BOJTORJÁN – Nagy levelű, lila, fészkes virágzatú gyomnövény. Ennek szúrós, tapadó termése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BOJTORJÁN B.J – J.B gyökből induló szó: BoJ – JoB. A virág tetején kiBÚJó kis BOJT önmagáért beszél. A JT hangcsoport – OJTO – a virág jellemzőit leíró. Csak rá kell nézni a virágra, egy kis BOg, amelyen rOJTOsan vannak a szirmok, csak épp fölfelé, tehát ránézésre bOJTOs. Virágzás után ORmós, úgymond ORJos labdaszerű kis csomó marad, amely beleakaszkodik a ruházatba. Az OR ősgyök a kiálló részek megnevezése: ORja van. Az RJ hangcsoport – ORJÁ – a bojtORJÁn, de a lajtORJA csúcsa is ORomszerű. A sertés gerincének ORJA van, az állat levágása után a gerinc egy húsosan hagyott részét a felfelé álló csontcsonkokkal ORJOsnak, ORJAsnak nevezik. Neve azért BOJT-ORJÁN, mivel BOJT van az ORJÁN, vagyis a mindenbe beleakadó ORJÁN virágzáskor BOJTszerű szirmok vannak. A szóvégződés okán a szerkesztők akár örmény eredetet is (Ambarcumján, Hacsaturján, Petroszján) írhattak volna, de írhatták volna szingaléznek vagy kurutykikirinek is. A BOJTORJÁN ősmag(yar)-nyelvi szó, érthető részekre bontható, egyike a legkönnyebben azonosítható szavainknak. A BoJToRJáN oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T. Csak magyarul van rá átfogó magyarázat. A török nyelvek megörökölték az egynyelvűség idején keletkezett megnevezést.