Ha komoly vizsgálat alá vetjük nyelv kialakuló szavait, azok kialakulási időrendjéről is lehet képet alkotni, mivel ezek, mint rétegződő üledék helyezkednek el a nyelvben.
A szavak keletkezése felől alkotható kép az utódnyelvi jelenlétük nyomán is.
Az emberpár bensőséges testiségének jelenségei már az egynyelvűség idején, a kezdetek kezdetén megneveztettek. A nemi szervek nevei, a szaporodás jelenségeinek megnevezései az utódnyelvekben is mind az egynyelvűségben már kialakult gyökszavakból származnak.
A közvetlen élettérhez tartozó elemek: levegő, víz, gyümölcsök, használati tárgyak, jelenségek, élelemszerzés eszközei, a műveletek megnevezései, mind az egynyelvűség idején alakultak ki, s az utódnyelvek onnan örökölték, majd nyelvi hangtani szabályaik, hangzástörvényeik szerint módosultak.
A számok, a hét napjai már a korai években nevet kaptak.
A muszáj szó kialakulása – gyökszavai és hangcsoportja elemzése nyomán – azt mutatja, hogy a Vízözön alatti katasztrófahelyzet szülte szó. A megúsztuk szó viszont a megmenekülés, a bárka elhagyása után született.
Több más közt: a szappan, szapuló szavak már az egynyelvűség idején kialakultak, mivel az utódnyelvi megnevezések változatai mind az eredeti ősnyelvi szógyökből kiindulók. De a többi szavaknál is kimutatható ez a gyökegyezések nyomán.
- A földrajzi megnevezések bizonyító ereje
A földrajzi megnevezés a legerőteljesebb bizonyíték egy nyelv ősi jelenlétére egy adott helyen. Azon a nyelven adtak nevet, amely nyelvet az ideérkező letelepülők beszéltek. A nevek módosultak idővel a nyelv módosulásával, ám az ősi gyökök megmaradtak, felismerhetőek, és mondanivalójuk is megfejthető komoly odafigyeléssel.
A földrészek: EURÓPA, ÁZSIA, AFRIKA az ősnyelven kaptak nevet és minden térségük, folyóik, hegyeik szintén. E földrésznevek elemzése a szótárban.
EURÓPA = JÓ ROPA. EU = jó, jó pora, finoman ROPPAnó röge, termőföldje volt. Szakvélemény, hogy Európa termőtalaja legvastagabb, 70 cm.
ÁZSIA – az ÁZSI, ÁZSA hatalmas kiterjedés, nagy érték, szépség, e hangcsoport a mÁZSA, varÁZSOl, rÓZSA és más szavakban.
AFRIKA – gyönyörű vidék: az FR hangcsoport szépséget kifejező: sÁFRÁny, pÁFRÁny, cIFRA, AFROdité, NOFREtété, rEFRÉn, FRIzura és más szavakban. AfRIKA nevében is: AFRI = szép, üdítő FoRRás, RIK = gazdag KIRÁlyság. AfRIKA a földrészek úrnője. Nagyon szép földrész volt a sivatagosodás előtt.
Az alábbiakról esett szó már a legelején, de e fejezetben még megemlítem.
A Föld nevű bolygón minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, mivel az Özönvíz előtti másfél évezred, majd az utána következő 350 évi egynyelvűség idején a teremtés ősnyelvét beszélték. Ez alatt kezdett szétterjedni az északi féltekén a gyorsan szaporodó emberiség, és ekkor kaptak neveket az ősnyelven a Földön, a földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol.
A domborulatok, mélyedések, hegyek, völgyek, folyók, tavak ősnyelvi nevei, megnevezései ezeknek a kezdeti látvány szerinti alapvető jellemzőit rejtik. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, s az ahhoz fűződő későbbi tapasztalatok összessége. Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket.
Az Özönvíz utáni földrajzi átalakulás a megnevezésekben is tükröződik. Ekkor kapott nevet az akkori állapota szerint még csak bel tó – BALTI tenger. Szintén a hófödte, fehér, hALvány, ekkor még átmÁSZKÁlható – a mai Amerikát, Ázsiát akkor összekötő – ALASZKA sáv és sok más. A hófödte hegycsúcsok neveiben az AL ősgyök fehér jelentést visz be: ALpok, A(L)peninni, UrAL, ALtáj, HimALája, ALaszka stb.
Szintén a nyelvből tudjuk meg, hogy kezdetben csak az északi féltekén volt élet, ekkor tudatosodott az északi hideg, zord, mord, nord és a déli meleg fogalom. Hosszú évszázadok múlva ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, hogy a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint az északi, ám ekkorra a köztudatban már rögzült, dél – meleg fogalom, s így fennmaradt a nyelvben.
A földrajzi nevek: földrészek, tengerek, tavak, hegyek, völgyek, folyók, az első települések mind az egynyelvűség idején, a területek megismerésekor, birtokbavételekor, alapításuk idején születtek, és mai napig azokat a neveket viselik. Ismétlem: minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott! Már ekkor nevet kapott a több mérföld mélységű, tátongó kATLANok, kATLANTok vidéke az északi féltekén. E nagy kATLANszerű mélyedések, a GOL Felé (üreg felé) tartó vízáramlat, a GOLF is ekkor kapott nevet. Később a felteltek nagy kATLANok, és az özönnyi vízről kapta nevét a hatalmas: k/ATLANTI óceán.
Ekkor kapott nevet a SÁRGÁSZÖLD tenger, az ATLANTI özönben, azaz óceánban. Névadók a sárgászöld algák. Latin nyelvi nyomorításban: SARGASSO.
SaRGaSSo – SáRGáSZöLD hangváz: S-R-G-S-S – S-R-G-S-Z-L-D.
Ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: JÓl ROPPAnó, porhanyó, JÓ ROPA termőföldű EURÓPA. A cIFRA és RIKA (gazdag) királyi szépségű AFRI-RIKA – AFRIKA. A hatalmas kiterjedésű, nagy ÁZSIÓval bíró ÁZSIA.
A THAMES, azaz TEMZE nevet az első telepesek adhatták, akik még az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték, amelynek szavai a mai magyar nyelven még érthetőek, elemezhetőek. – T.M – M.T gyök: TeM – MeT vízértelmű gyökként beépül a perMET, peMETő, harMAT, MATura (ősnyelvi seprű), mint perMETszóró.
A THAMESre módosult eredeti TÖMZŐ, TEMZE név, a vizek TÖMÖR-ülésének, TÖMZŐ-désének, TÖMZÉ-sének jelensége nyomán képzett név. A TÖMÖS, TEMES szintén a TEMÉRdek sűrítmény látványából születő név.
A nagy folyók, folyamok nevei is ezt az értelmet hordozzák. akár a DUNA.
