BÁRSONY – Selymesen sima felületű, puha tapintású finom bolyhos szövet. [bérnyelvész: török]
A BÁ itt is nagyság jelentésű, akár a BÍbor a színek közt. A BÍborszínű, bíBORszínű (sötét) BÁRsony nagy értékű szövet.
A BÁRSONY szó a B.R – R.B gyökből indul: BáR – RaB. A BÁRSONY vörös színe a PÍR, BÍR, BOR kapcsolatra is emlékeztet. A BÁR gyök itt még a BŐR hasonlata is, annak finom, simogató BURkolására.
A megnevezésben levő RS páros hangösszetételéből eredően szétágazó jellemzők megjelenítője. Az eRős R és a Siető, SúlyoS S hang mozgalmas események, nyeRS forgóerő kifejezői. Ám a BÁRSONY, BÁRSZONY ezek szöges ellentéte, finom, puha, selymes tapintású szövet, bár Súlya van.
Az RS hangcsoport – ÁRSO – a bÁRSOnyt fORgó ORSÓra font fonalból szövik. Az ORSOlya név is kötődik a jelenséghez. De jelen van a valós vagy jelképes fORgÁSsal kapcsolatos: kORSÓ, tARSOly, embERSÉg szavakban. A hÁRS habos erezetű faanyaga megmunkálva bÁRSOnyos mintát idéz, virága kellemes illatú.
Az RS páros, mint R.S – S.R gyök: ReS – SűR, a SŰRű felületi bolyhosság. Nincs kizárva, hogy eredetileg SZ hangos változata volt a szónak.
Az RSZ hangcsoport – ÁRSZO – aki bÁRSZOnyt akart asszonyának,, annak mélyen kellett ERSZÉnybe nyúlnia.
Az S.NY – NY.S gyök: SoNY – NYüS, a bárSONYt asSZONYok szövik NYÜStben szövőszéken. Az ONY ősgyök minősítő is, és itt újra az SZ hangot kérné, ugyanis a BÁRSONY az asSZONYi BŐR finomságának hasonlata is: BÁRSONYos az ASSZONY BŐRe. A bárSONYt nem lehet elvonatkoztatni az asSZONYi nemtől. Nő személynévként is ismert.
A rendkívül nagy élvezetet nyújtó puha tapintás, kellemes éRintés Bűvös eReje (bá-r), a simogatás RABul ejti a férfit. BÁRSONY eszezve BÁRSZONY.
BáRSZoNY – aSSZoNYBőR hangváz: B-R-SZ-NY – SSZ-NY-B-R.
Az S hang eSZezve a Simogatásra ösztönzés hasonlataként is került a finom felületű SZövet nevébe. A szó még ősnyelven alakult ki. A férfi a nőt öltöztette bíBORba-BÁRSONYba, BÁRSZONYba mindkettőjük örömére.
Az első BÁRSZONYt nem pamutból, hanem rendkívül finom gyapjúból fonták-szőtték, az ősiségben.
Az igazi BERSZÁNYok, BURSZÁNYok fiatal BÁRÁNYainak gyapjából.
BáRSZoNY – BeRSZáNY – BuRSZáNY hangváz: B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY.
A szó az ősiségben, az egynyelvűség idején már létezett, akkor, amikor a török nyelv még csírában sem volt.
RS – SR: a báRSony szó dúSRa, gazdagSágRa emlékeztet. A szegénynek soha nem volt lehetősége báRSonyba öltözni.