Isten miért, mi célból teremtett embert?
Amikor a Teremtő Isten eldöntötte, hogy az általa teremtett több milliárdnyi bolygó egyikére, tapintható testtel rendelkező élőlényeket és az ő képére, képességére hasonló alkotószellemű, értelmes embert teremt, akkor a körülötte levő fénytestű fiai épp úgy nem tudták elképzelni, milyen lesz az a test, amint most mi nem tudjuk elképzelni, milyenek ők, a fénytestűek.
Biztos, hogy nagy érdeklődéssel figyelték a Földön történő teremtési folyamatok minden mozzanatát, főként, mert a részletmunkákban ők is szerepet kaptak, közreműködtek.
A megteremtett emberpár törvényt kapott a követendő eljárásmódot illetően. A Teremtőjükkel szembeni feltétlen engedelmesség törvényét a szeretet jegyében.
Rendkívül fontos és komoly követelmény volt annak betartása, mivel a Teremtő Isten örökéletre teremtette őket, és velük a végtelen, időtlen örökkévalóságra tervezett.
Olyan erkölcsi mintát tárt az ember elé, amely mérvadó vezetője lesz neki és utódainak időtlen időkön át. Ugyanis a Teremtő célja az, hogy az elképesztően hatalmas világegyetem minden egyes csillagrendszere összes naprendszerének a mi Földünkhöz hasonló méretű, kedvező állású égitesteken növényi, állati életet teremtsen, amelyet emberi irányítás alá helyez.
A végtelen idők örökkévalósága alatt ezeket a bolygókat, a Földről odatelepítendő emberpárok utódaival népesíti be, színezve az élettelen csillagrendszerek rideg képét a kellemes melegségű, mozgalmas, nyüzsgő, boldogan daloló élővilággal.
Mivel mindenben a kezdet a meghatározó, így az első emberpártól: kősziklához hasonló erkölcsi, becsületbeli szilárdság, Teremtője iránti szeretet, hűség, a törvényéhez való feltétel és megalkuvás nélküli ragaszkodás volt elvárható, hiszen ezt az – örökítő sejtjeikbe, génjeikbe is beépülő – erkölcsiséget adták át utódaiknak az előttük álló örökéletre.
A Teremtő, és hűséges fiai érdeklődéssel figyelték az első emberpár kezdő lépéseit. Döbbenettel vették tudomásul a Föld felügyeletével, az emberpár irányításával megbízott Fényhordozó felvigyázó árulását, amint csaló, becstelen módon, tudatosan kísértve, galád, hazug érvvel alátámasztva, kitartóan, állhatatosan sugallt, erőteljes, érzelmi-érzéki töltetű ráhatással engedetlenségre bírta a megingatható gyengébb felet, a nőt, aki engedett, és belevitte a férfit is.
Az első emberpár így elbukott: a tisztesség, becsület, hűség, erkölcs próbáján.
Valószínű, hogy a Teremtő környezetében, az ő hűséges fénytestű fiai közt, lesújtó gyászos hangulat lett úrrá.
- Mi volt az édeni bűn?
Nem kívánok vitát gerjeszteni, de a nyelvi elemzések nyomán szerzett ismeretek késztetnek kimondani azokat a létező bizonyítékokat, amelyek a kezdetek idején, az emberi történelem indulásakor meghatározóak voltak annak további folyamatára. Ez szembemegy az eddigi hiedelmekkel, tantételekkel, de mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető.
Van egy korabeli kiváló képalkotó fültanúm, amely jelen volt, beszél az édeni eseményekről is.
Ez a teremtés nyelve!
E nyelvnek mai napig élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv. Mivel nappal és éjjel is jelen volt minden mozzanatnál, így a történet minden jelenségét megörökítette.
A magyar nyelvet – szólopó tolvajként beállító – szüntelen megalázni kész hitetlen hivatásosok prüszkölhetnek, röhöghetnek, akár térdet verve is, de az nem változtat a tényen. A nyelv az összesség körülírásában rögzítette az emberi testi fő jellemzőket, így – összevetve az eseményhez tartozó megnevezéseket, a férfi-nő házassági kapcsolat fő jellemzőit és a bűnbeesés kísértőjének fő jelzőjét, a lefolyás körülményeit – levezethető a történet pontosan, árnyaltan, érthetően.
A teremtés beszélt nyelvénél hitelesebb tanút senki nem tud felmutatni. Bár a Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni az akkor történtek titkait, megnyugtatom őket – héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot! Ugyanis a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv! A héber nyelv a teremtés utáni negyedik évezredben alakult ki, a teremtés nyelvének zsidók által beszélt tájnyelvéből. A vallásos írásaikat, a Törvény szövegét, a próféták könyveit később, a babiloni fogság idején írták át az írástudók, a keveredéssel kialakult héber nyelvre. A köznép viszont még sokáig a teremtés nyelvét beszélte, hiszen Jézus tanítványai neveinek jelentését is csak a mai magyar nyelven lehet megfejteni.
