi. *Volt egy olasz sláger valaha: Cuore, matto da legare – Kötni való bolond szív, vagy Szécsi Pál: Szeretni bolondulásig című dala.
BOLOND – Zavarodott elméjű. Aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél vagy cselekszik. Értelmetlen, meggondolatlan. Szokatlan, értelmetlennek látszó megnyilvánulást mutató. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BOLOND szó szintén a B.L – L.B gyökből indul: BoL – LoB.
A CzF Szótár szerint: „Gyöke bol ugyanaz, mely a bolyog (té)bolyog, stb. szóké. Rokon vele a perzsa bul és válih, német blőd, wend blod, blud, lengyel bloud, tót blázen, franczia fou, fol, stb. Általán a szláv nyelvekben, valamint a magyarban, a bolond és bolygás szók ugyanazon gyökből származnak.” A BO ősgyök nagy jelentésű. A BOLOND esetében érvényesül az L hang lengést, kilengést jelölő szerepe, és az ND itt végcsengő, s mivel a d és t zöngés-zöngétlen rokonhangzókként válthatják egymást, ez esetben a következmények leírásánál szerepet kap a hangváltás. Mert a boloND, ha beleNDül: ront, ont, bont, dönt, ránt, semmi jó nem várható tőle. A boloND esete egy végleges, befejezettnek tűnő, kirekesztő állapot, egy csendre, rendre intő, asztalra leütő ököl vagy bírói kalapács – mintha azt mondaná: nincs több remény, boloND vagy, kirekesztett – amely lezárja az ügyet. Az ND páros a vita befejezése utáni elvárható csendre, napirendre térésre is utal. Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. E folyamatok végét a döndülő D hang jelzi: ND. Vége! Lezárand, bevégzend egy folyamatot.
BOLONDUL – Valakiért, valaki után bolondul. Valamiért rajong. Bolondulásig, eszeveszetten, szokatlanul. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BOLONDUL szó úgyszintén a B.L – L.B gyökből indul: BoL – LoB.
Aki valakiért, valamiért BOLONDUL, az BOLONDos vagy BOLONDozó, és attól a gONDOLattól BELENDÜLő. Ez már nem egy lealacsonyító állapot, inkább játékosságot jelentő, és köze van a boldog állapothoz. De ugyanígy a komoly goND esetében is, ahol az ND végcsengő, de a gONDOLat már lehet termékeny töprengés (ondó). A férfi és nő bolONDOs jókedve is elvezethet a fizikai termékenységhez. Mi a BOLONDULás? Lelkiállapot, amely kis körülírással meghatározható. Amikor egy BOLONDságnak tűnő gONDOLatért, minden ésszerű ellenérvet mellőzve, kiszámíthatatlan BOLONDosságokkal tarkított cselekmények kíséretében, meghatározott célirányt követ. A cél: személy vagy eszme. Aki szerelmes, BOLONDul valakiért. Mondják: őrülten BOLONDul érte. A BOLONDULó BOLdogságtól ordítani tud. Arkhimédész pucéran rohant ki az utcára kiáltva: heuréka! A BOLdogságtól LENDül, BOLONDul BELENDül, és ő ettől BOL-DOG, azaz LOBbanó (bol – lob) tűz ég DAGadó keblében, úgymond DÖGivel (dög, dog = bőség). Oly mennyiséggel, hogy ONDul belőle, azaz (d > t) ONTja tüzét. Ilyen a LÁNGlelkű (d > g) szerelmes. Érdekes, hogy a szerelem latinul amor vagy diligo. Ez utóbbi gyöke dil, és a dili, a billen, dől, dúl, azaz bolonDUL, BOL-ON-DÚL, a LOBogó lángON DÚL. Aki nagyon szerelmes, az néha kiszámíthatatlan. Oly dolgokat tesz, amelyek arra utalnak, hogy elveszítette a józan eszét. De ez azt is jelenti, hogy az ősmag(yar)-nyelvben e szó – dili – ily jelentéssel már létezett (tisztelet jelentésű is). Voltak, akik BOLONDultak egy eszméért, egy gONDOLatért. Számukra ez BELENDítő, BOLONDító, megtermékenyítő bolONDOs erő (ondó). Minden új elgONDOLás, amely eltért a megszokottól, a megBOLONDULt(!) bélyeget vonta, vonja magára, még akkor is, ha JÓ, és ezt később gyakorlat igazolja. Minden ilyen csavaros gONDOLat (ondula) úgy születik, mint a felcsapódó LÁNG, vagy DAL, amely egy szempillantás alatt kél a bolONDULó szívben.
Sem a bolond, sem a BOLONDUL nem szláv eredetű szó, mivel azokon a nyelveken nem adható átfogó, világos magyarázat! Még az egynyelvűség idején költ szavak.