BALATON – Nagy tó, a magyar tenger. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BALATON név a B.L – L.B gyökből indul: BaL – LáB. A BA, BAL gyök jelentése: nagy, de nagyot jelent a BOLdog és BOLond, BÁL, BÁLna, BÖLény szavakban is. Sőt az orosz BOLsoj szóban is. Ha b > p váltást alkalmazunk: PAL – LAP. Ez esetben LAPos, szétterülő. A PA gyök vízjelentésű is (Pó, Piave stb.). A b > v váltás nyomán is találunk jellemzőt. A BALaton, geológiai meghatározás szerint: ároktó. Tehát egy területen a földkéreg megnyílása, szétVÁLása nyomán keletkező VÁGat, amely szétVÁLva, árokként maradt, majd feltelt vízzel. Ez is egy névadó jellemző. A BALaTOn szóhoz hasonló a román BALTA, amely szétterülő mocsaras tavat jelent. Viszont az románul nem bontható, magyarázható, csak magyar elemzésben, épp mint a szláv BLATO. Vagyis fölösleges a szláv eredeztetés, kölcsönzés vádja. Mivel belső térségi, más állóvízzel kapcsolatban nem lévén, lehetett BEL(ső)TÓ (lásd alább a latin nevét) megnevezése is, de névadóként mindenképp számba vehető ez a jellemző. A leírások sekély tóként említik, és valóban vannak részei, ahol LÁBalható, láBALható. Az L hangcsoport – ALA – a BALAtonban, mint bármely vízben, szélcsend nyugALOm idején kELLEmes az ellazULÁs. Névadó jellemzője a vihar esetén torlódó hatalmas hULLÁmai, de nyugALOm idején sima víztükrének csILLOgó fELÜlete is. Szóba jöhet még a befagyott tó rianó jegének ALAttomossága: BALAtomos. Az L.T – T.L gyök: LaT – TáL, a messzire LÁT szóból ered az utódnyelvekben a szélességet leíró LAT szó. A BaLATon viszonylag széles földTÁLban, árokban terül el. A T hangcsoport – ATO – a BalATOn felülETÉnek hirtelen változásai (nyári-téli), alATTOmossága is névadók, és a TÓ is jelen van a szóban. A szóvégi T.N – N.T gyök: ToN – NoT, felületi épp, mint a TENger esetében, a sima, fényes, NEDv (t > d), NET, TEN értelmet hordozzák. A CzF Szótár így ír: „Anonymusnál: Bolotun. A Debreczeni legendáskönyvben előfordul balatom szó általános tó értelemben: „Nagy követ köttete az ő (Sz. Balázs) nyakára és a Balatomba vetteté.” Ez értelemben egyezik vele a déli, különösen montenegroi és bosznyai szláv blato, mely nemcsak sárt, hanem nagy tavat is jelent, s a latin palus, palud(is) szótól származottnak látszik. Némelyek véleménye szerint a bala, törökül balyk, azaz hal és tó alkatrészekből alakult.” Kiem. K.S. Még Czuczorék sem kutattak az igazi eredet után. A Wikipédia: „Magyar elnevezése a szláv „blato” (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Szlovén, szerb, horvát nyelven: Blatno jezero, szlovákul: Blatenské jazero. […] Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent, […]” Kiem. K.S. Ezek a fenti gyökegyezések mind a magyar megnevezés módosulatai, torzói. Amikor a BALATONnak nevet adtak az első ősnyelvet beszélők, nem létezett itt semmilyen más nyelvű nép. Egész Európa minden hegye, völgye, folyója, nagyobb települése magyar névre hallgat, csak a BALATONnal vártak több ezer évet a szlávok megjelenéséig, hogy kegyeskedjenek nevet adni a tónak. Ez épp annyira hiteltelen állítás, mint a szlovák királyok sora.