ÁZSIA, ÁZSIÓ, AZSÚR

ÁZSIA – Földrész. Nevének eredetéről nem ír a szótár. A lexikonok szerint: eredete ismeretlen. Akkor nézzük. Az eddigi feltárásaim szerint az AZS, ÁZS, ZSA, ZSÁ stb. olyan értelemadó gyök(család), amely fizikai, mennyiségi nagyságra, nagy értékre vonatkozik.

Az A, Á hangok más hangokkal társulva is adják a nagy, erős jelentést. ÁSZ – mint legerősebb ütőlap. A h/AR – magas hegy, ÁR – magas vízállás, ÁG – magasra törő szÁR. Személynek legtetszőbb: ZSÁner. Nagy csomag: bagÁZS. Elbűvölő nagy hatás: varÁZS és mások. Azonban a ZS hanggal képződik értelemadó hangnyaláb is, ez esetben ÁZSI. A részvevő hangzók változhatnak, de értelemhordozó szerepük megmarad. Jelentésük: a fizikai terjedelem vagy jelképes értékbeli nagyság. Ezen belül rendkívüli kedveltség, vagy a rendkívüli utálat érzését fejezik ki. Ilyen ÁZSIa a legnagyobb földrész vagy ÁZSIó, mint magas érték, mÁZSA, nagy súly. Az UZSOra szóban az utálat, undor érzését képviseli. Ám ez a gyök is fejezhet ki kedvelt dolgot: UZSOnna. Itt mutatkozik meg, hogy a szóban levő többi hangnak mily nagy szerepe van az értelemalakításban. Ugyanis az R hang maR, haRap is, de a NA ősgyök jelentése: NEdv, NŐ, aNyA, a tőle kapott NyÁmi. Visszatérve az ÁZSIA névre: az ősmag-nyelvet beszélők tudták, hogy hatalmas földrész, és azért adták ezt a nevet. A szóvégi IA páros – a -ság, -ség jelentése mellett (Ázsi = nagy, ia = ság), terjedelem jelentésű önmagában is. A rIAnás hirtelen messzire terjedő repedés, a kIAbálás messzire hangzó.  

ÁZSIÓ – Értékpapír forgalmi érték magassága. Nagy keletű. [nk: olasz] Az ÁZS értelemadó gyökről már esett szó az Ázsia címszónál, az ÁZSI viszont értelemadó hangnyalábként jelenti ugyanazt. Ha valaminek nagy az ÁZSIÓja, akkor magas értékű, és rendkívül kelendő, és amint az IÓ páros jelentése adja: nagyon JÓ. Eredet szempontjából a szónak semmi köze az olasz nyelvhez.  

AZSÚR – Szálhúzással és hímzéssel készült (szegély)dísz.[francia] E szó a francia nyelvben ősnyelvi örökség. Az AZSÚRozás RÉSekkel alkotott minták füzére. Valószínű az ÜRES szónak alkotó gyökönként ugratott alakja: ESÜR (ür-es – es-ür), és e szó módosult valaha. Ugyanis az ES, ÉS gyök, átjárót, nyílást, rÉSt jelentett az ősi nyelvben (az ajtó, rés címszavaknál). Az ÉS átjáró a nyelvtanban is, két mondat közti összekötő. Ha az AZSÚR szót fordítjuk: RÚZSA, amely a szegély fodrosságára mutató. Az AZS, ZSA értelemadó gyökök a díszítő minták rendkívüli kedveltségét jelentik. A ZS hangos értelemadó hangnyalábok ez irányú kifejező erejét a rÓZSA, bAZSArÓZSA szavaknál mutatja meg erőteljesen. Tehát mind az AZSÚr, mind a bIZSU – annak ellenére, hogy francia nyelven képződött – minden ízében ősmag(yar)-nyelvi ismertetőjegyeket hordoz.  

Ide kell írnom, hogy mégsem valószínű a francia nyelvben képződés! Túl magyar ízűek a ZS hangos gyökök, hangnyalábok. Mivel a mintázott kötések jóval régebbiek, mint a francia nyelv, így csak megörökölt szó lehet.