A földrajzi nevek a legbiztosabb bizonyítékai annak, hogy az ősnyelvet beszélőktől származnak:
ALPOK, a hALvány, fehér, magas hegyFOKok. A nap PÍRJÉN csillogó, sugarait már PIRkadatkor visszaverő PIRÉNeusok. A környéket fehér, AL csúcsaival URaló URAL, a fehér táj látványa, ALTÁJ.
A távoli HÓ, HIMA, zIMA, fehér, azaz AL tÁJAival a HIMALÁJA, annak magas CSOMÓja, csúcsa, amelyre LONG út vezet fel, s nehezen szálLONGva lehet feljutni, a CSOMOLUNGMA.
A kiáradó EREdő ERIE és vizét ONTÓ, kiÁRAdó. ONTARIO közt a NAgy GARRAl, dübörgő hanggal omló NIAGARA vagy a MISZ, MOSZ (miz, moz, MISZ mosz = víz),ISZAPhordó PI, azaz víz (lásd TISZA, SZAmos) MISSISSIPPI.
A PATAKként induló POTOmac, PATAwomake. A japán FUZSIJama tűzértelmű, mint a BÖRZSÖNY.
A Földközi-tenger szintjének hirtelen 40 méteres emelkedésekor ÁTRONTÓ mindent összeRONTÓ, elÖNTŐ vizeiről kapta nevét az ÁTRONTÓ-szoros, amely később módosult OTRANTÓI névre. Itt öntötte el a víz az addig mély alföld Adriát: ÁTRoNTó – OTRaNTó hangváz: T-R-N-T – T-R-N-T.
Ám e szavakat csak gyökelemzéssel, esetenként hangváz elemzéssel lehet megfejteni.
Az utódnyelvek később kialakuló szavai is csak az ősnyelvi elemekre épülhettek, épülhetnek, annak szóalkotó szabályai szerint, mivel semmilyen más nyelvi elem nem létezik az ég alatt, csak az ősnyelvi szóalkotó elemek.
A ma német ROSTOCK kikötővárost egykor az ősnyelvet beszélők alapították, nevének egyik értelme: rostokoló, azaz veszteglő hely. Egy leírás szerint: „A város neve az ősszláv nyelvből származik. Rostock szláv jelentése „a hely, ahol a víz kettéfolyik, különválik”. Legyen így, ha okos emberek mondják, de tudni kell, hogy minden név, megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul. Ám ez a folyó ”kettéválás” is csak magyar bontásban magyarázható. Az ősnyelven a folyó egyik neve RÓ, lévén, hogy utat RÓ magának a RÓnán vagy szuROdok, szurdokvölgyben. A RÓ lehet RIASZTó, mert áRAdáskor RIOgásra ad okot (rio), új RAVÁsokat, utat RÓván, VERvén (river, rover) magának. Az OSZTás is magyar szó. Ketté OSZT – RÓ és OSZT, összevonva: RO-OSZT – ROSZT. A kerESZTeződés találkozás, az OSZTÓdás SZéTváló kerESZTEződés. ROSTOK, ROSZTOK, ma ROSTOCK. A ROSTokolás egyféle elRESTülő ácsorgás, KÖTött állapot, helyben TÖKölődés. Ha fordítjuk a szót: ROSTOK – KOTSOR, ami lehet KÉT SOR vagy KÖT SOR, KÖTött SORos várakozás ROSTOKolás, CSOKROSodás (t > cs), csomósodás.
STOCKHOLM is ROSTOCK nevéhez hasonló értelmű, közös vonás okán. Olyan helyek, ahol – kikötő lévén, esetenként kényszerűségből – várakozni, roSTOKolni kellett, s közben elOSZTani az útra bocsátandó becsomagolt, beTOKolt HOLMit: RO-SZT-TOK, oSZT-TOK-HOLM. E helységneveket örökölték meg a későbbi letelepülők, de fogalmuk sincs, mit jelentenek.
A fenti zárjelben levő eredetre útmutatás a ROSTOK = pihenőnap értelemre, bizonyítást vár német nyelven, elfogadható magyarázattal hangonként, gyökönként német bontásban, alátámasztva a német vagy szláv nyelvekből több más szókapcsolattal, bokrosodással. https://hu.wikipedia.org/wiki/Rostock
A Kárpát-medence minden térsége, hegyei, völgyei, folyói mind a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven kapták nevüket, utólagosan módosult név a később betelepülő szláv, román nyelveken mind visszavezethetők a magyar nyelvbe. A Kárpátok összes folyóinak nevei, bármely oldalán levőket nézzük, mind ómagyar nyelven kaptak nevet, mivel magyar nyelvűek lakták a térséget évezredeken át.
BOSZPORUSZ – csatorna, amely összeköti a Földközi és Fekete-tengert. Valaha csak egy nagy mélyedés, vizesárok lehetett, amelyet BŐS POROSZkáló, azaz Ökörgázló néven tartottak számon. A környék lehetett egy kiterjedt legelő, és mivel az árok édesvizű volt, oda jártak le inni az ökörcsordák. Az ökör ősi neveinek egyike a BŐGŐS, röviden BŐS, eszezve: BŐSZ. Az éktelenül bőgő emberre ma is azt mondják: ökörködik. Mielőtt a Gibraltár földsávját át nem törte az Atlanti tenger – világtengerré válva – a Földközi-tenger is édes vizű volt, mint a Fekete-tenger. Az óceánnal összefolyás után sóssá vált mindkettő.
Európa régi nagyobb helységeinek nevei is magyar bontásban érthetőek meg.
MADRID – Spanyol főváros. A MADRID név M.D – D.M gyökkel indul: MaD – DaM. A gyök emelt értelmű: MADár a légárba emelkedik. A MADrigál szóban emelkedett hangulat. A MADám szóban emelkedett, fenséges nőiség. A DÁM szarvas magasra emelt fővel jár. A DÓM magas épület. MADrid magas fennsíkon terül el. Európa egyik legmagasabban fekvő fővárosa. A DR hangcsoport – ADRI – jelen van a cÉDRUs szóban és hűvös, hideg jelentésű a cIDRI szóban. Az R.D – D.R gyök: RiD – DéR, a RIDeg, DÉR szavakban. MadRIDnak viszonylag RIDeg az éghajlata. Óspanyolul MAGERIT: MAGas és RIT – RIDeg.
