BASZK – Zömmel Spanyolország és Franciaország határvidékén élő, ismeretlen eredetű nyelvet beszélő kis nép. [bérnyelvész: nközi: spanyol < latin]
A BASZK szó a B.SZ – SZ.B gyökből ered: BaSZ – SZaB. A BASZ szó jelentése: erőteljes nyomás vagy hatalmas nagy kiterjedés. A nemiségben: csúcsállapot, nyomás, nyomulás és határtalan élvezeti kiterjedés. A baSZKok, mint SZéKes nép nem beolvadók, sajátos hagyományaik mélyre ható nyomait őrzik, nem adják fel. Oly mély ez, mint a nemek összenyomulása (nyom = basz) nemzéskor. Mindennek ellenáll és semmi nem állhat ellen neki. Csak a gyök értelmét véve alapul: a beolvasztási kísérletre a ki nem mondott jelképes válaszuk: az BASZiK, s minden támadásra visszaBASZ, ellennyom.
A BASZK – KSZAB átfordítás a KaSZAB szót idézi, amely fegyver, hosszú kard, védekező-támadó fegyver, amellyel KASZABolnak. Lehetett ez sajátos fegyverzetük a BASZKoknak, amellyel megvédték magukat.
BaSZK – KaSZaB hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B.
A BASZKok nem engednek a körülöttük élők nyomásának. Azok nem léphetnek át – sem a franciák, sem a spanyolok – egy jelképes KÜSZÖBöt. A BASZKok e jelképes magasra emelt KÜSZÖB mögött élve, óvják az őseik által KISZABott hagyományaikat.
BaSZK – KüSZöB – KiSZaB hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B –K-SZ-B.
A történelmük a tanú, hogy ezek fő jellemzőik. Másik jelentése: SZÉP (b > p), S hangos változta az ősi SÁBa, BÁSán szavakban SZÉPséget, BŐSéget jelentett. A BASZKok SZÉPet szerető nép. Ez viseletükön is meglátszik. SZoKások által megSZABott életmód jellemzi őket.
Nevükben az SZK páros Jáfet utódnépként azonosítja. Ez az etruSZKok nevében is jelen van a fenti jelentéssel.
Az SZK hangcsoport – ASZKO – az ÁSZKOl, bÜSZKE, dESZKA, ESZKÖz, ESZKÁbál, kapASZKOdó, kÜSZKÖdő, vASZKOl (vackol), fÉSZKEl szavakban magatartásról, letelepedésről, munkáról, megvalósításról beszél.
A BASZKok letelepedett SZéKes, földet művelő nép volt már a kezdetektől. Spanyolul VASCA a népnév alakja, amely a mai magyar nyelvben is féSZeKrakó, vackoló, VASZKOló, tehát letelepedett életformában élő, dolgozó, alkotó népre utal, épp, mint az etrUSZKOk is, akik nyomot hagytak alkotásaikkal az utókornak, az ő utódaik a tOSZKÁnok. Mind a BASZKok, mind az etrUSZKOk jóval régebbi nép, mint a latinok vagy az ellatinosodott spanyolok. Nevet sem ezek adtak nekik, hanem az ősnyelvhez közel álló nyelven beszélők. Vagy önmagukat nevezték így.
Az SZK páros, mint SZ.K – K.SZ gyök: SZéK – KéSZ, azt sugallja, hogy SZÉKes, letelepedett népként minden önfenntartó feladatát KÉSZre elvégzi, nincs SZÜKsége külső segítségre. Akár a többi SZÉKes népnek.
Ugyanez az SZK páros, ugyanezzel az értelemmel jelen van a Kárpát-medencei SZéKely, az onnan kirajzó SZKíta (székita) nép nevében. Jelen van SZiKilia, azaz SZiCília nevében, de KorSZiKa neve is őrzi. A kiváló étkek, illatok mesterei, a gaSZKonok (gasz – szag) nevében. A pontos kiszámítottsággal, kiSZoKotáltsággal élő SZKotok, azaz SKótok nevében. Az éSZKas eSZKimó népnévben a SZűKös körülmények lehetőségeit is kihasználók. Ezek SZoKásaikhoz ragaSZKodó, mély gyökerű, SZéKes népek, amelyek nem hagyják el saját akaratukból eredeti SZoKásaikat, megSZoKott, bevaSZKolt helyeiket.
Úgy tűnik, hogy a BASZK nép – bár Jáfet utódnépként nem vett részt a Nimród által vezetett toronyépítésben – egy időre BÁBEL közelébe sodródott, ahol nyelve némileg megtört, majd ezután vette útját Jóropa felé a többi SZK nép nyomába.
Erre enged következtetni az, hogy a BASZKok magukat a saját beszélt nyelvükön EUSKALDU-nak nevezik: őS-Kaldu, és fővárosuk BILBAO.
Vagyis: Őskáldea, Káldea – BABILON – BILBAO. Érdekes.
BáBeL – BiLBao hangváz: B-B-L – B-L-B.
Az SZK – KSZ vonatkozás: a baSZKok az ősiségtől bevaSZKolt, beféSZKelt szabad nép, amely cseleKSZik, igyeKSZik, s nem tűri a rabságot.