BIZTOS KEZDET, HATÁROZOTT CÉLPONT/4 Csak amit a teremtés nyelve bizonyít!

Az emberiség megmentésének terve

Az édeni eseménysorozat bűnei: a fénytestű Főfelvigyázó lázadása, ami magával sodorta az alája rendelt fénytestűek egy részét is, szembehelyezkedve a teremtői akarattal.

Az emberpár erkölcsi bukása, az áldások megvonásával, tökéletesség elvesztésével és Édenből kiűzetéssel járt. Ám a Teremtő nem dobta el végképp őket a bukás után, engedte élni, utódaik születtek, de Ádám élete – bár eredetileg örökéletre teremtetett – nem haladhatta meg a teremtői ezer éves napot. Így azon belül, 930 éves korában meghalt.

Felvetődik a kérdés: ha tökéletesnek teremtette Ádámot, s ő mégis hogyan vétkezett? Mégsem volt tökéletes?

Ádám tökéletes volt, testileg, elmeileg is.

Azonban, ő akaratát érvényesítő szabadsággal rendelkezett. Isten nem akart gépies viselkedésű robotot, mint a mai világuralomra törők, hanem gyermeki szeretetből induló, szabad akaratból származó imádatot, örömteli ragaszkodást várt el. Minden teremtménye számára döntési jogot, választási lehetőséget adott, mennyben, Földön egyaránt minden teremtménynek engedte, hogy döntse el: megmarad-e a teremtője által ajánlott egyenes úton, vagy eltávolodik tőle, saját útját járva. Biztosan elmondta nekik is, amit később leíratott: „…az életet és a halált adtam előtökbe,  … válaszd azért az életet, hogy élhess.”

Vagyis két út volt, két életmód közül választhatott:

engedelmesség, egyenes, becsületes, szeretetteljes életmód az örökélet áldásával, vagy

engedetlenség, szembenállás a teremtői akarattal, az ajánlott életmód megvetése, elvetése, önkényes viselkedésmód, amelynek vége a halál.

Ádám, nemi bódulatában megcsalatva, ez utóbbi felé sodródott.

A legnagyobb baj azonban az volt, hogy Ádám semmilyen megbánást nem mutatott, ehelyett Teremtőjére hárította a felelősséget: Az asszony, akit mellém adtál…!

Az asszony továbbrúgta a labdát: A kígyó, a te teremtményed…!

Ekkor hangzott el az isteni szózat a csaló ámító, jelképes kígyó, azaz Sátán felé:

Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.

A kígyó fejére taposás halált jelent, és az asszony MAGVA lesz, aki erre képes. Ez volt az ígéret a jelképes kígyótól, a kísértő, lázadó Sátántól megszabadításra.

Az asszony MAGVÁTÓL jön a szabadítás, ő lesz a MEGVÁLTÓ!

Ezért várták évezredeken át a születendő Ígéret Fiát, aki MESSIÁSként, MEGVÁLTÓként, megmentőként lép fel az emberiség érdekében.

Teremtői akaratból született meg később a szabadító, mint tökéletes ember a Földre, hogy próbatétellel bizonyítást nyerjen: Ádám ugyanúgy kiállhatta volna a próbát, mint ő.

A teremtés nyelve rögzítette az ehhez kötődő kulcsszavakat: MESSIÁS, KRISZTUS, JÉZUS, és gyökelemzéssel magyarázatot is ad a szerepekről.

 

Tehát a Teremtő Isten megmentési tervet dolgozott ki Ádám utódai számára.

Ígéretet tett egy Megváltóra, akit elküld a bűnbe esett emberiség sátáni rabságból való kiváltásra, aki MESSIÁSként SEMMISSÉ teszi az emberi történelem évezredei alatti rombolást.

 

  • Minek a jele a kereszt?

A KERESZT az ősiségben a javak egyenlő elosztásának jelképe volt. Ezt mutatják az ősi KÖROSZTó KERESZTek, és innen is a megnevezés. KERESZTESként, KRISZTUSként, helyreállít mindent az eredeti teremtői szándék szerint, minden ember számára igazságosan, egyenlő mértékkel mérve.

Jézus megkérdezte tanítványait: Ti kinek tartotok engem?

Péter így felelt: Te vagy a KRISZTUS, az élő Isten fia.

Ekkor még azt sem tudták, hogy miként ér véget földi élete. Tehát nem a kivégző bitóról kapta a KERESZTES, KRISZTUS nevet, hiszen még ma sem tisztázott teljesen, milyen volt a bitófa alakja! Viszont tudták, hogy a leendő királyságában mindenki egyenlő áldásokban részesül, amit az ősi kezdetektől a négyfelé OSZTott KÖR, a KÖROSZT, KERESZT szemléltetett.