KOPPENHÁGA – dán főváros. A K.P – P.K gyök: KoP – PoK, a POK tüzet jelent az ősnyelvben: POKol, PÁKa, PÉK és más szavakban. KOP = tűz, PEN = FENN a HÁGÓn. A P hangcsoport – OPPE – az idecsÖPPEn, betOPPAn szóban érkezőt, lehUPPAn szóban megfáradt elhelyezkedőt jelent, akinek a szeme menten lekOPPAn. A P.N – N.P gyök: PeN – NeP, a PEN gyök FÉNYt jelent a PÉNtek, PÜNkösd szavakban. A PEN, FEN = FÉNY, a KOP FÉNYE FENN. Az ottani élet kezdetén, a hajók éjszakai tájékoztatására gyújtottak őrtüzet. Az NH hangcsoport – ENHÁ – jelen van a fENNHÉjázó szóban, amely magas szintet jelent. A H.G – G.H gyök: HáG – GeH, HÁGó, MAGaslat. A KOP FÉNYE FENN a HÁGÓN – KOP FENN HÁGÓN – KOP FÉNY HÁGÓN, KOPPENHÁGA. A város HOLMEN sziget HALMÁN terül el. A kikötőt, falut, várost valaha ősnyelvet beszélők alapították meg.
OSZLÓ – norvég főváros. Valaha az odaérkező törzsek szétOSZLÓ helye. De közelében van az akkori ismert szigetek közül az UTOLsó, az UTOJA sziget is.
BUKAREST – román főváros. Bokros, BOKOROS tavas, mocsaras helyen épültek a falu első házai. Erről még esik szó alább is.
RÓMA – olasz főváros. Bekerített erődítmény, kaRÁMszerűen RÁMÁba zárt város. Az R.M –M.R gyök: RáM – MaR, a megMARadás helye.
PÁRIZS – francia főváros. A várost PÁRIZS, a nőimádó trójai királyfi – alapította, és saját nevén nevezte. Őt azért hívták PÁRIZSnak, mert állandóan PARÁZSként, PARIZSként égett benne a nemi PÁRZÁSi vágy. Még a város ostroma alatt is állandóan Heléna ágyában, ágyékában sürgött-forgott, s nemi nedvével oltotta PARÁZSló, PARIZSló nemi vágyait. Ez az érzelmi, testi bővérűsége okozta az ókor gyöngyének, Trójának romlását. Az általa később alapított PÁRIZS városa azóta is viseli alapítójának nemi PÁRZÁSi túltengési jegyeit. Az európai szajhák fővárosa volt és maradt. Ezért csődültek oda csőstől a világ művészei, majd a vérbaj “áldásával” fejezték be földi pályájukat. Az alapító szabados életfelfogása korokon át jellemezte a várost. PáRiZS – PaRáZS – PaRiZS – PáRZáS hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-Z-S.
DAMASZKUSZ – Balkányi Szabó Lajos a Magyar ősmesékben ír róla, DAMASZkusz alapítója TÁMASZ volt, aki otthon, odú, oDÚMként, DOMOSZként, TÁMASZként védelmi helységként építette, magas, azaz DÓM, DAM falakkal körülvéve, s ez a várost MÓDos, gazdag rangra emelte. Tehát a név ősrégi. A DAMASZ – SZÁMAD fordítás nyomán úgy is vélhető, hogy DAMASZkusz árumegállító SZÁMADó hely is lehetett valaha a kezdetek idején. Az SZK hangcsoport – ASZKU – szerint bizonyos ideig, némelyeknek állandó fÉSZKEt, vASZKOt is biztosított, sőt, alkotó, ESZKÁbáló tevékenységet folytathattak falai mögött.
- Hegyek nevei – A hegyek nevében a hófödte fehér csúcsok, mint ALaPszín, megjelenik a névben.
Hangváltásokkal: ALP, ALB, ALV, ALT, de l > p módosulattal APP is. Fordítva: PLA, BLA, VLA, TLA. Az ALPOK = fehérek, azaz havas (ősi: halvas) csúcsok, a fehér, hALVány színnel, hóval kapcsolatosak.
PIRENeusok, PIR, PÜR = tűz. TÜZes csúcsok, lehetett TŰZhányó, de a felkelő nap PÍRja, amely megvillan akár a PIRamis, PÜRamida, PIReneusok vagy a Mont BLAnc fehéren csillogó, ALB csúcsán.
Mont BLAnc, a fehér csúcs, BLA – ALB = fehér, hALVány.
Ugyanez az APPenninek, ALPenninek, AlPENNinek fehér, ALP csúcsok FENN. A PEN gyök fényt is jelent.
ALTÁJ, havas, fehér táj, vidék. Az URÁL, amely URALja a környéket, de amely az ÚRról és a hófehér csúcsról – AL – is kaphatta nevét.
HIMALÁJA – HIMA = hó, AL, ALÁ = fehér. CSOMolungma – csúcs, CSOMÓ = hegy, csúcs. A LUN – NUL gyök magasba NYÚLó, hosszú – LUN – út a magasba. A LUNG hangcsoport járást leíró szavak alkotóeleme: szálLONG, fLANGál, düLÖNGél stb. Ez a hegyre felfelé haladás módját leíró lehet. A GM páros a maGMa szóban a mélyről feltörő olvadék neve. Nincs kizárva, vulkáni eredetre is visszavezethető a hegyvonulat némely csúcsa.
GIBRALTÁR: GIB – BIG = nagy, IBRA = IBÉR, ALTÁR = oltár. Tudni kell, hogy ott előbb egy hídszerepet is betöltő BEREGszerű földnyelv kötötte össze Afrikát Európával, amely Afrika felső csücskén átjáró, a partvonaltól ELTÉRŐ BEREG, BRIG. GiBRaLTáR – eLTéRő BeReG hangváz: G-B-R-L-T-R – L-T-R-B-R-G. A névkezdő GIBR – BRiG, a hidat is jelenti. GiBR – BRiG – BeReG hangváz: G-B-R – B-R-G – B-R-G. A félszigetet előbb ősnyelvű IBÉR BRIt törzs BIRtokolta.
Összevethetők a KELTA és IBÉR, ÉBER szavak, amelyek azonos gondolatiságot hordoznak. A valamire ráÉBREdő, KELő néptörzs. A GALLok, KELták kényesen büszke nép volt, elŐBBREvalónak tartották magukat minden más törzsnél. Későbbi történelmük bebizonyította, hogy a BRIGanti életmód sem volt megvetendő számukra. Az ősnyelven adott neve a nagyobb ivóedénynek GÖBre, gÖBRE – bögre. A nagy – BIG-GIB – szikla neve lehetett a napKELte jelzője, hiszen a csúcsán hamarabb látszott a napsugár PÍRja, akár a PIRének, PIRamisok (b > p) csúcsán. HóREB hegy sziklája is erről kapta nevét: ÉBREdés hegye. A hirtelen ÉBREsztett ember megREBben. A meghatározó B és R hangok jelen vannak. A fent felsorolt névadó jellemzők mellett ez is sajátossága: GIB = nagy, IBRA = ÉBREdés, OLTÁRa.
- Folyók nevei – VISZTULA: víztoló, visz, sodor, tiszta, tisztuló. ALUT = OLT.
