Élő párhuzam észlelhető a színek és a nyelvek kialakulásának képletében, s kiterjedésük végleteiben. Ezt érdemes megvizsgálni, mert a szín és nyelv teremtője ugyanazt a módszert alkalmazta a felbontás műveleténél.
A fő színek – a nyitó és záró színek nevei – a FE ősgyökkel indulnak. A FE ősgyök az isteni, teremtői ERőt, FE-Rt megjelenítő gyök a nyelvben. Ugyanakkor FÉny vonatkozású is, hisz a FÉny is erő. A Teremtő mindent nyitottan, FÉnyben, világosságban tesz, nincsenek sötétben elkövetett gonosz tettei.
Az igazság csak világos lehet. Az általa rendelt időben mindent világossá tesz teremtményei előtt.
A világegyetemben a GÖMB az uralkodó forma. A teremtés nyelvének összességét véve, a nyelvszerkezeti váz teljessége is a GÖMB belső törvényei szerint alakul.
A színek világa – két véglet közt – hatalmas teret tölt ki. Van két teljes (abszolút) szín: FEhér és FEkete.
FEHÉR – a FEhér szín a FÉny színe, a színek összessége. FEHér H hangja a könnyed légiesség. Más szóalakjai: FEJér, a színek FEJe. A könnyed FELél, a legFELső. Vagy fehÉL, az ELső, az ÉLő. A fehÉL a színek ELeje, ÉLen álló, összesítő.
A hAlvÁny, AlfA, AlbA, AblA, mindennek kezdete, színek hAjnAla, kiindulási pont. FEHÉR szín a szülni képes GÖMB. Párhuzama a lényi létben a szülni képes GÖMBölyödő nő – FEHÉRnép.
A FEHÉR szín – GÖMB – alkotói parancsra MÖGBomlik, MEGBomlik, megszüli a színeket, és színvilága betölti a világegyetemet.
Hogyan alakult a FeHéR, mint éLszín: FeHéL aLaPszín ősnyelvi megnevezése?
Az F rokonhangzói: F > V > B > P.
Az L rokonhangzói: L > J > N > R
FeHéL > HaLVa > HaLBa > HoLVa, HaLFa > HaBLa > HaLaB > HaJNa > HaLPa > HaLeP sőt a HoLTár (oltár) is.
Úgy is vélhetjük, hogy a FEHÉR nem is szín, hanem színektől mentes, üres, aBLAnk terület.
Mégis a FEHÉR a színek összessége, kútFEJE – FEJÉR.
FEKETE – a másik véglet – FEkete, feKETE – a színek teljes hiánya, a KETTEdik, ellentmondás minden fénynek, színnek, a színek halála, elnyel, megETE (megette) a fényt, színeket. Az ezeket elnyelő (vaka)BLAK. A súlyos FEKEte eltemet minden színt: feke-TE-met. E két véglet közt bontakozik ki a színvilág. E kettő viszonya, a kettőjük közti téren, íven végbemenő mozgás, fontos jelensége a színvilágnak, amely betölti a világegyetemet.
E két abszolút, azaz teljes színnek nincsenek árnyalatai. Nincs sötétFEHÉR, vagy halványFEKETE.
FEHÉR, az ABLA-K is fehér, fénybebocsátó. Nem kizárt, hogy az első alakja a szónak: ALBAK – KALBA, ezen a LEBKÉn látható a ház, KALIBA belseje, KEBLE.
Ám ABLAK alakban is sokatmondó. Ha elvesszük a határozott, nyitó A hangot a szó elejéről, elsötétül: (A) BLAK, marad: BLAK = fekete, sötét – vak-a-BLAK. A BLAK némely utódnyelven fekete színt jelent. Hidegtől is védő kunyhókra csak Özönvíz után volt szükség. Azokra kezdetben csak kis ABLAKot vágtak, és az is többnyire csukva, fekete, sötét, BLAK volt. Amikor a takarót levették róla, akkor lett ALBA, akkor engedett be hALVÁny, fehér, VILÁgos, BLEnd, szelíd fényt. Máskor VAK, BLAK, sötét volt.
A FEHÉR szín egy zárt kör, zárt GÖMB.
