BÉL – Az emésztőcsatornának a gyomrot a végbélnyílással összekötő tekervényes csőszerű része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A BÉL szó a BÉ – ÉB ősgyök bővítményéből, a B.L – L.B gyök: BéL – LéB hangjaiból áll.
Meghatározó a BÉ gyök nagy jelentése, hiszen a BÉvitt élelmet feldolgozó, abból a testet ÉLtető ELemekkel Ellátó szerv. Egy nagy BELső feldolgozó, átalakító laboratórium, amelyben komoly élettani vegyi folyamatok játszódnak le. Az ÉB ősgyök, az élet, a tudat, figyelmesség sűrítménye. Tudatra ÉBredni, ÉBernek LEnni LÉtfontosságú. A BÉL esetében ÉBernek lenni azt jelenti, hogy mindenki saját érdekÉBen figyelmes kell legyen, mit visz BE a BELekbe, hiszen azokat dolgozza fel a BELső műhely, azokból épül nap mint nap a teste! Ha egy gyár rossz alapanyagokból dolgozik, minden terméke selejt! Lám, a nyelven keresztül figyelmeztet annak alkotója: légy ÉBer, nem mindegy, miből ÉPül (b > p) a tested, mert ÉP testben teljes értékű a LÉt! S nem mindegy, milyen italt töltesz BELeidve, mert abban a LÉBen „főnek” sejtjeid, hiszen a test kb. 60-70%-a folyadék. A BÉL gyökszó más esetben is használatos, például valaminek BELső része: bodzaBÉL, rétesBÉLes stb.