MOLDVA, MOLDOVA: MOL – LOM = lágyan, lazán old, olt, szomjoltó, oldva, lazán. DOV – VOD = víz, mint VÁD, VEDer, VIDra. Hasonló az OLT folyó nevének jelentése: szomjOLTó, tűzOLTó. Másik neve VALTAVA: VAL = völgy, ALTA = emelt, magaslat, hegyvidéki magaslati TAVA is képződhetett a forrás közelében: völgytava, VAL TAVA.
RAJNA, amely RÓNÁn átJÁRó. Kedvelt AJNÁrozott, mint a másik kettő: SZAJNA, MAJNA. A SZAJna kellemes, SZÁJnak jó, iható, a MAJna valószínű lágy vizű forrásáról kaphatta nevét.
DNYEPER: D.NY – NY.D gyök: DeNY – NYeD, DEN, DENY = víz, NYED, NEDv. P hangcsoport – EPE – ÁPA, PÜPÜ, néha APAdó víz. Sok helyen lÁPOs a környéke. PeR gyök: lePEReg, folyik. A DNYEPER – REPENYD átfordítás, gyorsan, REPENDve, RÖPENDve folyó.
DNYESZTER: SZT hangcsoport – ESZTE – vízOSZTÓ, ESZTEr, hasonló a Vaskapun aluli ISZTERhez, mint erESZTEr csatorna, víz leerESZTŐ, áradáskor ijESZTŐ, elvESZTŐ. A DNYESZTER hangjait átforgatva: ERESZTENYD. Méltósággal ERESZTEND, folyand lefelé.
A DRÁVA halad a RAVÁn, azaz ROVOtt útján, DROmján. Ez a D.R – R.D gyök: DaR – RaD bővítménye, amely gyök útjelentésű a stRADa, ROAD, RUTe, ROUTe szavakban is. A DRÁVA – AVARD fordítás, az előre-, élre törő, győzelem gondolata.
A SZÁVA az SZ-V – V.SZ gyökre épül: SZáV – VaSZ, és vízjelentést hordoz. A VISZtula is e gyökkel indul, mindkettő VIZet is jelent.
Lehet elemezni tovább: NÉVA nedv értelmű, a VOLGA, vol–foldogáló (v > f) foló, folyó. A DON, DUNA dunnányi dús vizű, erről a szótárban. A PÓ, PIavé, PIna, PiNA (fehérorosz) PI, PÜ = víz, de a NA gyök is víz: DuNA, MajNA, RajNA, SZajNA.
A többi nevek mondandója is mind ősnyelvi eredetű, és így magyar nyelven fejthetők meg.
Ugyanígy a baRANgolható, BARANGolható havasalföldi RÓNA, a BARAGÁN is. A havasalföldi TeleORMAN, az olasz TaORMINa egyféle ORMÁNság, talajszinti egyenetlenség.
Érdekes hasonlóság: ORMÁNság BARAnya megye része, TeleORMÁN a BARAgán folytatása a Duna mentén.
ITÁLIA ITALközi, vízközi föld, mint Etelköz. A VEZÚV, amely VEti a ZUVatot, vagy az ETNA, amely vET NAgyot, talán az első robbanást őrzi a név, de lehet víz értelmű is a NA gyök, hiszen vízbe ontja lávája egy részét.
KORZIKA – a névben a ZIK, SZIK gyök szintén SZÉK értelmű. KorZIKán szintén az erős családi kötődések hagyománya élt.
SZICÍLIA – SZIKULIA – SZÉKELYSÉG, az erős családi kötődés nyomai mai napig jelen vannak a térségben: FAMÍLIA – MAFILIA – MAFIA.
MAFIA, MAFFIA > MAFILIA: MAF és FILIA = APÁK és FIAK. MAF – FAM = apa, FIA = fia, MAFILIA, FAMÍLIA = család.
Eredetileg nem bűnszövetkezet jelentése volt, hanem az erőteljes családi, FAMÍLIA, MAFILIA kötődést jelentette.
Persze az okos „tudós” emberek már a szót alkotó hangokkal meglelték a megoldást, mivel azok szerintük kezdőbetűi egy MAFFIÁra vonatkozó szövegnek.
Szicíliában annyi MAFFIA van, ahány nagycsalád. A szó nem a 19. században keletkezett, hanem a Vízözön előtt, az első nagy családok, FAMÍLIÁk, MAFILIÁk kialakulásakor. Ezek voltak a törzsek alapjai, sejtjei. A társadalom legkisebb sejtje a család, a FAMÍLIA, MAFILIA.
Ez az erőteljes családi kötődés jellemzi a székely elődöktől származó SZICília, SZIKulia és KorSZIKa lakóit még ma is.
A dél olasz TaORMInát valaha szikulok, azaz székelyek alapították, TaORMIna, a székelyek által ORMÓs sziklákra épített város egy nagy térség, MESSINA része. PalERMÓ szintén. Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. Egy leírásból: „Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Ősi nyelven ANK, CAKK, KECC = vág, helyenként magyarul ma is. A KASZA SZAKAszol (cakk), KECCEnt. Körös mozdulattal, mintegy fiCANKOLva vág.
MESSINA neve is érthető a tenger MESSZEségét kémlelő. A szóvégi NA = víz: MESSI NA. Ameddig a SZEM MESSZI ellát, mindenhol NA, azaz víz.
CATANZARO neve is eredhetett a székelyektől. A Földközi tenger sekély korszaka idején száraz lábbal átjárható volt az a rész. Lehetett egy ZÁRható, ZÁROs város, ahogy Erdélyben KOLOSvár KOLOCSváros. Székely ezermesterek akkor is voltak. Az akkori ZÁRkészítők méltán voltak büszkék saját alkotásaikra, és ennek kapuira lehetett jellemző a jól KATTANva ZÁRÓ szerkezet. De ott van CÉFALU is, amely lehetett a hajdani csefálók, kézművesek telephelye, bár a kefale = kőfok, kőfal szóból is eredeztetik, de az is ősnyelvi ómagyar szó.
Európa Ázsia minden nagyobb hegye, folyója, térsége a teremtés nyelvén érthető névre „hallgat”. Ezeknek komolyabb elemzése az eljövendő idők feladata lesz.
Nem csodálkozunk, ha a görögök és a többi győztesek történelemírói nem említik Szicília eredeti lakói által hagyott nyomokat, hanem saját tetteikként, saját nyelvükön próbálják magyarázni. Az önzés, a gőg jellemezte őket, s a történetíróik sem álltak távol a hazudozástól, ha saját fényezésük volt a tét.
Az utóbbi két évszázad történelmét a győztesek hazudták tele javukra, dicstelen gazságaikat dicsőre mázolva. A Kárpát-medence történelmét is teljesen átírják – saját dicsőségüket, nem létező történelmi erényeiket zengedezve – az újkori bitorlók. A nyelvészek telerakják szó- és néveredet hazugságokkal a szótárakat, s minden irományaikat. Ám a hazugság utálatos, ragacsos máza alatt ott rejlik kitörölhetetlenül a való igazság, amely egyszer felszínre tör.
