BESZÉD – A beszélés, mint a beszélőszervekkel való hallható megnyilatkozás. A nyelvnek, mint objektív létezőnek egyéni felhasználása, illetve ennek eredménye. Ennek tartalma, a kifejezett gondolatok. Kifejezésmód. Beszélgetés. Közölnivaló. Szóbeszéd. Stb. [szláv]
A BESZÉD szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. A BESZÉD nyelv általi megnyilatkozás, megnyilvánulás. A BE itt is = nagy, ugyanakkor ESZ nagy terjedelmet, nagy nyitást is jelent, mivel BEntről terjESZt ki a nagyvilágba. A BESZ – a kifejezési módok legnagyobbika. A BESZ gyök: indulat, magatartás kifejezője, ezt a basz, bosz, bősz, büsz gyökök igazolják. BESZ – SZEB: a BESZéd lehet SZÉP, SZABatos. Az SZ hangcsoport – ESZÉ – az embernek ajánlatos elméje, ESZE használata bESZÉd előtt. Az ESZE részvétele a kifejezésben hASZOnnal jár. ESZÉt, használó, ÉSSZEl mérlegelve, szívből szól, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve, SZÉl, azaz BEntről jövő SZÉL, levegő által bESZÉl. Az SZ hang érettség kifejezője a gyökökben: az ASZ-szonnyá érett lány, ESZes, érett. Az ŐSZ, érések ideje.. Az E a nyElv, az É Értelem. ÉD, saját, ÉDes beszÉDem, kEDves tulajdonom, dalolva vagy durván mondom, úgy adom elő, ahogyan tudom, folyékonyan (id) mondom, vagy eldadogom, vidulok, vádolok, támadok vele, vagy védem magamat. Olyan, amelyet eltulajdonítani nem illik, csak idézni. Az SZ.D – D.SZ gyök: SZéD – DéSZ. A beSZÉD ADományát földi lények közül egyedül az ember birtokolja, és ez SZÉDületesen értékes áldás, ADomány számára. Kifejezheti magát a legaprólékosabban. A mai magyar nyelven, az ősnyelv egyenes ági örökösén, az érzelmek legapróbb rezdülései* is kifejezhetők. A beSZÉDére lehet BÜSZke valaki kiszólt szavai DÍSZessége okán, s ez öntelt SZÉDületet is okozhat számára. Ám SZIDhat, SZÉDíthet, hozhat magára SZÉGYent is vele (gy – dj). Sőt, esztelen szavak által DISZnóként is azonosíthatja magát. Lehet elemezni tovább. Minden állítás, következetes bizonyítást igényel! Ha ezt az elemzést a szlovák beszeda szóból szlovák nyelven ugyanígy felbontva levezetik a szerkesztők, akkor elhihető a szlovák kölcsönzés. /*/ G.B. Shaw: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni.”