Amint a göMB kinyílásakor, akár egy biMBó BoMlásakor új alakzat jön létre, úgy a fehér szín BoMlásakor is új jelenség tűnik fel. A jelképes fehér göMBből kiBoMló színek szétterülnek a térben, űrben, a világmindenségben.
Minden szín a FEHÉR utódszíne. Bizonyított tény, hogy a fehér szín fénytöréssel való felbontásából erednek az összes többi színek. Előbb az egymástól teljesen különböző HÁROM fő szín: vörös, sárga, kék és köztes árnyalataik: narancs, zöld, ibolya – szivárvány – majd ezekből, emberi szemmel érzékelhető több mint kétezer színárnyalat, ám a változatok száma végtelen.
A bomlás kezdeti három fő színe: az első eREDő a vörös, a második a halványabb SZITott, CITott tűz színű sárga, a harmadik a vízSZIN, szián, cián, kék. Ezek mind SZÍNek, CINek, azaz felSZÍN felületek képéről visszaverődő, szemmel érzékelhető fényváltozatok.
————————————————————————————————————————————————–
A fehér színből kibomló színek közül egyetlen egy sem hasonlít a FEHÉR színre! Pedig bizonyítottan mindannyi belőle való!
————————————————————————————————————————————————–
Azonban a FEHÉR szín fELBOmlása, ELBOmlása – ALBA – ELBO – a teremtett világ megalkotásakor a lények, tárgyak, jelenségek kiszínezése, nem úgy ment végbe, hogy a fELBOmlással a fehér aLaPszín – hALAP, ALPA, ALFA – teljesen eltűnjön.
A FEHÉR szín nem tűnt el, fennmaradt, továbbra is létezik. A FEHÉR színből kibomló színvilág jellemzője, hogy a térben minden szín összemosódhat a másikkal, újabb és újabb árnyalatot hozva létre, végtelen mennyiségben. Ettől szépül meg a minket körülvevő világ.
Ám, amint az anya nem fogadhatja vissza megszült magzatát, úgy az őket megszülő FEHÉR szín nem fogadhatja vissza egyik megszült színét sem, mert akkor bemocskolódna, már nem FEHÉR többé!
A FEHÉR szín, mint egy külön jelképes GÖMB megmaradt! Mintegy visszazárt, s őrzi sajátos jellemzőit. A fehér belevegyülhet bármely másik színbe, de azok a fehérbe sosem! A FEHÉR csak akkor maradhat meg igazi, mocsoktalan FEHÉR színként, ha az eredeti – körön, GÖMBön belüli – tisztaságát a legparányibb szennyező elemtől is megőrzi, különben elveszíti azt. A fehér színbe, mint GÖMBbe csomagolt egész színvilág-összesség teremtői érdem. Csodaszerű felbonthatósága szintén. A FEH-ÉL által megszült színeket csak a másik teljes (abszolút) szín, a KETTEdik, a FE-KETE nyelheti el.
Szín és nyelv felbomlásának párhuzama
Elméleti párhuzam vonható színek és nyelvek kibomlása, osztódással, keveredéssel kialakulása közt. Bár emberileg mindkettő megmagyarázható, mégis mindkettő teremtői tett eredménye.
Az egyetlen ŐSNYELVből ered az összes többi nyelv! Erre annyi bizonyíték áll fenn, ahány szó van a világon.
A SZÍNek példáján induljunk el a hangok világába, hasonlóságot, párhuzamot keresve, hiszen mindkét esetben ugyanaz a teremtői gyakorlat érvényesült.
Az ŐSNYELV is egy GÖMB, amely MÖGBomlott, MEGBomlott, kiBoMlott.
Minden nyelv az ősnyelv utódnyelve, amint minden szín a fehér utódszíne. Az ősnyelvbe rejtett összes nyelvek, azok kibonthatósága, több ezer ágra osztódása úgyszintén teremtői érdem. Gyakorlati vetületeiről alább esik szó.
Az ŐSNYELV felbontása ugyancsak a színfelbontáshoz hasonló teremtői kivitelezés, s az előálló helyzet is hasonló.
Előbb talán csak három fő ág és köztes árnyalataik az elsők – szivárvány – majd keveredtek. Felbomlás után teljes szerkezeti vázmódosuláson mentek át, de kizárólag csak az eredeti szóalkotó elemekkel.
