BENEDEK – A BENEDEK* név a B.N – N.B gyökből indul: BeN – NeB. A BEN** gyök jelentette ősnyelven az anya testében BENt levő, BENtről, BELőle jövő újszülöttet. Alapvető jelentése BEN, azaz fiúcska, a kis NEBuló. A BEN gyök, az ősnyelvben a BENE – a rosszat kirekesztő értelmével: BE NE! – jelentette a JÓt is. Az E hang különleges szerepű a magyar nyelvben. Nem csak hang, hanem mély értelmű fogalmak kifejezője. Az E hang az EgyEnsúly kifejező hangja. Az E hangcsoport – ENE – BENEdek ENÉ (e nő), ANNA, ÜNIge, VÉNA, LINA, LÉNA fia, a zENE, ÉNEk száll dallamos nevével. Az N.D – D.N gyök: NeD – DeN, a NEDű, üDÉN szavakban. A D hangcsoport – EDE – az ÉDEs, kEDÉlyes, menEDÉk, vÉDElem szavakban. A D.K – K.D gyök: az érDEKes, KEDves szavakban. A DIK gyök, munka, tett (DIa), beszéD vonatkozású is: DIKtál, monDIKál. A D hang különben is kötődik a beszéDhez: monD, haDar, Dunnyog, Dörmög, orDít stb. szavakban a kimonDott szóra utaló kulcshang. A DIKtálás, szóban aDott utasítás, útbaigazítás. Tehát a BE NE! – a rossz visszautasítása és a JÓ kívánása. DEK (dik) beszéd, szó, jó szó = áldás. Vagyis az első BENEDEK – áldott, felüDItően KEDves férfi lehetett, aki kiegyensúlyozott (eden – nede) személyiség, mENEDÉK volt a bajba jutottaknak, de szeretett DIKtálni, parancsolni is. BEN (fiú), NED (üde, vidám), DEK (kedvelt).
/*/ Az olasz Benedetto, amely a latin Benedidtus-ból módosult = jó adományt jelent. Ám a latin az ősnyelv leánynyelveként örökölte a szót.
/**/ Az utódnyelvek némelyikében, főleg a keleti nyelvekben ez fia jelentésű: BeNjámin, BeNedek.