- Földrajzi nevek, mint legfontosabb, legerőteljesebb bizonyítékok a Kárpát-medencében is
A földrajzi nevek megmásíthatatlan örök tanúk, amelyekre – okokat keresőn – a magyar nyelvű történészek, ősiséget kutatók érdemben, komolyan sosem kutattak, vagy ha mégis, akkor nem vontak le komoly következtetéseket.
A térségben – a Kárpátokon kívül és belül – minden megnevezés magyar nyelveredetet bizonyít. A KÁRPÁT-tenger peremén, KÖR PÁTján, partján gazdálkodtak, élték mindennapi életüket. A KÁRPÁT szó jelent PARTOKat, ez képezte az akkori beltenger PARTvonalát. KáRPáT – PaRToK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K. Annak a BELTENgernek a maradványa a BALATON. BaLaToN – BeLTeN/ger hangváz: B-L-T-N – B-L-T-N/g-r.
A székelyek a Kárpát-tenger peremén, a mai hegyek tetején, fennsíkjain zajló életének, a magyar nyelv korai jelenlétének bizonyítéka a magyar nyelven adott hegyek, völgyek, s az összes Kárpátokból eredő folyók nevei. E folyók nevei a hegyvonulat mindkét oldalán a forrásvidékük jellemzőit rögzítik, mivel ott indult el az élet a gerinceken, és a Kárpát-tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával alakultak ki a pallagok, amelyeken termesztési munkálatok folytak, mivel alább még a víz volt az úr. Czimbalmas Tivadar komolyan, behatóan foglalkozik a Gyergyó vidéki pallagok létével, ahol gazdálkodás folyt.
Érdemes volna keresni a magyar nyelvet beszélők nyomait, kutatni ősi nyomok után a gerinceken, fennsíkokon, mert kezdetben ott éltek, hosszú időn át imádati helyeik, halottaik, temetőik voltak, tehát kell létezniük élet és halál, kegyhelyek nyomainak, amelyeket kutatni, tanulmányozni érdemes. A székely ősvárakat ezeken a hegygerinceken kell keresni: Budvár, Csicsér vára, Kadics vára, Zete vára, Bágy vára, Galamb vára, Firtos vára, Ika vára, Bálványos vára, Bibarc vára stb.
Nem az 1200-as években Telegdről ideköltöztetett néhány székely család nevezte meg a folyókat, hanem azok már régen nevet kaptak az itt lakók ajkain, nyelvén, sőt a Kárpátok összes hegye, dombja, völgye is.
E szempontból a történelem egyedüli megbízható élő tanúja a köznép által beszélt nyelv, a mai tájnyelv. E nyelven neveztetett el minden hely a Föld felszínén.
A kiindulópont a már említett Vizek közti síkság, Mezopotámia, azaz Sineár síksága. Innen indultak észak felé Jáfet fiai, akik nem vettek részt a Bábel építésében, így ősnyelvük sem keveredett, nem romlott meg.
Az akkor beszélt nyelven adott földrajzi megnevezéseken keresztül lehet követni az akkori eseményeket.
E nép nem volt nomád életvitelű pásztornép, hanem termőföldet kereső, termesztő-gazdálkodó, állattartó-tenyésztő, székes életre szoktatott, szokott, telepes beállítottságú néptörzs, amelyet a kaláka jellegű közös gazdálkodás, és erőteljes családi kötődés jellemzett.
A Kárpátokból eredő minden folyó a forrásvidéke jellemzői szerinti nevet kapta, mivel előbb a források, csermelyek, patakok körül zajlott az élet. A lassan apadó víz nyomán a felszáradó földeket birtokba véve, költöztek alább-alább. E nép ezt a térséget töltötte be, és a víztől lassan felszabaduló, felszáradó földeket vette birtokba.
Évezredeken át éltek itt, alakították történelmét, ennek nyomai rejlenek itt, e karéjon belül.
A Kárpátok ölelte részen maradt meg erős, egymást segítő kalákakötődésben a letelepült székes életet élő, növénytermesztést, állattartást alapéletvitel szerűen folytató székita, szkíta, székely nép. Ez volt és maradt az ősnyelvet megőrző nép Bécstől, Pozsonytól a Fekete tengerig.
A települések ősnyelvi, azaz magyar nevei igazolják a vízapadás nyomán létrejöttüket. A Kárpát-medencében a települések létrejöttének sorrendje a magas fekvésű falvaknál kezdődött a síkvidékek felé, a forrásvidéktől a torkolatok felé. Ezt őrzik a települések nevei is.
Innen rajoztak ki keletre a hadviselést, kalandot kedvelők, s alapítottak ott királyságot, uralmi központot, majd onnan tértek vissza időnként ide az őstörzs népe közé. Ezek közé települtek le az Árpáddal visszaérkezők, később lassú keveredésben összevegyülve. Itt tanulták újra őseik nyelvét Árpád hadfiai. A medencét többmilliós nép töltötte be, Árpád hadai ehhez mérten egy maroknyi harcban edzett hadi nép volt.
A forrásvidék körül élők, lakók, ahogy apadt a Kárpát-tenger, úgy jöttek lassan lejjebb. Végül letelepedtek a minden oldalról hegyektől védett, felszáradó medencében, de a folyóvá duzzadó csermelyek nevei azok maradtak, amelyeken fent a forrásaiknál megnevezték, mivel azokat végigkövették, a csúcstól a torkolatig, s belakták a körülöttük levő térséget, partvidéket az évezredek alatt.
—————————————————————————————————————————————–
A földrajzi nevek a legerősebb bizonyíték arra, hogy az itt lakó ómagyar ősnyelvet beszélők végigélték a térség több évezredes történelmét egészében, kezdettől a mai napig. Arra is, hogy a települések kialakulásának sorrendje – eltérően az összes többi európai nagy és kistérségektől – hegyvidék > síkvidék irányú volt.
—————————————————————————————————————————————–
A moldvai csángók a Kárpát-tenger karéján kívül maradtak, nem mozdultak helyükről. Ma is őrzik több évezredes ősi helyüket, nyelvüket. Ezzel bizonyítják, hogy nem csavargó, hanem helyüket megőrző gazdálkodók voltak, maradtak.
A palócok is őrzik első szálláshelyüket, a Csallóközt mind a mai napig. A fő szálláshelyen kívül esők, a peremvidék lakói keveredhettek az ott élő székelyekkel, mindkét fél előnyére, de a nyelv maradt.
