Csak, amire bizonyíték van a nyelvben!
——————————
Ki az, aki mindent létrehozott?
Tudnunk kell, hogy semmi sem csak úgy magától jött létre. A világegyetem hatalmas méretű. A tér és idő arányainak érzékelésére álljon itt néhány tudományos adat:
A világegyetemben, becslések szerint 100-800 milliárd csillagrendszer található. Ezek egyike a közepes méretűnek számító Tejútrendszer, amelyben több milliárd naprendszer, így a mi Naprendszerünk is, és az azokat alkotó kb. 100 milliárd bolygó kering pályáján. A világegyetem kora hozzávetőlegesen 13 milliárd év. A Föld, amelyen élünk csak egy parányi kis égitest a többihez mérve, de nekünk a legfontosabb. Bolygónk kora a tudósok szerint, mintegy 4 milliárd év.
Ebből érzékelhető, hogy az a néhány tíz ezer év, amely a Földbolygónak az ember számára alkalmas lakhellyé alakításával telt el, egy viszonylag rövid időszak. Az emberi történelem eddigi hatezer éve ugyancsak elenyészően rövid idő. Mindkét időtáv csak csepp az időtengerben, ha a teremtői terv végtelenéhez viszonyítjuk. Minden, amit a Teremtő megalkotott, viseli az ő – végtelenség felé mutató – kézjegyét.
Teremtő, ki ő?
Minden igazi tulajdonnév már a megnevezendő megjelenése idején, a kezdetektől alakult ki. A tulajdonnévben benne rejlik viselője kezdeti sajátos jellemzőinek, vonásainak sűrítménye.
Ez a tényleges névadás íratlan törvénye.
Utólag csak a fő jellemzők szerinti társult – úgymond – ragadványnevek csatolódnak hozzá. Ilyenek: Isten, Gondviselő, Mindenható, Teremtő és mások.
A Teremtő Isten tulajdonnevében rejlő értelem csak a teremtés nyelvén nyitható fel. Nincs semmi rejtély, misztikum. A név a fő jellemzők sűrítménye.
A jelenleg használt, módosult névváltozata: JEHOVA. A Bibliában ez jelenik meg, ám ennek nincs világos, sőt semmilyen héber nyelvi magyarázata. Azért nincs, mert nem ez az eredeti név, és mivel az isteni tulajdonnév nem is héber szó! Csak a héber nyelvbe beszáradt változat, akár az ősnyelvi gyönyörű szónak az ógörög nyelvi genere lárvaváltozata.
A teremtői tulajdonnév eredeti alakja: JOHAVAN.
A Bibliában leírt vallási jellegű, hébernek tartott szavak mind ősnyelvi eredetűek, hisz akkor még a teremtés nyelvét beszélték a zsidók is. E szavak értelme, mondandója csak a mai magyar nyelven fejthető meg. Egyik szó a halleluja, amelyet ők Istent dicsőítő szóként vélnek, holott az imádkozó, az általa szerzett, énekelt imához kapcsolódóan kérdezi Istenét: hallál-e Jóh, hallál-e Jah, hall élő Jah? Ebből módosult később, a héber nyelv kialakulásakor: Hallelujah, majd Halleluja alakra. Sok ilyen szó van: efód, széla, ámen, kérub, szeráf, angyal, apostol, próféta, gyehenna, Krisztus, Messiás, oltár, manna, seol és mások, vagy személy és földrajzi nevek, amelyeknek valós értelmét csak magyar elemzésben leljük fel. Ősatyáik nevei, de a térség hegyei, völgyei, folyói nevei is csak magyarul fejthetők meg.
Illik megismerni a nevét annak a Teremtő Istennek, aki az egész világegyetem százmilliárdnyi csillagrendszerét, a Tejút csillagrendszert, a Naprendszert, benne a mi Földünket, rá életet, és minket, embereket teremtett!
Illik tudni az eredeti nevet: JOHAVAN.
A másik alakjai, röviden ejtett változatai: JAH, JAHVA.
Biztos lehet mindenki abban, hogy e néven nem Mózesnek mutatkozott be először, hanem első fiának, Ádámnak. Mózesnél csak megismételte: a VAGYOK küldött… Ez egyes szám harmadik személyben: VAN.
Saját szavaival mondhatta: JAVAtokra, JAHVAtokra JÓ HA VAgyok. Tehát: JAHVAtokra jó ha van ő, JOHAVAN, aki teremtett, s akitől függ minden élő léte.
