Előrebocsátom: nem a ma tudományosként meghirdetett nyelvészet eszközeivel kívánom bizonyítani állításaimat. Az eredeti ősnyelv megértése csak a teremtéselmélet elfogadása nyomán lehetséges. Aki nem hisz a teremtésben, az ne is olvasson bele. Azt, hogy a nyelv felépítésének vázát génjeinkben örököljük meg, bizonyítja minden e földi világra jövő újszülött. E nyelv alapszavaival génjeiben jön a világra minden magzat ezen a Földön bármely nép vagy nyelv közepébe pottyan. Minden kisgyerek ugyanazokat az alapszavakat használja, mielőtt kezdi megtanulni a körülötte élők nyelvét. Ha Európában, Ázsiában, Afrikában, a Csendes óceán bármely szigetén vagy a brazil őserdőben születik, ösztönből mondja az alapvető szükséglet megnevezéseinek ősgyökeit. A g-g-g a torokpróba kezdete. A víz neki pü, ak, va stb. Amikor éhes: ma-ma, di-di, ci-ci. Ha valami nagyon tetszik: d-d-d vagy m-m-m. A felnőtt neki: bá-bá, a pici: ba-ba. Ha fény villan: lá, ha zajt hall: ha. Később majd, még az r hang előtt: gl-gl-gl, amelyek az önfeledt játékosság tovagörgető hangjai, és így tovább. Ezt senki nem tudja tagadni, elkendőzni, eltitkolni, mert akkor bele kellene fojtani minden kisbabába a szót. Ez minden kisbaba sajátos nyelve, az ősnyelv ösztöni ősgyökei. A kicsi később kezdi megtanulni a felnőttek által beszélt nyelvet, amely legyen bármely nyelve e világnak, mind a kisbaba által magával hozott ősnyelvi váz alapjára épülő. Ez akkor is így van, ha nem tetszik a hivatalos nyelvészet képviselőinek. Valaha egy nyelv volt – a teremtés ősnyelve. Egy nyelvet beszélt a Föld lakossága, de tájanként másképpen neveztek meg lényeket, dolgokat, jelenségeket, azonban mindig azok jellemzői szerint, ugyanis a beszélt nyelv az érzékeket érintő hatások nyomán ösztönösen feltörő hangokra, ősgyökökre, gyökszavakra épült. Ezért volt a víznek, madárnak, mezőnek és egyebeknek is több neve.
Mi a fő jellemzője az eredeti nyelvnek, amelyet génjeinkben örököltünk? Az eredeti nyelv minden szava körülírja, megmagyarázza önmagát! Nézzük, mire képes a mai magyar nyelv, amelyről azt merészeljük kijelenteni, hogy az ősnyelv egyenes ági vonalán megmaradt egyedüli nyelv, és örökölte az eredeti ősnyelv minden jellegzetességét? Az embert legjobban mindig a férfi – nő kapcsolat érdekelte, épp mint ma is. Mit mondanak a nyelv erre vonatkozó szavai, és mennyire magyarázzák meg e szavak – alkotó hangjaikkal – önmagukat, mennyire írják körül szerepüket? LEÁNY – LEGÉNY. Az érett, virágzó lEÁNY, lIÁNY egy furcsa, vonzó, betöltetlen testi-érzelmi űrt érez. Olyan ez, mint egy fátyolszerű ködfüggöny mögötti légüres tér, ahonnan valaki eljövendő, s akinek hÍvÁsára vár. Édes reményteli, álmokat szÖVÖgető várakozás ez, lEÁNYálomnak is nevezik, egy furcsa hIÁNYérzet, amely beteljesülésre vár. Ennek a hIÁNYérzetnek a kiEGÉszítője a lEGÉny. A Czuczor-Fogarasi Szótár ezt írja a LEÁNY címszónál: „[…] valószinü, hogy gyöke le, az ány pedig oly képző, mint a hiány, v. heány szókban, s minthogy vastaghangu képzőt vett fel, a gyök hangzója nem nyilt, hanem éles ë, mely rendszerent az i-vel szokott fölcseréltetni, minélfogva leány annyi volna, mint liány, melynek li gyöke a libeg, lidércz, libócz, libánczol, lifeg, szókban élénk könnyü mozgást jelent.” Kiem. K.S. A LÁNY a férfi számára megfejtendő taLÁNY, nehezen kiismerhető LÉNY. Jól áll kezében a kaLÁNY, vagyis jó, ha idejében készül későbbi szerepére. A legény, a számára minden létezőnél édesebb LÁNYt, e csodálatos földi LÉNYt, csókolva, a NYELvén, NYÁLán ízleli, kóstolja. Mint igazi HÍM, udvarláskor HÍMez-HÁMoz, megfelelő rÍMet keres, ahol talál a szó, HÍzelgés, sIMogatás. A CSÓK a KÓCS (kulcs) a szívhez. A LÁNY szerepéhez tartozik a JÁNYos-NYÁJas kedveskedés, a fiú, legény udvarlásának viszonzásában. A LÁNY, LEÁNY készül végső szerepére: ANYa LEsz, azaz LEsz ANYa. Ezért indítja a LEsz ige LE gyökszava a LEány szót. A LEÁNY esetében a LE gyök a LEhet, LEsz LEENd értelmét is hordozó. Mi LEsz, mi