Meglehet, hogy BUD VÁR hegyén Buda is épített várat a későbbi időkben, de az is lehet, hogy a névhasonlóság okán csak ráfogták. A B.D – D.B gyök: BuD – DuB egyik jelentése: víz. Jóval BUDA születése előtt már létezett a BUD VÁR hegy neve, mivel alatta, körülötte még a víz, a tenger volt az úr. Később a vizek leapadása, a rétek megtisztulása, a Kükellő, Küköllő, Küküllő folyásának kialakulása után, a mellette levő sík réten, a gömbölyű, DOBszerű BUD szikla UDVARán, BUDVARán kapott HELYet a falu, a VÁR UDVARhelye, s valószínűleg előbbi neve Budvárhely, majd Udvarhely. A BUD VÁR nevet régen különírták, és ez kihangsúlyozza a víz vár létét.
Itt élt a székely rabonbán, ez volt a fő anyaszék, és itt, e térség körül maradt meg érintetlenül a ma Székelyföldként ismert szűkebb területen a székely rendtartás évezredeken át. A Kárpát-medence többi székely népessége összeolvadt Árpád visszatérő népével. Ám azon részek tájnyelvében felbukkanó ősi székely szavak árulkodnak a valaha volt jelenlétről.
KÉZDI környéke, vidéke valaha lehetett KÜZDElmesen KEZDŐ gAZDÁlkodók térsége. A KEZDEt, a KEZDÉs mindig KÜZDElmes. Ugyanakkor jóKEZŰ mesterembereik voltak. KÉZDI mindig híres volt KÉZműveseiről, KÉZdieiről. A névben a DI gyök, a DIA rövidítése. A DIA, GYA gyök, valamilyen tevékenység DIAkorlását, GYAkorlását jelenti. Pl.: csizmaDIA.
Egy név sosem véletlenül alakul ki. Megfigyelhető a ZD – DZ kötött mássalhangzó-páros meghatározó jelenléte a velük kapcsolatos szavakban. E vidék népe munkában, küZDelemben eDZődött. BaráZDába vetette magvait, kérőDZő állatokat tartó, gaZDálkodó, javait óDZó, védő, garáZDák ellen véDekeZő, és peDZő, azaz keZDeményező KÉZDI nép lakta a vidéket.
A magyar nyelv mindent elmond arról a népről, amely e nyelvet beszéli.
A többi magyar helység nevei sem idegen eredetűek a Kárpát-medencében: Regéc, Nógrád, Arad és mások.
A Duna mentén elterülő helységek nevei sem. Bécs, Pozsony, a Moson térség helységeinek nevei. Somorja, Bősárkány, Bős, Komárom, Izsa, Path, Dorog, Párkány, Esztergom, Zebegény, Szob és mások.
Érdemes volna minden magyar helység neveinek eredetét megvizsgálni, hiszen mindannyi magyar eredetű.
Pákozd, Tokaj, Trencsén, Visegrád, Belgrád, Nógrád és mások. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése, hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak. Ugyanakkor azt is, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal fennebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is.
A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADna és más nevekben is.
Mindannyiban a védelem, megmARADás értelmét képviseli.
KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét is, és az összes többit. Ezekről egy rövid írás van a Függelékben.
Rengeteg okoskodás sújtja, terheli, fékezi, bonyolítja ma a magyarság, a magyar nyelv ősiségének kutatását. A kutatók elmennek akár a Csendes óceán fenekére is, csak épp itt helyben, a magyar nyelvben nem keresik a rejtély megoldásának kulcsát.
- A földrajzi neveket nem lehet elhazudni.
A hivatásos – bérért és fizetésért tevékenykedő – nyelvészek az ősnyelvtől leszakadó, később a magyar nyelvből feltöltődő, körülöttünk élő, közénk beszivárgó néptöredékek nyelvéből származónak hazudják a földrajzi neveket, de a magyar nyelv szavainak 95 százalékát is idegen nyelvekből eredőként jegyzik, ám a gyökelemzés megmutatja a valós eredetet. Ezért utálják, tiltják a gyöknyelvészetet.
Megfigyelhető érdekesség a folyóvizek megnevezéseiben. Az ISZTER, ESZTER, amely előbb csak a Vaskaputól, majd ESZTERgomtól viselte e nevet, mivel a Pozsonynál a Kárpát-tengerbe ömlő torkolatig DUNA néven folyt.
A víz lassan szivárgott le a Vaskapu szikláinak rései közt, mintegy ESZTERhéj, ISZTERhéj szerűen, s az alul képződő vízelvezető csatornát ISZTERnek, ESZTERnek nevezték el. Ezen az ESZTERen, ERESZTERen folyt le a víz egy nagy tóba.
Az ESZTER név alkotó hangjai jelen vannak a DnyESZTER folyó nevében, de a SZERET folyó nevében is: eSZTeR – SZeReT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T.
TERESZ nevű folyó nincs, de van TRUSZO gleccservölgy. A folyóknak viszont vannak TERASZai. A folyókon épített gátak RETESZként működnek. Áradáskor a folyók nem SZERETik a gátakat, néha megREpESZTik, áttörik.
TRuSZo – SZeReT – eSZTeR – TeRaSZ – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ.
Ez időben a medencét víz födte el, töltötte be, és az élet a mai fennsíkokon, csúcsok közelében zajlott. Nyugodtan tanulmányozhatja bárki a hegycsúcsok, völgyek neveit, a gyorsfolyású, partot MARdosó, MARÓSan hideg, partot maró MAROS és a szomjOLTó OLT folyók hűs vizet ontó forrásvidékét.
Vagy a KÜKÜLLŐk köves, KŰKÖnÜLLŐ forrásvidékét, onnan lepörgő csermelyeket. De a fenyők tőzeges talajából, ORMÓs hegyekből eredő KORMOSt is.
A VARGYAS név első gyökszava VAR. Ez beszédet is jelent: VARrog, VERbál, paláVERez. A FORások, kis erek, csermelyek több helyen kaptak hangkibocsátásra utaló megnevezéseket. Például a moldvai TAKOCS (ma Tecuci = Tekucs), amely kis TUKmáló, csörgedező hangot adó paTAKocskaként indul. A VARgyas forrása, lehetett FORtyogó, VARtyogó, VARgyogó csermelye, paTAKja egy kövek közt CSÖRgedező, CSORdogáló (csárog = hangoskodik) kis beszélő VARrogó pataknak, amely egy szoroson VERt utat magának, hogy lent a KORMOSsal egyesülve alkossa a ZARÁNDOKot.
VARGYAS falu alapítói, első lakói a VARGYAS forrásvidékéről induló, a patak folyását követő leköltözők voltak. A falu nevének varjakról eredeztetése oktalan mesebeszéd. A nyelvi összképből, a ma is élő földrajzi nevekből ismerhető fel kisebb a térségek állapotának alakulása. Például a Kárpát-tenger vizeinek szakaszosan végbemenő lecsapolódását, mint pallagok kialakulásának feltételét, kiváltó okát.
