Mondják a hivatásos nyelvészek, hogy a BÁLA német szó volna. Nézzük valós eredetét.
Mi a BÁLA? Egy göngyöleg. Akár a NYALÁB. Egy NYALÁB széna, egy ÖLElés szÁLAstakarmány, amit két kiNYÚLó karral felNYALábolunk. A NYALÁB szó másik névadójának eredete szintén képi látvány. Ez a tehén hosszúra NYÚLÓ NYELvének körülÖLElő mozdulata, egy tenyérnyi takarmány befALÁsakor. A NYALÁB fordítva BÁLANY, BÁLA-ny. A szófordítás az ómagyar ősnyelvre jellemző. Ám lehet küszködni német átforgatással is. De higgyék el a szó nem német eredetű, nincs jelen ott a párja: BÁLA – nyALÁB.
NYÁR. Ez meg finnugor a hivatásos nyelvészek szerint. Az ÁR tüzet, meleget, fORrót is jelentett az ómagyar ősnyelven. Itt is két szembenálló értelem ugyanazokkal a hangokkal: vízÁR – tűzÁR. Ezt a fORrót jelentő ÁR gyököt örökölte meg a román nyelv az ARde – ég szóban, és az arab nAR is tüzet jelent. A NYÁRi tüzes napmelegben minden élő eNYhülésre vágyik. A teremtés nyelvének egyszerű eszközei vannak. Egyetlen hang elmozdításával tanácsot ad a megoldásra. Az NY hangot áthelyezi a szó másik végére. Forró NY-ÁR van? ÁR-NY kell! Figyeljük meg a szóváz két hangjának szerepét a NYáRhoz kötődő szavakban. A NYáR Ragyogó napsugáR féNYétől beaRaNYozott évszak. A nagy NYáRi meleg eleRNYeszt, ReNYheség fogja el az élőt, és kíván valamilyen száRNY, száRNYék, eRNYőjének eNYhet NYujtó áRNYékába jutni. Az eRéNYes, tisztességes ember számára az aRaNYat érő NYáR a keNYéRre való NYeReség (anyagi alap) megszerzésének időszaka is. Ekkor kérgesedik a sok munkától a teNYéR. A jó NYáR nagy éRték a keNYeRét tisztességes munkával kereső ember számára. Lehet tornáztatni, ugratni az úgymond finnugor nyelveket, hátha mégis jelen vannak azokban a NYáRra jellemzőket NY és R hanggal leíró szavak többszörös bőséggel.