————————————————————————————————————————————————–
Az ŐSNYELVből kibomló nyelvek közül egy sem hasonlít nyelvanyjára. Pedig összes szavaik annak alkotóelemeiből állnak!
————————————————————————————————————————————————–
Az ősnyelvből kiágazó, az eredeti alapvető nyelvszerkezeti szabályoktól eltérő utódnyelvek (latin, germán, észak-germán, szláv, angolszász, afrikai, ázsiai, ausztráliai, amerikai nyelvek stb.) még ma is állandóan alakulgató, egymással is vegyülő, keveredő – az eredeti rendszer alapvető szerkezeti jegyeit csak elvétve, nyomokban viselő, többnyire nélkülöző – összerázott nyelvek.
Ez a nyelvi átrendeződés úgy vált lehetővé, hogy a továbbiakban NEM a szabályos körben, GÖMBben érvényes, világos nyelvi TÖRvényekre, annak vázszerkezetére épülnek, hanem onnan kiléptek a GÖMB határain kívüli végtelen nyelvi TÉRbe. Hasonlóak a fehér színből kibomló színvilághoz, ahol minden szín összemosódhat a másikkal, újabb árnyalatot hozva létre. Ez a sajátosságuk. Így alakulhattak ki.
Alapnyelv, széknyelv, magnyelv az, amely egy adott helyen érintetlenül megmaradt, a többiek kószáló nyelvek, egymással keveredők, akár a fehérből kiváló színek egymás közt.
Amint a fehérből kibomló, létrejövő színvilág megjelenésekor nem veszett el az eredeti alapszín – a FEHÉR –, úgy felbomlásakor az eredeti nyelv, az ŐSNYELV sem tűnt el. Mert ugyan MIÉRT TŰNT VOLNA EL?
A Teremtő Isten nem vetette el azt, amit megteremtett, és jónak ítélt.
—————————————————————————————————————————————————-
Az ŐSNYELV, akár a FEHÉR szín, mint jelképes GÖMB megmaradt, és a kirajzás után visszazárt! A FEHÉR szín, és az ŐSNYELV élesen elhatárolt a belőlük létrejöttektől! Ez megváltoztathatatlan, felülírhatatlan teremtői törvény!
—————————————————————————————————————————————————
Szigorú törvénye mindkét ősi elemnek
Az eredeti ŐSNYELV –, akár a FEHÉR szín – belevegyülhet bármelyik nyelvbe, tele van gyökszavaival az összes. Azonban utódnyelvek szavai az ősnyelvbe nem vegyülhetnek. Szervesen soha nem épülhet bele egyetlen egy szavuk sem az élő ősnyelvbe, a mai MAGYAR nyelvbe, mert bemocskolná, megrontaná. Ez folyik ma erőltetetten, teljes gőzzel, akadémiai nyelvészeti segédlettel. Az ŐSNYELV, a mai MAGYAR nyelv, csak akkor maradhat meg érintetlenül –, úgymond: FEHÉRen –, ha a GÖMBön belüli sajátos tisztaságát megőrzi.
A FEHÉR színbe sem vegyülhet egyetlen utódszín sem, mert bemocskolja, megrontja.
Az anyatestbe sem térhet vissza egyetlen belőle származó utód sem, de keveredhet, szaporodhat végtelenig.
Egy nyelvnek évezredek történelemi viharaiban érintetlenül megmaradnia, csodának számít!
Akár hiszik, akár nem e csoda megtörtént! A világegyetem, az ember és nyelv ALKOTÓJA megóvta művét, saját nyelvét! E nyelv tisztán megóvásához FELTÉTELT is teremtett. A hely, a Kárpát-medence, ahol érintetlenül megmaradt, védett hely volt. Gazdag földrajzi sajátossággal, altalaji kincsekkel, összetartó, összezárt közösségben. Önmagát mindennel ellátó ezermester népe nem szorult idegen segítségre. Soha nem vándorolt, csak művelhető talajt keresve, szervezettségét megőrizve, a vízapadást követve, egyre lejjebb költözött lassan terjeszkedve, és ősatyjától szívébe táplált léttörvénye szerint, soha semmilyen más, katyvasz néppel nem vegyült! Ezen felül, amint az élő testet erős kötőszövete védi, ugyanúgy e nyelvet is szerkezeti vázának bonyolult szövevénye.
