BENEDEK – a név eredetileg magyar név. Az E hang különleges szerepű a magyar nyelvben. Nem csak hang, hanem mély értelmű fogalmak kifejezője. Az E hang az EgyEnsúly jelzőhangja. Csak e két mondatban mily sok E hang van. A nyElv szó hangzója is E.
Az ősmag-nyelvben a BENE – a rosszat kirekesztő értelmével – jelentette a JÓt. A NED gyök, kellemes hatás: üDE NEDű. A DEK gyök, a K.D – D.K teremtőgyök, fordítva KED (KED/ves). A DIK gyök, munka, tett (DIa), mozgás (IKlat), de beszéD vonatkozású is: DIKtál, monDIKál. A D hang különben is kötődik a beszéD fogalmához: monD, haDar, Dunnyog, Dörmög, orDít stb. szavakban a kimonDott szóra utaló kulcshang. A DIKtálás, szóban aDott utasítás, útbaigazítás. Tehát a BE NE! – a rossz visszautasítása és a JÓ kívánása. DEK beszéd, szó, JÓ SZÓ = ÁLDÁS. Vagyis a BENEDEK – JÓ, felüDItően KEDves, ÁLDOTT férfit jelent. Az olasz BENEDETTO, mely a latin BENEDIDTUS- ból módosult = ÁLDOTT, ÁLDÁSKÉNT ADOTT. Ám a latin az ősmag-nyelv leánynyelveként örökölte a szót.