BALTA, BÁLVÁNY

BALTA – Rövid fanyélbe illesztett, kiszélesedő végén éles, fa aprítására való vas- vagy acélszerszám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BALTA szó is B.L – L.B gyökből indul: BaL – LeB. Nem török, hanem magyar kifejezés. A BALTA V > B hangváltással az ősmag(yar)-nyelvi VALTA alakból jön, és a megnevezésben benne van, hogy szétVÁLasztásra, hasításra használták. A szó B > P hangváltással: PALTA. A PAL gyök a PALL bővítményben PÁhoL értelmű. KardLAPpal PÁhoLták, PALLták a népet 2006-ban a rendőrök. A bakó PALLossal ütötte le az elítélt fejét.  Szófordítással: PAL-TA – TA-PAL. Ha a lágy L hangot a legerősebb R hangra váltjuk TAPAR, s ez a szóváz – T.P.R – a TiPoR, ToPoR szavaknál ugyanez. A TOPOR fejszét jelentett az ősnyelven, amellyel szétTIPORható, PORrá apRÍTható a fa. Továbbá: B > F váltással BALTA – FALTA, és a BALTA valósággal harapta, FALTA a fát. A török nyelvek is megörökölték a szót az ősmag(yar)-nyelvből, de a magyarázhatóság csak a világ titkainak mai magyarázó nyelven lehetséges.  

BÁLVÁNY – Elképzelt lénynek a szobra, amelyet a természeti népek istenként, vagy az istenség jelképeként tisztelnek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? szláv < ?] A BA ősgyöknek a BÁLnánál már említett a nagyság fogalma e szóban is jelen van. A BÁLVÁNY szó szintén B.L – L.B gyökből indul: BaL – LeB. A képzelt nagyságok közt voltak említhetők az őskori BAÁL, BAÉL. A BA-ÉL jelentése: BA = nagy, ÉL = Isten. Ezek nem létező, csak a nép tudatában LEBegtetett BÁLVÁNYistenek voltak, amelyeknek szobrait emeLVényre, azaz álLVÁNYra, állították: BAÁL-LVÁNY, és ott ünnepelve istenként imádták. A szóvégi NY hang az NT viszonyító páros egyszerűsödött alakja. Az -any, -ány, -ény, -ony képzők befejezett folyamatot, tényt vagy tiszteletre méltó értéket (lány, asszony, erény, arany), vagy azokhoz viszonyítást, de félelmet, iszonyt is jelölnek. Ugyanakkor az ÁNY minősítő értelemadó gyök, amelynek irányát, milyenségét az elébe kerülő hang adja meg. Ez esetben a V hang. A BÁLVÁNYt tisztelték is és féltek is tőle, pedig nem volt Isten, csak egy nem létező, képzeletben LEBegtetett istenség soVÁNY ábrázolása. Az LV páros az elv, élv, jelvény, nyilván, olvad, olvas, szemelvény szavakban nyújt párhuzamot. Az LV páros alvógyökként rejt még mondanivalót a szóban: L.V – V.L gyök: LéV – VaL. A BÁLVÁNY nem LÉVén élő, nem VALóságos lény, képtelen VOLt segíteni a hozzá imádkozókat. Ezzel a pogány sámánok LÓVá tették a népet.