A jelképes GÖMBben fennmaradt, ma is élő ŐSNYELV, sajátos GYÖKRENDSZERE nem enged módosulatokat. Bokrosodó, szétágazó, irányváltó, elforgatható szóelemekből áll, s e nyelvszerkezetbe épülnek be a hangok, ősgyökök, gyökszavak, kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai, a szócsaládok hangvázai.
E nyelvi GÖMBben szilárd alapvető nyelvi törvények uralkodók mind a mai napig.
Aki a nyelvi GÖMBöt MÖGBontotta kirajzás végett, meghagyta az eredetit, akár a FEHÉR színt. Egyenes ágon egy MAGnyelv maradt fenn, a világ rejtett nyelvi titkainak MAGYARázó nyelve, amely ősnyelvi jellemzőit változatlanul sajátjaként őrzi, bírja, benne: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szavak megfordíthatóságát, átforgathatóságát, valamint szavainak alkotó hangjaival azok értelmének, jellemzőinek részletekbe menő, aprólékos körülírási képességét is.
Vizsgálható a hangsor, az ABC, az ősnyelvből örökölt görög ALFABET. Felépítésükben van-e közös vonás? Melyik milyen magyarázatot ad önmagáról? Van-e valamilyen rendszer, vagy csak összedobálták a hangokat találomra.
Az ABC első hAngja az A, mint leghAtÁrozottAbb hAngzó. Az Ámuló Á, Beindító Boldog, Bolondos B. Az ízes, játékos, Cizelláló, Cikiző, CiCerésző, beCéző C hang, a CSodák, Dalok hangjai, rendkívüli ÉrtElEm hordozó szerepet betöltő E, É hangok. A legmélyebb érzelemkifejező H. Az ABC hangsor utolsó hangja a Z, a Záró, Z, amely minden hangot A-tól Z-ig, Ától CETig, (c > z) visszaZár a jelképes GOMolyba, GÖMbbe (csoMAG – GAM, GÖMb). A nyelv a számoknál is így jelenítette meg: ZÉRÓ az indulás, EZER a záró, annak szorzatai, szorzatai a végtelen. A ZETbe Zár. ZET > CET gyök: tuCAT = számok, eCET = savanyú íz összesség, kaCAT = lim-lom összesség, CEThal = nagy térfogat.
A görög hangsorban ALFA nyit, h/ALFA, amely ősnyelven a fehér FeHéL szín neve is: hALVÁny (f > v), ALBA (f > b), s amely megnyitja a hangok ABLAkát, mint a kIViLÁgosodó hOLVAl, azaz hAJNAl az induló nAPPALt.
Az OMEGA, oMEGa: MEG – GEM, csoMAG. Az OMEGA – csOMAGOlja, becsOMEGÁlja a végén a hangokat. Az OMEGA, a sor vége, a zárt MAG – GAM, GÖMb, amely visszazár, becsOMAGOl, becsOMEGÁl.
ALFA és OMEGA, kezdet és a vég. Ezeket így nevezték az eredeti ősnyelven, majd a lassan leváló ógörög ág azt a változatot vitte magával, amely jobban illeszkedett alakuló hangtani szabályaihoz, hangzástörvényeihez. Ám ezt a mai görög nyelv nem tudja megmagyarázni, mivel a fogalom meghatározó szavai az ómagyar ősnyelven alakultak ki, és az ógörög nyelv leválása után, több változáson, keveredésen átesett mai görög nyelv nem birtokolja a megfejtéshez szükséges viszonyítási alapkészletet. Az OMEGA sem csOMAG értelmű a mai görög nyelven. Az ALFABET szó hangjait átforgatva bizonyítja ősnyelvi, ómagyar eredetét. Az ALFABET betűit FATÁBLÁra rótták, vésték, írták. Ha nem ismered az ALFABET hangjait, akkor TE BALFA vagy, FALBA ÜTŐ, BUTA FÜL.
aLFaBeT – FaTáBLa – Te BaLFa hangváz: L-F-B-T – F-T-B-L – T-B-L-F
aLFaBeT – FaLBaüTő – BuTaFüL hangváz: L-F-B-T – F-L-B-T – B-T-F-L
Csak a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben van jelen az ősi nyelvelemző viszonyítási alapkészlet, amely a teremtés óta változatlan: hangértelem, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak, amelyek szóbokrok, szócsaládok építőelemei.
