BIMBÓ – A rügynél nagyobb képződmény, amelyből virág lesz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A BIMBÓ a B.M – M.B gyökből indul: BiM – MiB. E gyök szerint a BIMbó BOMló, BOMlandó növényi képződmény. A BIM, BOM gyök, kérdést vet fel: MI Benn? Azaz: MI van Benne? A BIMbóban virágkezdemény, a BOMbában robbanóanyag. A mellBIMbóban tej. Ezeknek a BOMlása nyomán mutatkozik meg a MIBenlét. Vagyis: MI Bent a tartalom? Az IM érzelmi töltetű ösztöni ősgyök, az M hang kapcsán. Az M hang az intIM, inIM (ősnyelv = szív), kellEM, MEll, és a bIMbó. A biM esetében az M a birtokló szempontja is: enyéM kis biM –, mert nagyon édes, kedves kis képződmény. Kis biM, MI Benned a tartalom: piros, fehér, sárga? A BIMBÓ, kinyílván – virág lesz (lesz – szül). A virág a BENsőséges környezet alapvető kelléke. A B hang jelenthet nagyon nagyot, és kicsit is. A hivatalos nyelvészet nem ismeri el a hangok értelemformáló szerepét. Ám a hangok értelmüket viszik be minden szóba. Ez esetben mindkét jelentése Benne rejlik. Piciny BIm, biM, MI Bent? A válasz: BÓ, azaz nagy! A kinyíló virág valóban nagy dolgokat rejt magában. A virágzás a növény szerelmi korszaka, BOldog szédülete, ekkor termékenyül meg. Megtermékenyülés után kifejlődik a gyümölcs, benne a mag. A mag picinyke: BIM, de hatalmas tartalmat: BÓ, hordoz. Képzeljünk el egy almamagot, barackmagot, diót, bükkmakkot, tölgymakkot, mekkora fa lesz belőlük, és mily hatalmas a fák szerepe a természeti körforgásban. Az óriásfenyő magva akkora, mint egy lencse. Tehát a piciny BIM, MIBenléte BÓ (bálna, bölény, behemót stb.), nagy, hatalmas. Az MB hangcsoport – IMBÓ – a bIMBÓ, egy kis csIMBÓk az ágon, még IMBOlygó, sérülékeny picinység, de hatalmas AMBÍcióval, addig gÖMBÖlyödik, amíg BÓ! – kiBOMlik, és mi BÁMulunk szépségén. Csak a rózsabIMBÓra gondoljunk. A CzF Szótár leírása: „Csomó vagy gombalakú fakadás a növényeken […] Virág- vagy gyümölcsbimbó vagy termőbimbó, levélbimbó, szőlőbimbó, fabimbó, rózsabimbó. Kisded bimbóból ered a fontos körte. […] Átv. ért. csecsbimbó, a csecsnek bimbóhoz hasonló gombja. Költői képes kifejezéssel e néven szólítja a szerető kedvesét. „Hejh galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz?” Vörösmarty (Fóti dal). […] Baranyában: bombék. Rokona bingyó és a pálmaágak szőrös bimbaját jelentő pimpó. Figyelmet érdemel, hogy az olasz nyelvben bimbo és bimba kis gyermeket (mintegy bimbóban levő embert) jelent.” Talán épp ezért némelyek az olasz BIMBO = baba szóból eredeztetik, ám olasz nyelven nem mutatható ki a szó kialakulásának lépcsőzetes folyamata, és a szóelemek értelme, mondanivalója.