BÁGYAD – Erejét vesztve gyengül, lankad. [bérnyelvész: ?, azaz ismeretlen eredetű]
A BÁGYAD szó B.GY – GY.B gyök: BáGY – GYáB (b > v: gyáv). A BÁGYAD szóban a BÁ nagy jelentése a hatás fokára mutató.
A BÁGY jelent domborulatot, csomót – BEGY – de valószínű megmunkálandó, BÁGYasztandó, puhítandó földi rögöt is. Az ilyen BÁGYasztók, földet megművelők voltak már az ősiségben, akiket jó BÁGYoknak neveztek.
Az ÁGY gyök jelen van az ÁGY, lÁGY, vÁGY szavakban is, ahol: pihenés, puhaság, testi-érzelmi elGYengülés értelmű.
A GYÁB gyök az ősnyelvben vizet elvezető, lÁGY, lankás hajlatú mélyedést, csatornát is jelentett, amelyen vizet is vezethettek a termesztendő növények tövéhez. Az elárasztásos talajművelés nem modern, tudományos felfedezés. A b > v váltással kialakuló VÁGY – GYÁV szavak nem szószerinti GYÁVulást jelentenek, hanem a VÁGYódó szív érzelmi elLÁGYulását. VÁGYa volt jó termést elérni is. A jó BÁGYok, jobBÁGYok nem voltak GYÁVák, mert ha a helyzet úgy hozta, megvédték magukat. Az igazi székely jó BÁGYok a saját közösségükben nem VEGYültek idegenekkel. Ez volt az egyik fő titka, feltétele az ősnyelv megőrzésének több évezreden át. A székelyeknél a közbirtok ma, ebben a moslékként felhígított szabadelvű világban sem osztható idegenekkel!
A GY hangcsoport – ÁGYA – szintén ezt az értelmet vetíti ki: ha a tested bÁGYAd, az AGYAd is fáradt, keresd meg az ÁGYAd, s lÁGYAn nyújtózz végig rajta, az nyugalmat AD.
A BÁGYADság néha az AGYADBA is befészkeli magát. BáGYaD – aGYaDBa hangváz: B-GY-D – GY-D-B.
A BÁGYAD – GYÁBAD fordítás is élő, mert mivel a GYÁB, mélyedést, árkot is jelentett az ősnyelven, amelyen a fölös víz elfolyt. Ugyanezt jelenti az eGYÉB szóban is. Oly valami, ami nem nagy fontosságú, mellékes, odaBIGGYesztett valami, de azért szükséges.
A szárnyasok BEGYe is BÁGYasztja, lÁGYítja a gabonaszemeket, hogy emészthetőek legyenek.
A jó BÁGY a föld művelője is BÁGYasztja, puhítja a rögöt, hogy a termesztendő BOGYó jó ÁGYba kerüljön.
A fáradtság miatti elBÁGYulás, ellÁGYulás, mintegy következmény, ADalék.
A HortoBÁGY nevében a valaha gyönyörű, kertgazdálkodásra alkalmas kellemes, lÁGY, BÁGYadt, nyugalmat árasztó hangulatot rögzítette. Erről még a Hortobágy címszónál. De a rögöt BÁGYasztó, művelő gazdálkodást is.
A joBÁGY szóban a nyugodt, megbízható földművelő szolgálatot végzőt, aki megÁGYaz a termény magvának, a BOGYónak a talajban, GYÁBot, mélyedést vágva, hogy belemélyessze a csírát tartalmazó BOGYót, magot, mOGYot.
Az ősiségben már létezett a JOBÁGY (jobbágy) minősítés, és nem megalázó értelmű volt, hanem a király jó, hűséges alattvalóját is jelenthette, aki akár hadvezére is lehetett.
Erdélyben, Székelyföldön, Udvarhelyszéken van egy BÁGY nevű kisfalu, amely a várdomb mögötti lÁGYhajlatú BÁGYadt, lankás téren terül el, s amelyet jó BÁGY nép lakta, azaz jó földművelők. Ez a falu a legrégebbi települések egyike, hiszen a Kárpát-medencében a magaslatokat lakták előbb, és ott alakultak ki az első BÁGYok, a lankák megművelő helyei. A jó BÁGYoknak, a földművelőknek is voltak domború keblű, BÖGYös menyecskéik, akik ellÁGYuló, BÁGYasztó, BÁGYADó érzelmeket keltettek a férfiszívben.