BERBÉCS – Birka, kos, a juh hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A BERBÉCS szó a B.R – R.B gyökből indul: BeR – ReB.
A BER hímségre (em-ber), de BIRkákra is utaló. Mind a BE, mind a BÉ nagy jelentésű. A BÉCS, tekintély. A BÉCS gyökszó utalhat rövid hangzóval a hímállatot övező BECSre, mivel tenyészállatok esetében nagy hangsúlyt fektetnek erre a gazdák az állomány minél jobb minősége végett. A B hang nagy jelentését viszi a szóba (bécs, bács, bacsó). Ezek mind ősi magyar szavak. A kos, a vezérkos, nagy tekintély (bé) a juhok közt. Mint vezérkos, a berBÉCS maga után CSÁBítja (cséb – csáb) az egész nyájat. A BER gyök hímvonatkozású az emBER szóban is. A kosokkal, azaz BERBÉCSekkel való pároztatást BERgetésnek (b > p: ber > pár) nevezik. Amelyik nőstényjuh leBERgett, attól kisBÁRány várható. A BER, BÉR a magyar nyelvben kiemelkedést, felemelkedést, felmagasodást jelentő értelemadó gyök. E jelentéssel bír a BÉRc, emBER, éBER és más szavakban. A BÁCS a juhászok nagyja. A gyökfordítás nyomán CSÁB. Ez inkább a juhok ide meg oda irányítását jelentheti, hisz az oldalmozgás CSÁra járás. Ilyen az út melletti CSÁrda, amelyért oldalra le kell térni. Ilyen a CSÁkó, amelyet kissé oldalra dőlve hordanak. Semmilyen román jellege nincs a BERBÉCS szónak, ami közös bennük, hogy a román nyelv az ősmag(yar)-nyelvből örökölte a kifejezést, és használja a mai napig berbec alakban. A magyar nyelvben csak az erdélyi, főleg székelyföldi és csángó nyelvjárásban maradt fenn ez az ősmag(yar)-nyelvi szó. A CzF Szótár még jobban elmegy, és érthetetlenül a latin vervex-ből sejti eredetét. Az RB hangcsoport – ERBÉ – jelenti még a bERBÉcs gÖRBE szarvát. Más szavakban is ad párhuzamot: cIRBOlya (görbe ágak), csORBA (ferde használat nyomán), dORBÉzol (görbe esték). Az eredeti gerletURBÉkolásban is van párosodási értelem, épp mint a bERBÉcs szóban. A tURBÉkolás egyfajta érzelmi közlési mód. Ilyen a régies beszéd, a vERBÁlás is. Látható, hogy a BERBÉCS szó minden eleme különböző összevetésekben, vonatkoztatásokban, párhuzamokban szoros magyar nyelvi kötöttséget, szövődöttséget mutat ki. Románul viszont csak beszáradt hangcsoport, amely hímjuhra alkalmazott név, minden értelmezhetőség nélkül.