A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Például a Dunamenti helységnevek. De beszélnek a Kárpátokból eredő folyók nevei is, amelyek forrásaik jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indul el az emberi élet a kezdetek idején, és a víz apadását követve jöttek le lassan a későbbi végső helyeikre a kialakuló települések lakói.
Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk és KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a forrásvidékről.
A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS. Az iSZAMló, iSZAMOS iszapú szőke SZAMOSok, a szintén ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét, a VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ VISZTULA, valamint az összes többi folyó is.
A földfelszíni események, változások meghatározták a folyók körül élők életét, akik a víz apadásával lassan költöztek mind alább-alább, és adtak nevet kialakuló településeiknek, helységeiknek, a folyók egész hosszában a forrásuk jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Évezredek történelméről kapunk képet így, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – a többi nagytérségektől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek.
De a tágabb téren is ősnyelvűek éltek, s adtak nevet mindennek. Hasonló a ZSIL, amely kellemesen ZSOngó, ZSILiző, esetleg kövek ZSIlipjén átlépő, kis patak. A ZSIL gyök vizet is jelentett az ősi nyelven, ezt jelenti a Bokoros (Bukarest) melletti Jilava (Zsilleve) névben is (sőt a csehországi Jihlava = Zsilleve is). Ama térség vizes, ZSILis, bokros, mocsaras volt. Azt a térséget, de a Duna mentét is ősnyelvet beszélők lakták be előbb, és ők adtak nevet mindennek ott: Kalafát, Görgő stb. Ők építették előbb a Bokoros nevű falut is. A mai „ősi románnak” tartott olténiai Gorj (Gorzs) térség az ősi Gorzsil névből rövidült Gorzs alakra. Jelentése: Gór = hegy, Zsil = folyó.
Szintén magyar nevű a barangolható Baragán, a kiálló ormókkal tele TELEORMÁN. Még a Kárpátok túlsó lejtői felé folyó vizek nevei is magyar nyelvűek: Dombóvize (Dâmbovița), a halászható Gyalomvize, (Ialomița) a fürge, mérges Arges, Prahova, (pra = gyors, rah – har = hegy, va = víz) Poszáda (po = víz, száda = forrás szája, azaz vízfő), lehet sorolni tovább. A Moldva név is magyar, folyói: Szeret, Békás, Tatros, Bodza, a már említett Takocs. A Csalhó hegység hófehér sziklái. A névben kétszer van jelen a fehér szín neve: AL = hALvány, HÓ. Mindannyi neve magyar nyelvű gyök-hangcsoport bontásban fejthető, érthető meg. A kezdetben ott élők adtak nevet minden hegynek, völgynek, víznek.
Érdekes párhuzamok: a BARAGÁN – TELEORMÁN és BARANYA – ORMÁNSÁG. De a székelyek által épített szicíliai PalERMO és TaORMIna is azonos hangcsoporttal, mint TeleORMÁn, ORMÁnság. Ez síkból kiemelkedő kisebb vagy nagyobb ORMÓkkal tarkított vidéket jelent.
ISZApos, iSZAMOdó jellemzők épültek be a TISZA, a SZAMOSsok nevébe. Mindannyit szőke jelzővel említik a leírások. A SZAMOS (hideg, meleg), az ISZApos üledékű. de békés természetességében TISZtA TISZA, a hajtó kis TÚR patak, a néha ZAvARos, ZAZARos ZAZAR. A forrás körüli csillámló aranyhomokkal tele ARANYOS. Alább a CSERNA (kis csermely vize = na). A DRÁVA, SZÁVA, északon a MORVA, MOLDVA. A VALTAVA is magyar név. A VA gyök ősnyelven víz, VAL = völgy. VÖLgy TÖVÉből, VAL TAVÁból, mert az is lehet, hogy a névadás idején, a forrásvidéken valamilyen kis tó alakult ki.
A hegyvonulat további északi folyói. VISZTULA (víztoló, tisztuló), DON (don, dun = sok víz, a DUNa nevében is), i/DNYEPER (id = víz, idnye = innya, ivásra jó, epe = víz, er = eregel, lepereg, folyik), i/DNYESZTER (eszter = eszterhéj, vízleeresztő). VÁG, BODROG, BÓDVA, IPOLY és a többi is mind ősnyelvi, s így magyar eredetű megnevezés.
Tudni kell, hogy minden név, megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul, tehát a fentieknek más jellemzői is beépültek neveikbe.
Az újabb kori földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok!
- A szűzfoglalók erkölcsi fölénye
Jáfet fiai az Özönvíz utáni második században jöttek Jóropa földjére, a szűzföldekre. Ők megművelésre, székes letelepedésre, alkalmas területet kerestek, és találtak. Minden törzs helyet talált, belakták az egész földrészt Ibériától Szibériáig, erre temérdek bizonyíték a földrajzi nevek.
Egy jelentős törzsük a Kárpát-tenger partvidékére, azt karéjként körülölelő dombokra, fennsíkokra, lejtőkre telepedett le.
Egyik nagy tévedése a történelemben rögzítetteknek a honfoglalás, ahogyan tanítják Mert nem úgy történt, ahogyan a történelem leírja. Az ősnyelvet beszélők valaha volt kezdeti Kárpátok környéki honfoglalása nem karddal, íjjal történt, hanem bottal! Nem „dicső” haditettként, hanem békésen! Ők csendes, békés, családszerető-nevelő népként érkeztek és szívós-kemény földművelő munkával kezdték a honfoglalást. Ugyanis, e földek, térségek üresek voltak, nem kellett harcolni értük, nem kellett elrabolni senkitől, csak megművelhető területet kijelölni a szűzfoglaló családok számára. Ez volt az ősfoglalás, szűzföldek elfoglalása, benépesítése, szeretettel ápolása, művelése. A Kárpátok karéjához érkező szűzfoglalók botjainak végére nem gyilkoló fegyver, hanem kapa, kasza, gereblye, ásó, lapát volt rögzítve. Az igazi honfoglaló földművelők, a tiszta-szitta (szitta – szittya) eredeti ómagyar ősnyelvet beszélők voltak.
Egy nép lelkében rendkívüli erőteljes nyomot hagyó a honfoglalás módja, milyensége. Ha nem bűnöző rabló hadjárattal, vérrel-vassal, ölve, gyilkolva rabolja el, valakik addigi joggal bírt, épített fészkét, hanem szűzfoglaló letelepülő, akkor ez a tény az egész nép érzelmi hozzáállását, életmódját, a helyhez kötődését meghatározza az elkövetkező évezredekben, későbbi történelmében. Nem tapad vér a kezéhez, nincs bűntudata, tiszta a lelkiismerete. Nem a legyilkoltak házában lakik, nem az ő ágyukban alszik. Nem az általuk ott hagyott félig elkészített élelmet eszi.