Ez okon a Biblia tényleges mondanivalóját hiába próbálnánk héber nyelven elemezni, mert az csak a teremtés ma is élő ősnyelvén tehető meg.
Ma még lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, hogy az eljövendő idő a nyelv által támogatott állításokat igazolja.
A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes és ezért – keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése. Nem szó szerint értendő, akár Ádám föld porából (föld elemeiből) vagy Éva Ádám bordájából (sejtjéből) való teremtése sem.
Nyilván, mindkét jelképnek – föld pora és borda – van jelentése, mondanivalója az összességben, mert mindkettő a származási kötődést emeli ki, és a következményekre is utal. Ám a próbatételre utaló valóságot a nyelv szavaiban kell keresni.
Megfigyelhető a továbbiakban az ehhez a tárgykörhöz kötődő kulcsszavak hangváz anyagának egyezése. A nagybetűkkel szedett szavakat kell megfigyelni.
A kezdetre vonatkozóan, jelképesen egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni. A leírás szerint a csaló KÍGYÓ, KÉGYÓ, a szó másik alakjában KILGYÓ, KÉLGYÓ mögé rejtőző – a Sátánná, ördöggé vált fénytestű – gonosz Főfelvigyázó, vitte rá Évát, hogy megszegje a kapott teremtői tilalmat.
A szerelem gyönyörűsége, a testi vágy volt az a kívánatos gyümölcs, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt. Mindent megadott számukra, de most, a legjobb testi jó ízlelése előtt, egy kis türelmet, önmegtartóztatást kért tőlük.
Az örökkévalóságra, örök életre szóló férfi-nő kapcsolat, házasság előtti életminta felállítása volt a teremtői cél.
Ez azért, hogy kihangsúlyozza a férfi-nő szerelmi kapcsolat, a testiség, a nemi szervek rendkívüli jelentőségét. Mivel ezt az összességet, szerelmet, házasságot, testi kapcsolatot, elsősorban nem önző élvezeti célra, nem csak játékszernek hozta létre. Nem azért, hogy az emberpár állandóan tobzódjon a kéjben. A testi nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelmi érzelemözön testi csúcskifejeződése, amely a Föld benépesítésének folytatása boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető utódokkal. A nemiség a továbbteremtés eszköze, de oly bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés eseménye, annak összes következménye, a szülést is beleértve – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandóan visszatérő, s így életre szóló kívánatos élmény legyen számukra.
A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a későbbi időkre is a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, a mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen ezzel a Teremtő Istenük, őket munkatársi szintre emelte a Föld benépesítése feladatában. Biztosan nem véletlenül rendelte el e rövid időt számukra a Teremtő. Ez egyféle jegyességi időtáv lehetett, amely mintaként szolgált az ő utódaiknak mindenhol a végeláthatatlan időben minden eljövendőben megkötendő házasság esetén.
Adott egy időhatárt, és ígéretet arra, hogy ünnepélyesen összeházasítja őket, s attól kezdődően EGYbeKELhetnek, EGGYÉKELhetnek, EGGYÉ KELL válniuk. Előtte önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők mindketten beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják.
Mivel Isten teremtett minden élőt, és mivel az élet az ő tulajdona, joga van szabályokat állítani az élők számára a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy dolgok rendje jó mederben folyjon. Mivel minden tőle származik, így ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó és milyeneket rossz eredmények, következmények, s ezért, hogy ez javunkra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használják, használjuk a testi-érzelmi élet örömforrásait, s azok áldásait javunkra. Ez volt a legelső – napokról, időszakokról, azokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény, amely szabályozza, jó irányban vezeti az emberi párkapcsolatokat.
Az erkölcsi próbatétel kiállása, a teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre fontos mintaként szolgált volna a gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, ez nem csak engedelmességük próbája volt, hanem életre szóló előképi minta. Felkészítés a nemek egymással szembeni viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön a rend és a béke fennmaradjon. Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében.
Az emberpár számára Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYbe KELve, és kettejük testének ÁGYÉKában, ÁLGYÉKában levő szerveik EGYbeKELésével GYAKva utódokat nemzzenek. Ez a házasÁGYI, házasÁLGYI EGYBEKELés, EGGYÉKELés a legcsodálatosabb emberi KEBELÜGY, a legnagyobb, és a férfi-nő testet legerőteljesebben, átfogó, átható gyönyörözönnel járó érzés. Semmi olyan nincs a földi testi létben, ami hozzá hasonlítható lehetne. Semmilyen más testi jóhoz nem hasonlítható. A legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két nem egymást vonzásában, egyesülési vágyában. Ehhez KELL EGY másik nemből való emberi lény: a férfihez nő, a nőhöz férfi. Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát szükséges két félben a vágy fékezésére, hogy ne váljon a bűn eszközévé, majd ők annak rabjává.