Ehhez hozzájön a gyök és szófordíthatóság vagy hang és gyök alapú átforgathatóság. Az ősnyelvi szavak alkotó hangjaikkal bemutatják, körülírják, felvonultatják fő jellemzőiket megmagyarázzák önmagukat.
Az alapszó megfordított alakja jellemzőkről beszél. A LEVENDULA, LEVINDULA nyugtató hatású, jó ALUDNI VELe. Fürdő- vagy ivóLEVÉN INDUL a hatás, ALUDNI NEVEL, szoktat. DÚLVA LÉVÉN, megnyugtat.
LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – DúLVa LéVéN hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – D-L-V-L-V-N
LeVeNDuLa – LeVéN iNDuL – aLuDNi NeVeL hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-N-D-L – L-D-N-N-V-L
Saját alkotó hangjaival bemutatkozik, úgymond, megmagyarázza bizonyítványát.
A KAMÉLEON eredeti neve, a rejtőzködő színei okán: KAMULÉNY. A KAMULÉNY színei MULÉKONY színek. Színei egymás után NYOMULÓK. Csak ÁMULOK, elNYÁMULOK a látványtól.
KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYoMuLoK – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY – NY-M-L-K – NY-M-L-K
A teremtés ősnyelve, a világ nyelveinek MAGva, nyelvi titkok MAGYARÁZó nyelveként maradt fenn, amely a hangok, ősgyökök, gyökök, hangcsoportok nyelvépítő elemként használatával, a legkifejezőbb, egyedüli élő nyelv minden nyelvek közt. MAGYARÁZ – ZÁR AGYAM teljes átfordítás mutatja. E nyelv megMAGYARÁZ minden nyelvi titkot, beleRÁZ AGYAMba, s így ZÁR AGYAM minden tudnivalót. A teremtés ma is élő ősnyelvének, a magyar nyelvnek nincs szüksége kölcsönzőkre, közvetítőkre, mivel minden egyes szava, kifejezése saját szülöttje. A magyar nyelv magában hordozza az összes nyelvi gyökerek alkotó elemeit és azok titkainak világos magyarázatát!
MaGYaRáZ – RáZ aGYaM – ZáR aGYaM hangváz: M-GY-R-Z – R-Z-GY-M – Z-R-GY-M
Az ŐSNYELV minden gyökszava oda-vissza átfordítható volt és maradt. Összes szavai szintén fordíthatók, vagy hangonként átforgathatók voltak. Egy fogalmi körön belül ugyanazon hangvázzal felépülő szavak alakultak ki, amelyek a különböző jellemzőket vetítik elő, s a körülírásban, és az értelem kibontásában segítenek. Erről rengeteg, temérdek példa van mind az előtanulmányban, mind a szóelemzésekben, mind a Függelékben.
Egy másik példa: aki SZIGorú, sziGORú, az RAGaszkodik, raGASZkodik leSZÖGezett álláspontjához. Kemény, mint a fa GESZtje, törzse. A G hangcsoport: IGO, az IGA, mint IGAzságos teher, az R hangcsoport: ORÚ az ERŐ, érték ŐRE.
E szó hangonként, gyökönként átforgatható: Az SZ hang a végére ugrik: IGORÚSZ és egy R hangot kap kezdőnek: RIGORÚSZ, az O és Ú hangok helyet cserélnek: RIGUROSZ. E szóalak biztosan élt az ősnyelvben is. Az utódnyelvek némelyike megörökölte, ebben az alakban. Ha jól megnézzük, a G és R hangcsoport jelen van: IGU és URO, IGAz és ERŐ. A G.R – R.G: GoR, GuR: – RaG, RiG gyök is. A riguROSZ szóban a ROSZ záró gyök SZORzati erőteljes hatás, SZORos, SZIGORÚ RAGASZkodás valamely szabályhoz.
SZiGoRú – RiGuRoSZ hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ.
Magyarul töpörtyű a neve a kiolvasztott szalonnából visszamaradt töpörödött kis kockának. Ha túlégetik, kiszárad és MURvaszerűen MORZSÁlódik. Nevezhették MORZSA néven is valaha, és átforgatva lehetett ZSAMOR, ZSAMUR a neve. A román nyelv átvette, és ZSUMAR alakban használja.