Ébresztő, emberiség! Kitől várjátok sorsotok JAVulását? A háttér hatalomtól?
Nézzük az eredeti JOHAVAN név összetevő hangjait. Minden hangnak van jelentése a jó és rossz oldalon. Ez esetben a jó oldali jelentését nézzük.
A név kezdőhangja a J hang. A J hang a Jó, az uJJongás, a Jellem és más kellemes kifejezések hangja. A másik oldalon a JaJ, fáJdalom, Jász (gyász) stb. hangja.
Az O, Ó hang, termékeny OkOs gOndOlat, gOndOskodás, gOndviselés, a fOntOsság, pOntOsság, kOmOlyság, termékenység: OndÓ, valamint az Óhaj, jÓ, jÓság és több más jelenség kifejezője.
Az A, Á hang a hAtAlom, hAtÁrozott ÁllÁspont kifejezője.
A H hang a legbensőségesebb Hang. Nem véletlen, hogy szókezdő a Hang szóban. Mélyről jön a kebel közepéből, a leHelet, a lélek Hangja. A Hőn óHajtott vágy, a sóHaj, Hála, a Hon, Hűség, a Ház, az ottHon melegsége.
A V hang a Vigyáz, Véd, óV, Vád Viadal, VíV, Vidám Vigalom, megVáltás, és más jelenségek kifejezője.
Az N hang zöNgehang. Ez adja a haNg zeNei zöNgéjét. Az éNek, daNolás, fiNom, hiNta, iNger, iNdul, üNNep, goNdolat, Nóta, Nő, szavak meghatározó értelemhordozó hangja. A Nagyság, miNdeNség, a goNdolat, foNtos, poNtos iNdítás, Növekedés, a rossz tiltása: Ne.
A Teremtő legfőbb jellemzője: JÓ.
Balkányi Szabó Lajos szerint, Isten személyneve az ősmesékben, ősnyelven: JAV. Székelyföldön még ma is használatos szó, kérdésként a JÓ-E helyett: JÓV-E(?). Ez valószínűleg a JÓlVan-E összevont alakja.
Jézus és Hermész Triszmegisztosz – térben és időben egymástól távol – mindketten szó szerint, egyezően jelentik ki: Senki sem JÓ, csak az Atya.
„Ezért kell Istent a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” Kiem. K.S.
Igen, ő JÓ, és JÓ HA VAN, mivel neki JOHA VAN, s ezért a neve: JOHAVAN.
A teremtés ősnyelven, azaz magyarul, a JOHA a benső, a jelképes szív. Székely szólás szerint, ha valaki haragszik, de később alábbhagy haragja: megJOHÁszodik, JOHAd, leLOHAd. Ez az ősi szavunk, így külön ma már nem használatos: JOHA, de létezett!
A CzF Szótárból: „Értelme a régi nyelvmaradványokban némileg különböző. […] Benigna asszony imakönyvében am. szív. „Johomnak akaratját lássad.” […] Müncheni codexben jonhó és jonh am. szív. […] A Nádor-codexben jonh am. belső rész. „Megháboróla en jonhom és megfogyatkozék az en lelköm” (Toldy F.). Kiem. K.S.
Akinek JOHA van = JÓ indulata, jó szíve van. JOHA – AHOJ –> ÓHAJ. Számunkra csak JÓt ÓHAJt.
Tehát Isten ősnyelvi neve összevontan: JOHAVAN. A ma klasszikusnak tartott JHVH betűváz helyett a JHVN a valós. Az N hang nem tagadható, mert a vaN záró hangja.
A JOHAVAN név hangváza: J-H-V-N. A NEVE JÓH, azaz a név kicsengése a JÓság. A védelem ÓVÓ HÉJA, HAJléka. A megmentés NÁVÁJA/H, azaz HAJÓja, bárkája.
A Biblia azt mondja: Minden VÍZből és VÍZ által állt elő. Ez sokatmondó értelmi sűrítmény, és csak a teremtés nyelvén érthető meg teljesen.
A víz egyik ősnyelvi neve: VAN. A teremtő Isten neve is: VAN. Másik neve: ÉLŐ.
A Teremtő Isten, kinek neve JOHAVAN, a LÉT, az ÉLET forrása!
