BIBLIA – A keresztény vallás szent könyve. Ennek valamely kiadása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög (Büblosz föníciai város nevéből)] A CzF Szótár a BIB gyökről: „valamely kicsided, apró csucsorodást, csomócskát jelent a bibe, bibelődik, […]”
A BIBELődés szóról: „Holmi aprólékos bajokkal, mintegy kis bibét képezőkkel foglalkodás vesződés.” S a BIBELődik szóról: „Csekély fontosságu, vagy aprólékféle nehézségekkel, bajokkal, munkával foglalkodik, vesződik. Mondhatjuk tudományos érdekü munkáról is, melynek tárgyát holmi kicsi részletek teszik.” A BIBLIA szóról: „Hellén értelme szerént több könyvek gyüjteményét jelenti.” Tehát rövid, apró könyvek gyűjteménye. Azonban a fenti szövegekből kiderül, hogy a BIB gyöknek nincs köze a könyv szóhoz, inkább aprólékos BIBELŐdő munkához. A szó jelentése apró részek, kicsiny részletek (amelyekkel elbibelődhetünk). A város eredeti neve GUBLA, amelynek GUB gyökszava szintén aprólékos dolgok GUBancosságát jelentheti. A BL páros az ablak, köblös, öblít, tábla és más szavakban van jelen. Itt e szóban alvó B.L – L.B gyök: BeL – LiB, és jellemzőt rejt. Az ősi nyelven BÉL fiat jelentett, tehát kicsit, azaz apró dolgokat. E szó már létezett a görög nyelv kialakulása előtt, és valószínű, GUBLA, azaz BÜBLOSZ valamilyen GUBancos események nyomán alapítatott meg. A BIBLIA szó inkább BÜBLOSZI könyv jelentésű lehetett.