Nagy szó ez, és csak az érti, érzi át, akit kiűztek fészkéből, és mindenéből kifosztották!
A szűzfoglalók érzelmi kötődése e föld iránt az elkövetkező évezredek alatt elmélyült, apáról fiúra, anyáról leányra szállt, és tudatuk mélyének része lett, létük mozgató rugója. Minden forrás, ösvény, fa, bokor, domb, hegycsúcs, lanka, mező, rét kedves képként rögzült szívükben A teljes környezetükhöz szorosan kötődtek kimozdíthatatlanul.
Ezért oly erőteljes a kötődés, ragaszkodás a székely-magyar nép és szülőföldje közt. Oly erősen kötődő, mint a szerelmes férjnek a szűzen vett feleségéhez és általa szült gyermekeihez. Tisztán kapta, és azért őrzi körömszakadtáig, s ha kell, meghal értük. Ezt az erkölcsi kötődést soha nem képesek megérteni a becstelen, gyilkos, hódító, rabló népek, mivel az ők alapjuk soha nem volt tiszta, s így erkölcsiségük sem. Mondhatnánk: se eszük, se szívük nincs hozzá.
A szűzfoglalók valószínű, több száz évet is lakhattak a mai hegygerincek, fennsíkok térségében, majd a Kárpát-tenger apadását követve, a folyók forrásvidékéről lassan alábbjöttek a síkvidékre, végigélvén a térség egész domborzati kialakulásának történelmét ez idő alatt, végül betöltötték az egész medencét. Ezt a régészet bizonyíthatná, ha egyszer ráveszik magukat a hegyvidékek ősrégi településnyomainak feltárására.
Az itt élő ősnyelvi törzseket nevezhették különböző jellemzőik szerint, lehettek tájszólási különbözőségeik, de valamennyien azonos főtörzshöz tartozók voltak. Később, a már túltelített medencéből a kalandok kedvelői elmentek a már keveredő nyelvű Ázsiába, ott alapítottak államot. A történelem azonban bebizonyította, hogy az ő kezdeményezésük nem időtálló, így többször visszajöttek kisebb-nagyobb csoportok, majd egy maradék részük végképp visszatért. Akik ottmaradtak elveszítették tiszta-szitta jellemzőiket, felmorzsolódtak az ázsiai nyelvőrlő malomban. Csak itt, az ősi székhelyen maradt meg az ősnyelv érintetlen szittya tisztaságában.
Mivel ma is élő az ősnyelv, akár a tiszta víz, áttetsző, így könnyen kutatható. Mindez annak ellenére, hogy voltak, akik szerették volna kivetni az ősi keréknyomból a dallamos szép nyelvet, és németesen pattogóvá alakítani. Szerencsére nem sikerült! Ám ma is jönnek a zavaró-kavarók, akik beledurrantanak, és minden más utódnyelvi üledéket belehordanak, belerondítanak, hogy kiismerhetetlenné váljon.
A hivatalos, hivatásos nyelvészek nem fogadják el, keresztben áll a garatjukon, nem tudják lenyelni azt, hogy a Kárpát-medencében soha meg nem szűnő folytonossággal beszélték az ómagyar ősnyelvet, és a visszatérők – mint Árpád és népe – ezt újratanulta. Nem veszik figyelembe a szűzfoglalók által adott földrajzi neveket, a folyók, hegyek, völgyek neveit, a Kárpát-tenger apadása nyomán kialakuló helységneveket, amelyek a Kárpát-medence történelmi mindennapjainak több évezredes lenyomatai, a magyar nyelv állandó jelenlétének legnagyobb horderejű bizonyítékai, folytonosan létező tanúi.
Sőt minden nevet, megnevezést igyekeznek tudatos erőszakossággal bármely más nyelvre csavarni-tekerni, csak épp a magyar eredetet nem keresik bennük.
A más nyelvekben is fellelhető magyar szavak nem azt jelentik, hogy a magyar nyelv onnan vette át azokat, mert mivel a magyar nyelvben kimutathatók a szó kialakulásának elemi mozzanatai, így az átvétel innen oda történt. De tessék kísérletezni a szavak azokon a nyelveken kialakulásának kimutatásával aprólékos elemi szinten.
—————————————————————————————————————————————–
A teremtés ma is beszélt ősnyelve, a magyar nyelv önmagában létező, nem kötődik semmilyen nyelvcsaládhoz, mivel minden nyelvek anyja. A világtörténelem eseményeit csendben figyelő, minden mozzanatát rögzítő élő tanú. A megtörtént események pontos ismeretéhez fontos volna az évezredek néma tanújának, az ősnyelvnek és szavainak kutatása.
—————————————————————————————————————————————–
Biztosra mondható, Árpádék keveredett nyelvűként tértek vissza ide a soknyelvű Ázsiából, de idővel letisztult nyelvük az őslakóké szerint, és Kazinczyig semmi nem változott a beszélt nyelvben.
Azonban jó tudni, hogy aki a fentieket kimutatja, és a nyelv ma is élő eszközeivel bizonyítja, hangoztatja, azt a hivatásosak vagy mellőzik, vagy térdüket verve kiröhögik.
A kiröhögés jogát nem vitatjuk el tőlük, mivel a hatalom által fizetett bérnyelvészi hivatásos tényezőként, a gőg alanyi jogán ma még megtehetik, s hadd élvezzék ki teljesen. Ám nem kell elfeledni, hogy közvetlen életterünkben két röhögő állatot ismerünk: ló és szamár! Így önjellemzésük tökéletes.
A történetírás a régészet mellett támaszkodhatna a nyelvben rejlő bizonyítékokra is, de az eddigi történetírás „egyenes becsületes”, irányított voltáról már meggyőződhettünk. Tele van ferdítésekkel, hamisításokkal. Csak napjaink vagy a közelmúlt történetírását kell megfigyelni, valósággal szemberöhögi a drámai események átélőit, átszenvedőit nyilvánvaló, ordas hazugságaival. Legtöbb esetben a meghatározott kötelező dogmát követi, általában mindig megrendelésre készült, készül, valakik szájíze szerint. A régmúltról is ilyen stílusban tudósít.
Ám a nyelv teljesen más bizonyítékokkal rendelkezik. Ezért dúl, a világ háttérben megbújó uralmi tényezőinek sunyi, ravasz küzdelme a teremtés ősnyelve ellen, akár beszélőinek teljes kiveszejtése árán is, ha lehet.
A nyelv a földrajzi nevekben őrzi az ősi valót! A nyelvet nem érdekli a mai szóeredet hamisító nyelvészet. A végén a hamisítók szégyenülnek meg. Akinek az a célja, hogy megszégyenüljön velük együtt, ott ne hagyja őket, hiszen ma még az egész nyelveredet hamisító Akadémia mellette áll.