Ősmag(yar)-nyelvi szavak
BEIGLI – Mákos, diós tekercs [A MÉKSz szerint: német] A germánok, majd németek nem meghitt családi életet élő nép volt, hiszen még szavuk sem volt a család intézményének megnevezésére. Ezt a rómaiaktól vették át a latin nyelvből (Familie). Törzsi együttélésben felváltva használták egymást a különböző nemek. A gyermekek a törzs tulajdona voltak. Ármánykodó, haragra gerjedő (germán), kevés beszédű (néma, német) nép volt. Nem lévén meghitt családi kötelékben élő nép, nem elhihető, hogy meghitt családias hangulatot árasztó, bensőséges ünnep velejárójaként készülő különböző sütemények eredete német volna. Nem német eredetű a mákos és diós kalács és a neve sem. Amint nem német a kifli, a zsemle, a pék és más szavak eredete, úgy az úgynevezett bejgli is csak átvett sütőipari termék. A német konyha nem híres. A németek nem tudtak főzni. Ha ma ez sikerül nekik, akkor azt másoktól tanulták. A bejgli gl kötött mássalhangzó-párosa magyar szóeredetet igazoló. A gl páros az ellentmondásos g hang és a lágy, lenge, dalolható l hang párosa. A g hang végletek kifejezésére alkalmas, némely szavakban lehet erős kötődés jelölője: gát, ragad, rögzít stb. Máshol ennek szöges ellentéte: könnyedén gördülő golyó, gömb, guriga stb. Ez a szélsőségek megjelenítésére való tulajdonsága révén könnyen „belerángatja a könnyű l hangot mindenbe. Ezért van, hogy a gl páros furcsa ellentmondásos értelmű szavak tengelye. De ezek között vannak, melyek könnyű, laza kötődést leírók: boglárka, foglaló, ideiglenes, nyegle, rigli, szagló, tagló, tégla, vonagló stb. A gl páros hangjaival alkotható az ünnepre utaló gála, vagy a magas fokozati szintet jelölő leg, a fényűzési minőséget jelentő elegáns, a követendő példaként emlegetett legenda stb. A beigli lehetett beívelő, hajlított, tepsibe, tálba beillő, beiglő kalács, melyben benne foglaltatik a finom töltet, s melyet a német konyha az ősmagyarból vett át, és beugli, bejgli névre torzított. Később visszatért a magyar konyhába is. Sorsa hasonló a paprikához, mely valaha megvolt az ősmagyar konyhán, majd kimaradt. De amikor újra rátalált, egy csapásra visszahódította a magyar konyhát. Az úgynevezett bejglit tagolva, azaz darabokra szabdalva kínálják fel ünnepi (gála) alkalmakkor. Rendkívül mutatós (elegáns), finom (leg) sütemény, főleg a belefoglalt édes töltetért.