Ilyenkor nem csak a szívek szenvedélye, hanem az AGYAK megfontolt gondolatai szükségesek az egyenes döntéshez.
Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok. Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, az alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült, mint senki más utódai közül. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, királyául őt nevezte ki az örökélet ígéretével.
Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni!
Nincs!
Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása.
A férfi nemi szerv is feszes, innen a neve. De csak addig feszes, ameddig a kéjérzet csúcsára ér. Utána vége a tartásnak, lapuló málé lesz. A férfi nemi szervnek nincs gerince, csak a kéjvágytól lesz feszes.
Az igazi, felelősségteljes, céltudatos, kötelességtudó férfit nem ez a szerve vezeti!
Az igazi férfi gerinces, és ha sorsdöntő feladatot kap, a kéjvágy nem lehet olyan erős hatású csali, ami erkölcstelenné, becstelenné, kötelességszegővé, majd lapuló málévá teszi.
Az állhatatlan szegi meg szavát, nem a gerinces férfi! Az ilyen férfi hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé. Tovább már nem bízható rá komoly sorsdöntő feladat.
A férfi, mint értelmes lény, képes kell legyen, önfegyelmet gyakorolni!
Ádám előbb ellenállt, szót fogadott volna, ám a ravasz, gőgös Sátán, a KILGYÓ, KÉLGYÓ gondolati ösztönzése, valamint Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓjának, ÁGYÉK KÉGYÓjának látványa rendkívül kíváncsivá tette Évát a GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a türelem, önuralom próbáját, és a jelképes KÉLGYÓ, a Sátánná, lázadóvá vált Főfelvigyázó sugallatára, magára vonta Ádámot, aki ekkor már képtelenné vált az ellenállásra.
Ádám elveszítve éberségét, elbukott a becsület, tisztesség, szavahihetőség, állhatatosság férfias próbatételén, nem vált ígéretét megtartó, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható az egész Föld királyi hatalma. Egy szófogadatlan, jellemtelen, megbízhatatlan, kéjelgő lágy málévá lett.
Megfigyelhető a tiltott tett elkövetése utáni viselkedése, akár a férfi nemi szerv a kéj után: málé lett, félénken, magát gyáván meghúzva, égett szégyenében!
Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású, őszinte férfi, ekkor a tiltott kéj miatti bűntudattól, nyüszítő félelmében, teljesen megsemmisülve, a bokorba elbújván, remegő gyáva, magyarázkodó, lapuló málévá lett.
Tudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól! Hogy engedetlenül, szószegően lopott, s így meglopta égi Atyja bizalmát is.
Pedig a nemiség számukra csak a jó lett volna, ha kivárnak. Ám mivel idő előtt kóstolt bele, így az éretlen gyümölcs hatásaként a rossz oldalát is megismerte, ami tiltott volt … egyelőre. Amit nem kellett, nem szabadott volna. Így ráébredt, hogy teljesen meztelen nem csak a valóságban, hanem képletesen is. Pucér és szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva
Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, és rájuk bízta a Föld benépesítését saját utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, királyává, királynőjévé emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes királyi palástja. Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre a Föld királyává emelte volna emberi lényét.
Ám az ÁLGYÉK, a KÉLGYÓ, a KILGYÓ, számukra KIL lett, GYILOK, elveszítvén az összes áldást, amit addig ígéretként birtokoltak.
A nyelvben élő nyelvi szóalkotó elemek tehát azt bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen ez az édeni eseményeket leíró szövegben. A szófogadás vagy annak elmulasztása a kísértő KILGYÓ tette után, GYILOKként ható, learatandó GYümöLcsöKet vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre kihatóan.
Ha végigelemezzük az emberi történelem alatt a viszályok indító okait, felismerjük, hogy majdnem az összesnek a rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Vagy így, vagy úgy, végül minden halál visszavezethető a kezdeti bűnös ÁLGYÉK – GYILOK kapcsolatra.
A mocsárba süllyesztett nemiség, a romlott AGYAK, kurválkodó ÁGYÉKok, erkölcstelen ÁGYAK bűneinek gyümölcseit előbb vagy utóbb meg kell EGYÉK az elkövetők.
——————————-
áGYéK – áGYaK – aGYaK – GYaKó – KeGY – KíGYó – eGYéK hangváz:
GY-K – GY-K – GY-K – GY-K – K-GY – K-GY– GY-K
áLGYéK – eGGYéKeL – eGGYé KeLL hangváz: L-GY-K – GY-K-L – GY-K-L
áLGYéK – KéLGYó – GYiLoK hangváz: L-GY-K – K-L-GY – GY-L-K
eGYBeKeL – KeBeLüGY hangváz: GY-B-K-L – K-B-L-GY
folyt. köv.