BEÁTA – BEÁTA, boldog nő. A név valós jelentését a név alkotó hangjainak értelmében kell keresni. A B hang végletek kifejezője, a piciny BimBótól a leghatalmasaBBig, azaz a parány és a végtelen nagyság megjelenítésére képes. Az igazi boldogság érzete nem szorítható határok közé. Párhuzama a parányi atom és a világűr végtelene. Nőnévről van szó, az EÁ kötött magánhangzó-páros jelen van a lEÁny, hIÁny – régiesen hEÁny – szavakban. A kötött magánhangzó-párosok hangkieséssel alakulnak ki. Az E, É, A hangok nagy sűrűséggel vannak jelen női nevekben. A név kialakulásában ugyanakkor hangugrás jelensége is fennállt. Egy őszinte, igazságkereső nő, érzelmi űrt – hEÁnyt – érez életében, és szeretné elkötelezni magát egy út követésére. Miután BEhATÓ ismeretet szerzett életfontosságú lépése nyomán vállalandó kötelezettségeiről, annak következményeiről, a felszentelő szertartáson boldogan vállalja a BEAvATást (bea/v/at – Beáta, v hangkiesés és hangugrás: at – ta). Idetartozó, hogy egy nőt – igazi, vágyott szerelmében – a hőn szeretett férfinek az ő érzelemvilágába, szívébe BEhATOlása is boldogság érzettel tölti el. A T hangcsoport – ÁTA – jelen van oly szavakban, mint: behATÁs, beavATÁs, elkÖTElezés egy igaz eszme kövETÉsére, szerETEt, annak tETTEi. Továbbá: szerelmi páros, majd családi élETÉnek meghATÁrozó pillanATAit, örömeit leíró szavakban. Az első BEÁTA valószínűleg keresztény felszentelődés, BEAvATás alkalmával kapta e nevet, amely későbbiekben meghatározta nőiségét, erkölcsét, életfelfogását. Hogy milyen nyelven? Bármilyen nyelven, de kizárólag ősnyelvi gyökökből és hangcsoportokból alakulhatott ki a név, és csak a ma is élő ősnyelven fejthetők meg a névadó jellemzők, és a név igazi jelentése.