BARÁT – Az a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BARÁT szó szintén a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. Az igazi BARátok jóban-rosszban összeBORulnak. Olyanok, mintha érzelmileg egy BURokban lennének. A BA kezdőgyök az érzelem erkölcsi nagysága, valamint ereje (r), nyíltsága (á) és tettei (t) hangonként a szóban: BA-R-Á-T, számíthatsz RÁ, bármilyen veszélyen ÁT. Ugyanakkor rendkívül mélyen szántó, BARázdát, nyomot hagyó érzelem. A BAR sumérban ajándékot jelent. Gyökfordítással BAR – RAB, és jó értelemben a BARÁTi érzelem RABjai vagyunk. Az R hangcsoport – ARÁ – bizonyítja, hogy nagy értékről van szó: összebORULásról, egymás átkAROlásáról, mint ugyanazon érzelmi bUROkban levők. Az ARAny, kARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd, ARArát, ArARÁt szavakban is nagy értékről, védelemről van szó. Az ARArát volt az első szÁRAz földdARAb, amit megpillantottak a Bárkalakók az egy esztendeig tartó vízen himbálózás után. Ez hatalmas érték volt szemükben. Az ARÁ hangcsoport jelenléte ritka értékesnek jelöli a bARÁt szó által képviselt értelmet. Az igaz BARÁT ritka kincs. Nehezen található, mint a magas kARÁt értékű nyersARAny, vagy mint amilyen nehéz az ARARÁt csúcsára jutni. Az R.T – T.R gyök: RáT – TaR, az igazi BARÁTság TARtás is. A sumér ajándék értelme kapcsolódik a BA fogalomhoz: BA (nagy), AR (magas érték) BAR (ajándék), RÁT – TÁR (szívet nyit), tanácsot ad, felTÁR valamit. Ha fordítjuk a szómegfordítás szabályai szerint, lehet: BAR-ÁT – TÁ-BAR, amely emlékeztet a hadiTÁBORozás idején való szoros BARÁTi, BAJTÁRsi kötődésre is. A BaRáT – TáBoR – BajTáRs hangváz: B-R-T – T-B-R – B-jT-Rs. Érthetetlen a CzF Szótár következtetése, fölsorol egy sereg hasonlóságot, és akkor odaírja, hogy a magyar barát szó a szlávból származik, mert a halotti beszédben „szerelmes brátim”-ként írta le. Ám ott a korlátolt kifejező eszközökkel rendelkező latin írás és a bő írásjel igényű magyar nyelv összeillesztésével küszködött a magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap. Ahogy sok más kifejezés nem olyan alakú volt, mint ahogyan latin betűkbe nyomorgatott Halotti beszéd egésze sem, úgy a brátim is elírás. Ez jól látható még a: gimilcictul – gimilſtwl vagy zumtuchel – ſzumtuchel, esetleg a latiatuc – latiatuv, valamint a vimagguc – uimagguc szavak össze-vissza írásából. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár tekintélynek számít előttem. Rendkívül nagyra becsülöm. Kizárólag az eredeztetés kérdésében nem értettem mindig egyet vele. Szerintem itt is cáfolható az eredeztetése. Évezredekkel a szláv nyelvek létrejötte előtt köttettek életre szóló BARÁTságok, és nem volt neve a fogalomnak az ősmag(yar)-nyelvben. Nos, biztosan volt szava az ősmag(yar)-nyelvnek a fogalomra, és abból eredt a szanszkrit bhratar, perzsa burader és a többi hasonló, akkor amikor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Nyelvészek, „szerelmes brátim” lehet a szláv nyelvekben is keresni ily bő névadó jellemző özönt. Ha megvan, értesítsenek.