BARÁT – Az a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BARÁT szó szintén a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A szó az összeBORULásból, az egymás átkARolásából jön, mint egy BURokban levők. Az igazi baRÁTság TARtás is. A BA kezdőgyök az érzelem erkölcsi nagysága, valamint ereje (r), nyíltsága (á) és tettei (t) hangonként a szóban: BA-R-Á-T, számíthatsz RÁ, bármilyen veszélyen ÁT. Az ARA, ARÁ értelemadó hangnyaláb a magyar nyelvben (de átmegy idegen nyelvekbe is ezzel a jelentéssel) ritka magas érték, védelem, védendő kifejezője az ARA, ARAny, kARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd, ARArát, ArARÁt stb. szavakban. Jelenléte ritka értékesnek jelöli a bARÁt szó által képviselt értelmet. Ugyanakkor rendkívül mélyen szántó, BARázdát, nyomot hagyó érzelem. A BAR sumérban ajándékot jelent. Gyökfordítással BAR – RAB, jó értelemben a BARÁTi érzelem RABjai vagyunk. A sumér ajándék értelme kapcsolódik a BA fogalomhoz: BA (nagy), AR (magas érték) BAR (ajándék), RÁT – TÁR (szívet nyit). Ha fordítjuk a szómegfordítás szabályai szerint, lehet: BAR-ÁT – TÁ-BAR, amely emlékeztet a hadiTÁBORozás idején való szoros BARÁTi, BAJTÁRsi kötődésre is. Érthetetlen a CzF Szótár következtetése, fölsorol egy sereg hasonlóságot, és akkor odaírja, hogy a magyar barát szó a szlávból származik, mert a halotti beszédben „szerelmes brátim”-ként írta le. Ám ott a korlátolt kifejező eszközökkel rendelkező latin írás és a bő írásjel igényű magyar nyelv összeillesztésével küszködött a magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap. Ahogy sok más kifejezés nem olyan alakú volt, mint ahogyan latin betűkbe nyomorgatott Halotti Beszéd egésze sem, úgy a brátim is elírás. Ez jól látható még a: gimilcictul – gimilſtwl vagy zumtuchel – ſzumtuchel, esetleg a latiatuc – latiatuv, vimagguc – uimagguc szavak össze-vissza írásából. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár tekintélynek számít előttem. Rendkívül nagyra becsülöm. Kizárólag az eredeztetés kérdésében nem értettem mindig egyet vele. Szerintem itt is cáfolható az eredeztetése. Évezredekkel a szláv nyelvek létrejötte előtt köttettek életre szóló BARÁTságok, és nem volt neve a fogalomnak az ősmag(yar)-nyelvben. Nos, biztosan volt szava az ősmag(yar)-nyelvnek a fogalomra, és abból eredt a szanszkrit bhratar, perzsa burader és a többi hasonló, amikor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Hogy milyen nehezen található igaz BARÁT? Mint a milyen nehéz az ARARÁt csúcsára jutni. Az igaz BARÁT értékesebb, mint a magas kARÁtértékű ARAny.
BARÁZDA – Ekével a földbe vágott hosszú mélyedés. Valaminek a felületén húzódó vonal vagy sávszerű bemélyedés, vájat. Arcon mély ránc. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BARÁZDA szó is a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A BA ősgyök nagy jelentése a hosszan BARÁZDÁlt nagy termőföldeken mutatkozik meg. BemARt, BARmolt hosszú mélységről van szó. Az ARÁ értelemadó hangnyaláb fontos értékként jelöli meg, hiszen ettől függ a termés, az élelem termesztése. A BARÁZDA szántása a földfelület feldaRABolása. Székely tájszólással: BOROZDA, és ebben a szóban az ORO értelemadó hangnyaláb az OROtás, vágás értelmét viszi a szóba. Az eke minden gyomot kiOROt, kivág szántás közben. A BARÁZDA szó ZD párosa jelen van a garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd, mozdul, pozdorja szavakban, és kötődik a gaZDálkodás fogalmi köréhez. A BARÁZDÁba bele RÁZzák a vetőmagot, majd leZÁRják, azaz betakarják azokat. A szlávok, amikor betelepültek a magyar nyelvűek közé, átvették a már régóta gaZDálkodó magyar nyelvűektől a kifejezéseket. A szláv nyelvekben megtalálható mezőgazdasági munkaeszközök megnevezései mind magyar eredetűek! Ilyenek: a gereblye, villa, kasza, kapa, lapát és mások, amelyek csak magyar nyelven bonthatók, magyarázhatók.