LEhet? Mi LEENd a LEnge ÁNYból? Virágzó LEÁNYzó LEsz, ÁNYzó, leÁNYGYÓ, ÁNGYÓ. Ha a JÁNY megérik Jó ÁNY LEsz, érett ÁNY (a feleség szerepére érett). Majd a LÁNYból, JÁNYból, LEÁNYból, LEsz ANYa, Jó ANYa. Az SZ, ASZ = érettség. Ha megérett, férjhezMENő korba lépve, férjhez MENYen (megy), MENY(asszony) LESZ. Az – IGÉnyei szerint – őt párként kiEGÉszítő, szÍVÉben addig létező űrt, hIÁNYt teljesen betöltő lEGÉnnyel NÁSZra lép. A LÁNYból a lEGÉny csinál ASSZONYt. A lEGÉny a házasságban kiEGÉszíti a LEÁNY testi-érzelmi, űr-hIÁNY érzetét, s ezzel a LEÁNY, a NYOSZolyán átMENYen a NÁSZ, NESZült mámorának ASZ (f-, b-) élMÉNYén. Ettől kezdve ASSZOnyi örömök közt él, érett NŐ, érett (asz)lÁNY, ASZ ÁNY, vagyis ASSZONY LESZ. A NYOSZolya a NÁSZ tetthelye: NYOSZOLYA – ASSZONYOLY (nyosz-oly-a – a-szony-oly). Hasonló a dÍVÁny, amely az ÍVÁs kÍVÁnt helye. A FIÚból a LEÁNY csinál FÉRJFIÚt. A FIÚ alkatilag FURakodó, igyekszik beFÉRni a LEÁNY szÍVÉbe, kegyeibe. Körüludvarolja, HÍMez, rÍMet (összhangot) keres, érzelmi-testi sIMulásban leHÁMozza burkát, mert testének hIÁNYos részébe a HÁMja (bőre) alá is be akar FÉRni. A házasság megkötése után ennek semmi akadálya: FÉRJ be FIÚ! Így lesz a FIÚból FÉRJFIÚ. A fiatal FÉRJ nemileg állandóan ERJedő, gERJedő állapotban van. Állandó vágya, hogy beFÉRJen asszonya szÍVÉbe, testébe. Az ASSZONY epedve SZONNYAzza (szomjazza) gERJEdő FÉRJE szERElmét, FÉRFIÚi EREjét. Titkos óhaja: ne FÉRJ FIÚ a bőrödben, légy FÉRFIÚ! Az ÉLETük továbbra is TELE lesz eseményekkel. Az ÉLET kifejezésére volt az ősnyelvnek egy másik szava is: VITA, amely ma már nem része a magyar nyelv szókincsének. Az ÉLET, a VITA, a nemek közti szerelmi VÍVÁssal kezdődik, amelynek eredménye az ÍVÁs, amely a leginkább kÍVÁnt, vágyott kapcsolat a nemek közt. A dÍVÁnyon ÍVÁs vagy NÁSZ a NYOSZolyán. Ehhez általában nem kell NOSZogatás. A beteljesülés után az L.SZ – SZ-L gyök: LeSZ – SZüL, meghatározó jelentésű életükben. Az örök ÉVA, a NYOSZolya NÁSZának NESZülése (felfokozott érzelmi-testi lángolás) után LÉSZen SZÜLésre alkalmas, kéSZÜLhet rá. ÉVA tehát EMEs lett, EMEse, aki szÍVE alatt EMEli édes terhét. Ez állapotában hamarosan feSZÜLni kezd, és ha odáig neSZÜL a helyzet, SZÜLnie kell. Az ÍVÁs nyomán a szép (É)VIrág ÁGZÓ LESZ, kis csEMEtéje SZÜLetik, akit EMlőjéből EMEt. KéSZÜLhet gondozására, EMEtésére nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő anyai örÖMÖkre, mert a belőle kiÍVElő kis ÁGacskákból majd szép szál LEÁNY, LEGÉNY csAVArodik. Megfigyelhető az élet eseményeinek következtében kialakuló női nevek története. ÉVA: te nÉ VAgy. ENÉh: tE NÉ vagy. NÉVA: teNÉ VAgy, NÉVA – VÉNA (Vénusz), eredő VONAla egy népnek. SZONJA: asSZONYA valakinek. EMESE: EMES lesz terhét EMElő, majd csEMEtéjét EMEtő. ANA, ANNA: ANYA lett.
Manapság egyre több nyelv képviselője ugrik elő azzal az igénnyel, hogy az ő nyelve az eredeti ősnyelv. Állítani lehet bármit, de bizonyítani is kell. Ha a fenti fejtegetést, az ősnyelv címet igénylő bármely nyelv nyelvésze, annak a nyelvnek a: LEÁNY, ASSZONY, LEGÉNY, FIU, FÉRFI, FÉRJ, NÁSZ stb. jelentő szavait és szerepüket ugyanígy önmaga hangjaival körülírja, megmagyarázza, nos, akkor leülhetünk beszélgetni. Lehet elővenni az angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, cseh, szlovák, szerb, román s a többi nyelvek megfelelő szavait. Küzdelmes lesz, de megéri. Megéri, mivel szembesülnek azzal a ténnyel, hogy nyelvük nem élő nyelv, hanem csak beszáradt hangcsoportokból álló szavak tömörülése. Olyan nyelvek, amelyeknek szavait csak az ősnyelv egyenes vonalán megmaradó mai magyarázó nyelven lehet megfejteni. Ez elvitathatatlan! Amikor azoknak a nyelveknek lesz megközelítőleg 2000 szavuk a helyváltoztatás, azaz járás, menés leírására, s úgyszintén 2000 a beszéd, szólás jelenségének kifejezésére – amint a mai magyar nyelvnek van –, nos akkor indulhat a vita arról: mely nyelv a legkifejezőbb. Addig legyen csend, ne zavarjuk őket a fejtegetésben. Kolumbán Sándor