MoRZSa – ZSuMaR hangváz: M-R-ZS – ZS-M-R.
Az ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai, szavai jelen vannak az utódnyelvekben, mint alvó, szunnyadó nyelvelemek, az eredeti értelmet képviselve. De ezt csak akkor mondják el, ha a magyarázó nyelvbe visszahozva, felébresztjük, felRÁZzuk MAGYARán, s szembesítjük a viszonyítási alapkészlet eszközeivel, átvezetjük azok szűrőjén!
LAVENDER, AMANDOLA, CHAMALEON nekik semmit nem árul el az ő kevert nyelvükön, azok alapvető fő jellemzőiből! Nem lehet megangolozni, meglatinozni, megnémetezni, meghéberezni, megrománozni ezeket.
Csak megMAGYARÁZni, mivel a teremtés ősnyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve, a mai MAGYAR nyelv a világteremtés titkainak MAGYARÁZÓ nyelve!
A teremtés ősnyelvének őrzői
Nem Ázsiában, nem Lappföldön keresendő a magyar nyelv gyökere! Itt a Kárpát-medencében, ahová a Vizek mezejéről, Mezopotámiából, Sineár síkjáról érkezett. A nyelvőriző Kárpát-medencei magyarság zöme – Lajtától Gyimesig, Árvától Zimonyig – őstelepes szkíta, székelyek leszármazottai! E nyelvőrzők, a minden magyar nyelvű törzsek ősnyelvőrző főtörzse itt élt ősidők óta, az Özönvíz utáni időktől mindig a Kárpátok karéján, később azon belül.
Nem Atilla népéből lemorzsolódott tömeg a székely, palóc, csángó nép, bár nem kizárt, hogy azok közül is maradtak itt, beépülve közéjük.
Ázsiában volt a harcias szkíta törzsek uralkodói központja, ám az ősnyelvet nem Ázsiában őrizték meg, s nem az Árpáddal visszatért harcias csapat hozta magával, hanem a Kárpát-medencében maradt fenn, a helyben élő, székelő, gazdálkodó, termesztő, termelő, békés földművelő nép ajkán. A tiszta, szitta, szittya, székita, szkíta, szabad székely törzsekén. Árpáddal visszatérő viszonylag kevés nép, nem befolyásolhatta jelentősen az itt élők örökletes jegyeit.
Az ősnyelv legbiztosabb történelmi vezérfonal, mert egyetlen az ősiségtől fennmaradt kutatható ősterületek közül, amelybe nem nyúltak bele önző hatalmak, hamisítók mocskos kezei. A ma is beszélt ősnyelv szavaiban elrejtve jelen van a történelem. E nyelv szavai, az egymást követően megjelenő megnevezések, mint földtani üledékes rétegződések, őrzik az igazi titkokat. A beszélt nyelv mindenhol jelen volt az emberrel együtt Kialakuló szavai rögzítettek mindent, és őrzik a jelenségek, dolgok, tárgyak az emberi élettérben megjelenésének, tudatba beépülésének időrendi sorrendjét is. Ezek hosszú, alapos munkával – elindulva a kezdőhangok, egy, kéthangos ősgyökök, alvógyökök, háromhangos gyökszavak nyomán – kutathatók, kimutathatók lennének.
Bár szavainak egy jelentős része kiszakadt belőle, s az utódnyelvekbe távozott, legtisztább, legerőteljesebb, legkifejezőbb – önmagukat megmagyarázni képes – szavai megmaradtak.
Minden nyelvfelépítési jellemzője mutatja az ősnyelv-anya, anya-ősnyelv, mag-nyelv, nyelvek magva töretlen folytatását, megmaradván egyedüli élő nyelvként a beszáradt, élettelen bábeli lárvanyelvek között.
————————————————————————————————————————————————-
A bizonyítékok halmazát látva, bátran leszögezhető: a mai MAGYAR nyelv maga a teremtés élő ŐSNYELVE, s mint tőnyelv, anya-nyelv, az összes nyelvek anyja – ősiségből fennmaradt VILÁGÖRÖKSÉG.