A v > f rokonhang váltás mutatja, hogy VAN (Isten) ma a FANon (fan = ágyék) át folytatja a teremtési munkáját. Ádám-Évától kezdődően így folytatta a teremtésművét. Következésképp, aki azt kioltja, JOHAVAN előtt felel gyilkos tettéért! Mert azt tudni kell, hogy a JÓsága nem jelenti az, hogy bambán elnézi a bűnt. Az Isten-, ember-, életellenes bűnök haragra gerjesztik.
Hermész Triszmegisztosz azt is tudta – valószínűleg a Noé által átmentett leírásokból, amiből Mózes is olvasott egyiptomi tanulmányai idején –, hogy Isten semmit nem teremtett önmaga, hanem mindent a SZÓ által teremtett. A SZÓ az, akit a Károli fordítás IGE néven említ, ősnyelven: SZÓLOG. Ő szóvivő volt, JOHAVAN Isten elsőként teremtett Fia, aki által szólította, SZÓLOGatta az emberiséget, vagyis üzeneteit közvetítette feléjük. Az ógörög nyelv a fordított változatán említi: SZÓLOG – LOGOSZ.
Ő Mihály fejedelem, égi Atyja, JOHAVAN őt küldte később a Földre. Ő, aki JÉZUS néven bemutatkozott KRISZTUS, azaz Keresztesként a MEGVÁLTÓ szerepében, letette az ádámi bűnért a váltságáldozatot.
Ő volt, aki addig is híven SZÓGÁLta (szolgálta) Atyját mennyen-földön, majd feltámadása után elmondhatta: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Ő az, aki királyként eljövendő, hogy láncra vesse a sátánná vált lázadó Fényhordozót és alárendeltjeit, akik fő felelősök a történelem folyamán az emberiség által átélt összes nyomorúságáért.
Ő az, aki eltöröli ezt a mai velejéig romlott, becstelen, embertelen, igazságtalan földi uralmi rendszert. Utána teljesedik az ígéret: Lesz feltámadása mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Az Atya és Fia vet véget a jelenlegi becstelen állapotoknak
Ma meggondolatlan, felelőtlen, tudatlan, balga emberek úgy beszélnek a Biblia Istenéről, mint egy gyűlölködő bosszúálló istenségről. Az ilyenek szerint, nincs is oka, joga haragra! Mert szerintük a Földön az elmúlt idők eseményei, történelme alatt nem történtek oly dolgok, amelyek miatt haragudnia kellene.
A Teremtő, akinek tulajdona a Föld s a rajta levő összesség, ne háborogjon a földi állapotokat pocsolyába süllyesztő elkövetett bűnökért? Ne álljon bosszút a tönkretett birtokáért, a Földért, azokért, akiket igazságtalanul elnyomnak, a nyomorba süllyesztett népért, tömeggyilkos háborúkért, és azért mert naponta milliárdok káromolják a nevét.
Viselje el, és kész! Így vélik sokan.
Az ilyen emberek viszont, ha a bérlőjük tönkreteszi az ő bérbe adott lakásukat, vagy őket csak fikarcnyi személyes sérelem éri, nevüket bántóan emlegetik, rögtön a mennyezetig ugornak, nemtetszésüket az egekig ordítják, és számon kérik Istentől, miért engedi meg ezt! Mert ugyebár ezzel az ő személyes jogaikat, magas röptű emberi méltóságukat megsértették, s vagyonukban esett kár. Na persze, hogy nekik joguk van ehhez, és ha tehetik, meg is bosszulják! Szerintük azonban Istennek nincs joga bosszúra! S mondják ezt a porszemnyi emberek, ezernyi káromlással fűszerezve a világegyetem Teremtőjével szemben.
De, ha oly rossz ő, akkor ki küldte el a Megváltót?
Ma a világon ezernyi istenséget imádnak, minden nép csalói, ámítói, a hosszú emberi történelem folyamán gyártottak csordányi istenséget. Az ősiségben egyes népeknek legelőre is elég istentenyészetük volt. Papjaik gond nélkül megéltek belőlük, nevükben szedték a sápot, s használták saját javukra, meggazdagodván. Ismerem jó néhány nép mitológiáját, mesének jó, de a mindennapi élethez szükséges századokon, évezredeken át tartósan beváló hasznos tartalommal, erkölcsi útegyengető gyakorlati oktató, nevelő, tanácsadó erővel, értékkel, nem bírnak.
Arról a jövőről, amit a Biblia igaz Istene, JOHAVAN ígért és megvalósít itt a Földön, a hús-vér testi örök élet, boldog békességben, semmit sem említenek.
Pedig eljön, betelik, de az ő időterve szerint.
folyt. köv.