A Biblia jövendöl az – Ádámtól mostanig felépült – emberi társadalmi rendszerösszesség befejező időszakáról, a pusztulást megelőző látható jelekről, majd az igazságtalan földi világrend teljes eltörléséről.

Ezt az ígéretet JÉZUSnak az evangéliumban leírt jövendölései és a Jelenések könyve tartalmazzák. Arról is jövendöl, hogy ezer év adatik a hatezer éves történelem alatti tönkretételek helyreállítására.

A Teremtő Isten mindent emlékezetében tart, s amint az utóbbi évtizedek nagy találmánya, a világháló –, amit ő engedett felfedezni az ember számára, hasznára – nem felejt, ugyanúgy ő sem felejt semmit, sem jót, sem rosszat, mindent számon tart, az általa meghatározott időben kiértékel minden jó cselekedetet, és számon kér minden elkövetett gonosz tettet, bűnt.

Ezt ma sokan nem hiszik.

Erkölcsi fék híján, nyakló nélkül követik el az Isten és ember elleni legsötétebb bűnöket: gyermek- és szervkereskedelem, és már ott tartanak, hogy a születés pillanatáig engedélyezhetővé teszik a művi vetélést. Ez előre megfontolt gyilkosság! Ám jó tudniuk – minden ilyen tettről számot kell adni a Teremtő által elrendelt időben!

Az ígéret alapvetően arról szól, hogy a hatezer éves véres történelem, az igazságtalan, elnyomó földi nyomorúság után, a megbízás szerint a Messiás, azaz Jézus, mint király által, lesepri a Földről az elnyomó világrendet, és ráállítja arra az útra az emberiséget, amelyet Ádámnak és Évának kellett volna követnie. Vagyis helyreállítja itt a Földön a békés emberi világot eredeti szándéka szerint.

A MESSIÁS azért jön, hogy elMESSE a gonoszság szálait, s a gonoszság urát, Sátánt bilincsbe verje, SEMMISSÉ tegye minden tettét, s büntesse tettei minden következményéért, a hatezer éves uralma lejártakor.

A Föld Teremtője, tulajdonosa, a hitvány, pusztító bérlők kilakoltatása után, lesepri a környezetet elrútító beton romhalmazból álló beste nagy városokat, amelyek az emberi test és lélek legrombolóbb közegei. Eredeti állapotára rendezi vissza a földi domborzatot, eltünteti a hatalmas földrajzi szintkülönbségeket, amelyek a Vízözön nyomán alakultak ki. Azt a jég és víztömeget, amely Özönvízkor omlott a Földre visszaviszi a régi helyére, visszaáll a védőburok, a kellemes testbarát hőmérséklet. Újrateremti a kihalt növény és állatfajokat, utána a túlélőkre bízza a környezet megszépítését.

Erre vonatkozó ígéreteit abban a könyvben adja tudtunkra, amelyet üzenetként a hűséges embereivel számunkra íratott meg a hosszú történelmi korokon át.

Ez a könyv a Biblia.

 

  • Ki volt Jézus?

A Biblia szerint JÉZUS a Dávidot követő leszármazási ágon született meg. Mindkét szülő abból a törzsből eredt. Fogantatásánál, születésénél József nem volt tényező, mert a Teremtő hatalmát használva égi fiát megtermékenyítő sejtként ültette be Mária méhébe.

Megszületvén, JÉZUS névvel nevezték. E név több jelentést sűrít magába. Egyik: BÁRÁNY, a kis gidus, jedus, JEZUS. Másik a JÁSZolban születés: JÁSZUS. A harmadik jelentés a JÉZUSZ – SZUJÉZ gyök- és hangátforgatásból érthető meg. Az SZ.L, SZ.J – SZuL, SZuJ gyök több szóban a felfelé kúszást, felemelkedést jelenti: SZÁLL, SZÉL, SZULák, SZŐLő vagy paSZULY, fuSZULYka (j hangzás), és mások. A SZUJÉZ jelentése felemelkedik az ősi nyelven. Ez utal az ő földi létének kiemelt szerepkörére, de a későbbi felemelkedésére, mennybemenetelére is. A ZÉJUSZ névalak viszont az isteni eredetére.

Nem azért jött, hogy világi életet éljen, hogy házasságot kössön. Azért jött, hogy égi Atyja üzenetét hozza el az emberekhez. Azért, hogy igazi követendő tiszta erkölcsiségű utat mutasson azoknak, akik hisznek benne.