————————————————————————————————————————————————-
Fontos újólag hangoztatni: ősnyelvként minősítését, életteliségét azzal igazolja, hogy minden egyes gyökszava értelemhordozó, amely értelmet az utódnyelvbe távozottak is őrzik, de az ott nem –, csak visszahozva az anya-nyelvbe bontható, elemezhető, magyarázható.
E nyelven alkotott szavak MAGYARÁZatot nyújtanak a teremtés jelenségeire. A szó vázát alkotó kulcshangokkal pontosan megMAGYARázza, körülírja a kifejezés által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekvés alapvető jellemzőit. Nincs e nyelvnek szüksége bölcseleti szólamok megszövegezésére, mivel minden egyes szavában szervesen benne él az általa megjelenített kép összes jellemzője. Ezek megfigyelhetők az: akarat, értelem, ismeret, asztal, mező, kalász, medve, de az összes többi címszónál is. A magyarázó szövegben feltűnő sűrűséggel térnek vissza a megnevezés alkotó hangjai. Alább példákat is találnak.
Legerősebb, minden ellenvetést elsöprő bizonyítékokat, az embert, emberpárt – nő-férfi, feleség-férj, anya-apa – érintő kapcsolatot, annak bensőséges jelenségeit leíró szavakban mutatja ki. Ebbe beleérthető a tisztességes házas nemiség, annak kifejezései, az otthonhoz, a családi élethez, az emberi társas élethez tartozó kifejezések, amelyek a földi létben legfontosabbak (volnának). E jelenségre példák vannak alább, de végigkövethetők a szótár címszavainak elemzéseit olvasva is. A nemiségről a Függelékben külön fejezetben van szó.
A szótár összessége bizonyítékok sokaságát teríti elénk arra vonatkozóan, hogy az ősnyelv nem emberi kotyvalék, hanem FELSŐBB ÉRTELEM tudatos tervezése. Szavai, kifejezései olyan egybehangolt értelmi kapcsolatrendszerben fűződnek egymásba, hogy azt véletlen egyezésnek nevezni épp oly botorság, mint a sejti DNS csavaros szalagján levő hárommilliárd rejtjeles számítógépes szoftver, tervezés nélküli, önmagától kialakulását az őslevesben.
Nyilvánvaló a bizonyítékok halmazai nyomán: a történelmi magyar nyelv, élő ősnyelvként, épségben megőrizte eredeti szerkezeti felépítését, ősi gyökeit, szavait olyannyira, hogy új fogalmat is lehetne alkotni megnevezésére: a TEREMTÉS ÓMAGYAR ŐSNYELVE, vagy: a TEREMTÉS MAGYARÁZÓ ŐSNYELVE. A világ összes nyelvei a teremtés ősnyelvéből alakultak ki, és értelemhordozó elemei mai napig megtalálhatóak az összes utódnyelvben.
Nyilvánvaló a bizonyítékok nagy tömege nyomán: a nyelvek eredetét illetően nem az akadémiai nyelvészet szóösszelopkodó agyréme a valóság, hanem teljesen fordított a helyzet! Nem a magyar nyelv kapkodta, lopkodta össze a szavakat a többi nyelvből, hanem minden ma beszélt földi nyelv a teremtés nyelve, az ómagyar ősnyelv gyökeiből épült föl.
Különben erre már rájöttek korábban: Berzsenyi Dániel és Táncsics Mihály is.
Nyilvánvaló a bizonyítékok elsöprő mennyisége nyomán: a finnugor nyelvek is a teremtés ómagyar ősnyelvéből erednek, ennyi a rokonság! A nyelvi vérvonal megőrzője a mai magyar nyelv.
Az ősnyelv szerkezeti jellemzőiről, szóalkotó szabályairól, a magyar nyelv vázszerkezeti felépítményének tanulmányozása, kutatása nyomán lehet teljes képet alkotni. Ez a nyelv, amely – hasonlóan a fehér színhez – megőrizte a kör, gömb határain belül uralkodó térrács vagy tördelt, fraktál rendszerben bokrosodó nyelvszerkezeti vázra vonatkozó szigorú szabályok szerinti jellemzőit.
A teremtés nyelve célszerűen megtervezett szerkezeti építményének következetes, három pillérre épülő belső kapcsolatrendszere:
- gyökökre épülő szóbokrok,
- hangvázakra épülő szócsaládok,
- hangokra, és kötött mássalhangzó-párosokra épülő értelemhordozó hangcsoportok.
