BOGNÁR – Kerékgyártó. 2. Nagyobb gazdaságban kisebb faipari munkákat végző mesterember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A BOGNÁR kereket, szekeret gyárt. Persze a bajor WAGNER szóból erőltetik a magyar BOGNÁRt, holott fordítva van. Még a CzF Szótár is német, tót eredetet ír: „A német Wagner-ból vétetett által, valamint kollár a tótból.” Pedig ehhez csak a bajorok eredetét kell ismerni (avar – bavar). A szó a B.G – G.B gyök bővítménye: BoG – GöB és a szó tengelyében levő GN kötött mássalhangzó-páros eldönti eredetét. Én falun nőttem föl, Székelyföldön, ahol minden gazdaság kötődött a kerekes, azaz BOGNÁR mesterséghez annyiban, hogy a gazdaember erdőn, mezőn jártában-keltében mindig kutatta az ágas-BOGas fákat, melyikből lenne jó lőcs, ágasfa, kerékfal, ugyanis mindannyi görbe, esetenként elágazó, BOGos fából készül, és ha akadt egy, azt levágta, hazavitte, megnyesegette, száradni tette. Ezt hívták eszközfának, amelyekkel tele volt aggatva a szekérszín oldalfala. Ha később szükség volt rá, elvitte a kerekeshez, BOGNÁRhoz, aki abból elkészítette a kért alkatrészt. (S hadd örökítsem meg: nagyapám, Están bátyámhoz vitte, aki jó hírű kerekes volt.) Talán ennyi elég a BOGos fa és a BOGNÁR mesterség közti kapcsolathoz, és a szónak igazoltan magyar eredetéhez. Az ÁR ősgyök értékalkotás, de mivel minden hang, gyök két-három jelentéssel bír, így a NÁR gyök az alkotott terméknek, használata idején vízzel, folyadékkal való kapcsolatát is jelenti. A bajorok ősei, az avarok magyar nyelvű nép volt, és nekik is voltak BOGNÁRjaik, amely szó ott aztán WAGNER-re módosult. De hát árulkodó nyomként – a kötött mássalhangzó-párosok íratlan törvénye szerint – ott ragadt a GN páros kihazudhatatlanul a szó tengelyében. A GN páros itt is jellemzőt rejtő alvó G.N – N.G gyök: GöN – NeG. Alkotható vele a GÖNdör, azaz KONdor, amely a szekérnél alkalmazott különleges görbületű, KONdorodó alkatrészek: lőcs, ágasfa, kerékfal stb. jelzői, de ez csak magyar elemzésben jön felszínre. A BOGNÁR valaha lehetett BOGNOLÓ is. Van Székelyföldön egy szó, amelyet főleg Zetelakán és környékén használnak: BOGNYESŐ. Ezt olyan erdei munkásokra mondják, akik a BOGos, göcsös ágaktól tisztítják meg a rönköket. Vagyis, olyan ágaktól, amelyeket esetenként a BOGNÁR használhatna alapanyagként. Van egy székelyországi szó, amelyet én csak itt Udvarhely környékén hallottam, s amelyet a céltalan ődöngésre, körüljárásra használnak: BÓGenyez. A BOG gyök e szóban a járással, úton léttel kapcsolatos. Ismeretes a B > V vagy a G > K hangváltások lehetősége. Akkor érthető egy másik, szintén itt használt szó a távozásra: elVAKarodik (helye üres marad: vákuum). Vagy aki valahová sietve megy, arra mondják: VÁGódik valahová, beVÁGódik a kapun, vagy sietve, VÁGtatva átVÁG az úton, mezőn. Itt eljutottunk a VÁG – WAG kapcsolathoz. A magyar nyelvben a VÁG gyöknek szélesen elágazó bokrosodása van, míg a német nyelvben bármi is van, visszavezethető a magyar nyelvbe, és csak itt elemezhető. Például a VAGabund = csavargó, nem csak a gyök, de az ND páros miatt is. A WAGnis = kockázat, merészség jelentésű szó is magyar eredetű, mert a beleVÁG szó gyökéből ered. Német elemzésben ezt nem adja ki. Itt, a magyar nyelvben van a bajor (bavar, avar) WAGen, WAGner szavak eredési pontja is. A VÁG szó jelentése magyarul szel, víz, csap, út, jár. Az utat VÁGták, VÁJták RÓTták (way, road, Weg, route, väg stb.) akár a hegyoldalba, vagy tán az erdő fáit VÁGták ki, hogy utat VÁGjanak át az erdőn. De utat VÁGott a patak is, és sok helyen a mezei, erdei út a patak által VÁGott – esetenként kiszáradt – mederben vezetett. Az ilyen helyet nevezték VÁGásnak. Az út és víz egyik neve az ősnyelven VÁG, VÉG. Ami a német nyelvet illeti, minden gyökszava ősmag(yar)-nyelvi gyök, amelyek értelmének kibontása, elemzése csak a mai magyar nyelvbe visszaágyazva, az itt levő „rokonai”, azok szógyöke, szóbokrai nyomán világosítható meg, mert a német nyelvben ily bőséggel magyarázat nem adható rá. Ám lehet próbálkozni, de küszködve sem megy. Végszóként: a BOGNÁR szakma és megnevezése ősmag(yar)-nyelvi eredetű és nem német!.