Azért jött, hogy életét letegye váltságáldozatul, az Ádám által elherdált örökélet lehetőségének visszaszerzésére, mivel az első ember, Ádám elbukott a hűség, a szófogadás próbáján, és kiűzetett Édenből, így helyébe ő lett a második Ádám, aki kiállta a próbát.

Persze vannak nagy mesélők, akik oly átszellemülten tudnak valótlant állítani, hogy közönségük olvadozik tőle, akik úgy beszélnek Jézusról, hogy nem az volt, akinek a Biblia írja, nem Isten fia, hanem pártus királyfi, csak egy földi halandó, hogy nem végezték ki, nem halt meg, hanem megnősült és valahová keletre távozott. Az ilyen „keresztény” ne ünnepelje Jézus feltámadását, ha tárgyilagos, szavahihetőként akarja magát eladni.

Ha nem halt meg, akkor nincs megváltás!

Az, hogy Jézus zsidó ágon született, az ő szavaiból is megtudható.

Így szólt a kananeus asszonyhoz: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

A zsidóknak adott törvényről úgy beszél, mint amely alá ő is tartozik: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Azt, aki nem vizsgálja meg behatóan Jézusnak a jövendölésekben jó előre jelzett szerepét a jövőre vonatkozóan, azt könnyű tévútra vezetni. Ám magára vessen, aki most hamisságot, hazugságot beszél róla, mert számot kell adnia előtte.

Ha Jézus nem az, akinek a Biblia írja – Megváltó akkor az emberiség kilátástalanul, reménytelenül süllyedne a végpusztulásba.

Egyedül az ő szerepe nyújt bizalmat, hogy Atyjától kapott hatalmával kiragadja az emberiség jobbik részét, a sátáni politika okozta, jelenlegi, szinte kétségbeejtő végveszélyből.

 

A Teremtő Isten beváltotta ígéretét, elküldte a reménysugarat, a megígért Megváltót, aki eljött a maga idejében, hogy életét adja váltságul. Az elbukott tökéletes életért egy másik tökéletes életet, az emberiségért. Erről a Megváltóról Istenhez hűséges emberek korokon át írtak, beszéltek a népnek. Ő, aki a világmindenséget létrehozta, képes volt tartani a kapcsolatot az emberi teremtményeivel is. Ezért íratta le a szükséges útmutatásokat is egy könyvben, és említést tett, hogy elküldi a megmentőt.

Ez a megmentő Jézus volt, az Atyaisten Fia, egyedüli ember a Földön, aki sosem hazudott, így ígéreteiben bízhatunk. Aki pályája végén meghalt, életét, tökéletes emberi testét áldozta fel a bűnbe ragadt emberért, megváltva az örök halálból. Így teremtett jogalapot Atyja és a mennyei fénytestű égi sereg előtt az emberi nem számára az örökélet kiváltságának elnyerésére.

Áldozati halála után égi Atyja újra életre keltette, de nem emberként, hanem fénytestű lényként. Néhány napig még emberközelben tartózkodott, testben is megjelent, de a régi alkatban csak egyszer, Tamás tanítványának, hogy ő is megbizonyosodjon feltámadásáról.

Búcsúzóul ezt mondta tanítványainak:

– Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

A mennyei királyi hatalmát az emberiség szelídebb lelkületű, istenhívő rétegének megmentésére használja fel e gonosz földi rendszer elpusztításakor.

 

Napjainkban olyan események történnek, amelyeket Jézus, elhangzott beszédeiben végidők jeleiként említett az evangéliumokban és a Jelenések könyvében.

Valakik a pénzvilág csúcsán, világuralomra áhítozva teljes rabságba akarják vetni az embereket.

A politikai hatalmak felhalmozott fegyvereikkel képesek lennének elpusztítani nemcsak a Föld élővilágát, hanem a bolygót is. Azonban a világegyetem Teremtője, a Föld tulajdonosa ezt nem engedi meg.

Ő pusztítja el azokat, akik ma a földet pusztítják.

——————————–

MeSSiáS – SeMMiSSé hangváz: M-S-S – S-M-S

KRiSZTuS – KöRoSZTóS – KeReSZTeS hangváz: K-R-SZ-T-S – K-R-SZ-T-S – K-R-SZ-T-S

JéZuS – JáSZuS – SZuJéZ – ZéJuSZ hangváz: J-Z-S – J-SZ-S – SZ-J-Z – Z-J-SZ

MeGVáLTó – MaGVáTóL hangváz: M-G-V-L-T – M-G-V-T-L