Ezek teljes értelmi összhangban, harmóniában, gördülékenyen, rugalmasan, és mégis képlékenyen együttműködő nyelvfelépítő szerepet töltenek be.
Minden szóbokor egyetlen gyökről induló, sarjadzó, több irányba elágazó fához hasonlítható.
Minden szócsalád azonos vázhangokból épülő kör, amely tovább bővíthető.
A szócsalád beépülhet a szóbokor rendbe, hatalmas szövegszövevényt hozva létre.
E szabályok szerint, az érzelmeket hűen kifejező hangok, gyökök köré épülő szóbokrok, szócsaládok végtelenig terjedhetnek, szaporodhatnak a NYELVI KÖR, GÖMB belsejét kitöltő váz TÖRvényei szerint, megfelelő rugalmas helyezkedéssel, és soha nem lépi túl a nyelv alkotója által a nyelvSZERkezeti vázban megszabott kis és nagy belső nyelvi sugarak, körívek vagy tördelt, gyűrött rendszerek szerkezeti határait. Ezekbe illenek, épülnek bele a gyök alapú szóbokor, az alvógyök alapú hangcsoport és szó-hangvázakra épülő szócsaládok.
Mivel a teremtés nyelve: értelem, érzelem, érzés kinyilvánító eszköz, ezért megőrzi változatlanul…:
… az embert mindennapi életében érintő, környezeti hatások által kiváltott, érzelmi bensőből kiinduló, természetes ösztöni késztetés hangjára épülő gyökszavait, mivel azok a nyelvi megváltoztathatatlanság fő eszközei.
… a gyökszavak alapértelme szerinti szóbokor családok egyező vonásainak szövegszövevény viszonyát.
… kötött mássalhangzó-párosok azonosító szerepét az utódnyelvekbe távozott szavak felismerhetőségéhez.
… gyökszavait összekötő hangcsoportok értelemhordozó szerepét a szövegszövevényben.
… szó hangvázai szerepét a szócsalád osztályozásban, az utódnyelvbe jutott szócsalád tagok felismerésében.
… az itt említett, érvényes megmásíthatatlan nyelvszerkezeti jegyei összességét, az eredeti ősnyelvre szigorúan érvényes, szabályos kereteken, határokon belül, az utolsó hangig.
A teremtés nyelve napjainkig megmaradt tisztán – a fehér szín párhuzamában – egyedüli élő, ősi nyelvként!
Ezekről részletesebben az alábbi fejezetekben lesz szó.
Az a tény, hogy a magyar nyelvet is beszélő vezető nyelvészek ezt nem ismerték fel, nem kívánják felismerni, bizonyítja szűklátókörűségüket, következtető-képesség hiányukat, vagy a valósággal szembemenő rosszindulatukat. Ezek a nyelvtudósok – szándékosan vagy tudatlanul – becsapják a világot a nyelv, a világ nyelvei eredetét illetően.
E tény őket minősíti.
A teremtés ősnyelve a magyar nyelv: ALFAnyelv. Világos, ALBA = fehér, nyelvi szempontból ABLAk a világra.
A magyar nyelvből érthető meg az utódnyelvek eredete, e nyelvből érthető meg szavaik eredeti mondanivalója. A magyar nyelvi gyökelemzés ad választ szavaik kialakulásának módjára.
Megjegyzendő: a nyelvek összezavarása után maradtak még ősnyelvet beszélő törzsek. Ezek nyelvezete közt megjelentek a tájnyelvi eltérések elválasztó redői, amelyek az idő múlásával árkokká, szakadékokká mélyültek.
Ám az eredeti ág fennmaradt a Kárpátok gyűrűjén, majd a felszáradó medencében! A miként és miért kérdésekre a nyelv alkotója tudja a választ! Ha mélyebben kutatjuk, mi is rájöhetünk a válaszra.
Erről bővebben az Ősnyelvet megőrzők fejezetben.
—————————————————————————————————————————————————–
Nem igaz az a nyelvészi alaptétel: a hang nem jelent semmit a szóban, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit. Minden hang fontos, sajátos értelemhordozó a szóban! Sőt, a legfontosabb!
——————————————————————————————————————————————————