Sokan nem értik, hogy a nyelv szavai alkotó elemekből állnak. Legfeljebb elhiszik, hogy léteznek gyökök, és – szerintük – azok közül is csak a szókezdők fontosak, a többi nem.
Czuczor és Fogarasi akkor egy adott szintig jutott el a nyelvelemek vizsgálatával. Ám az idő nem áll le, és utánuk más nyelvalkotó elemekre is rábukkant némelyik kutató.
A nyelv szavai gyökök és hangcsoportok füzéreiből állnak.
Mivel Czuczor és Fogarasi akkor nem ismerték fel ezt a jelenséget – többnyire csak a kezdőgyökre alapozva – sok szó eredetét más nyelvekből vezették le, vagy bizonytalanok voltak az eredet megállapításában. Némelyek számára – sajnálatos módon – az ő szótáruk szentírás, és a világért sem fogadnák el az újabb kutatás eredményét.
Váljék egészségükre.
A ház, az épületek kövekből, téglákból, fából stb. állnak, amelyek egymást borítva kapcsolódnak egységbe, de a szemlélő láthatja, felismerheti, hogy különálló darabokból – mondhatjuk: összefűzött darabokból – áll össze az építmény.
Ugyanígy a nyelv és annak szavai felépítésében is felismerhetők a különböző alkotóelemek, amelyeknek füzéreiből összeáll, egységbe kovácsolódik az összesség.
A szavak, nevek, megnevezések sohasem véletlenül, megmagyarázhatatlanul alakultak ki. Semmire nem dobtak rá egy szót: ez lesz a neve paranccsal. Mindennek a jellemzői, elkészítési módozatai, műveletei épültek be a szavakba.
Megfigyelhető, hogy a természeti teremtett elemek nevei többnyire kéthangos ősgyök: FA, KŐ, SÓ stb. Legfeljebb háromhangos gyökszó: VÍZ, SAV, MAG stb.
A növények sajátos neveibe, a rajtuk kifejlődő termésekbe beépülnek azok jellemzői, hatásuk a fogyasztóra: a PÓNYIK alma nevében ott van, hogy begyűjtése után folytatódik érése, idővel PONYul, PONYik, puhul. De ugyanígy a lasPONYA is.
A MÁK nevében a többes számot, a MAgvaK sokaságát a szóvégi K hang mutatja: soK MÁK vannak bene. De fordítva a szót – KÁM – látható, hogy azok elrejtve, védetten KAMu, alvó állapotban vannak, bent sötétben, takarva (kamuflázs).
A KAMéleon eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza magát a környezete szerint váltva színét. Ez oly szembetűnő jellemzője, amely névadóvá vált. Minden színe MULÉKONY, változó.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
A LEVENDULA, LEVINDULA nevét fordítva – ALUDNEVEL, ALUDIVEL – mutatja, hogy nyugtató, jó ALUDNIVELe, illatával.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
Az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha fára mászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán RÁHAJOL az ágra.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
Rengeteg ilyen szavunk van.
Persze e szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja honnan származik.
A műveletek során alkotott termékek neveibe beépülnek az alkotó elemek nevei, az előállítási művelet, a késztermék fő jellemzője. Példának itt vannak a PULISZKA, MÉSZÁROS, SZÁRMA nevek.
PULISZKA – Vízben főzött kukoricakása. [bérnyelvészet: ?]
A PULISZKA a P.L – L.P gyök bővítménye: PuL – LaP. A PULISZKA szóban jelen van eme étek minden jellemzője. Tálaláskor szétterül, elLAPosodik, LAPul, laPUL.
Az L hangcsoport – ULI – a pULIszka széplapULÓ. A PULiszka megfőzve, tányérra vagy deszkára kiborítva PUhán szétfolyó, szétlapULÓ.
Az L:SZ – SZ.L gyök: LiSZ – SZiL, alapanyaga LISZt és némileg SZILárdulva SZELetelhető.
Az SZK hangcsoport – ISZKA – a pulISZKA az ősiségben az első étkek közül való, mert könnyen elkészíthető volt a letelepedett (székelő) életmódot folytató, s ez életmódjára bÜSZKE nép kunyhója konyháján. Szép dISZKE lányok, asszonyok kavarták a „férfifenyítő” ESZKÖzzel, a kavaró fakalánnyal. Ugyanis főzéskor kavarni, azaz pISZKÁlni kell, mert odaéghet, ha megfőtt dESZKÁra borítják. Aki nem ért hozzá, az kÜSZKÖdik vele.
Az SZK páros, mint alvó SZ.K – K.SZ gyök: SZaK – KéSZ, a lisztet SZÁKban, KÁSZuban vagy szuSZÉKban tartják.
A CzF Szótár szerint: „Kukoriczalisztből főzött kásanemü étek. Néhutt puiszka. Az oláhvidékeken divatos étek, és szó, s úgy látszik, a latin puls szóból eredett; mely máskép pulmentum; s ehhez ismét az olasz polenta jár közelebb.”
Czuczorék nem figyeltek a szóalkotó gyökszavakra (lapul, liszt, piszka), és talán sosem láttak, ettek PULISZKÁt. Érdemes volna utánanézni a SZéKelyen kívül a többi – SZorGalmáról (k > g) híres – SZÉKelő életmódot folytató, SZK népek ősi étrendjének: etruSZK, baSZK, gaSZKon, SZKot (skót) népeknél is.
SZK – KSZ kapcsolat: a puliSZKát megfőzés után deSZKára borítják, azon feKSZik, onnan osztják szét.
——————————-
MÉSZÁROS – Szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [bérnyelvészet szerint: mészár ’ua’ < szláv]
A MÉSZÁROS szó az M.SZ – SZ.M gyökből indul: MéSZ – SZoM (sz > z: zom). A szó eredetileg METSZÁROS is lehetett, a MET, METél, METSZ alapszóból induló. Mivel minden szóképződésnél több névadó jellemző áll össze (legkevesebb három), itt is vannak más névadók.
A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.”
Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősnyelvet beszélő Noé, aki még 350 évet élt az Özönvíz után. Noénak nagy tekintélye volt. Balkányi Sz. Lajos: Magyar ősmesék I. kötetében (27 old.) írja, hogy Ős atya ura névvel is illették őt, mind az egész föld lakóinak atyját. E név utólag különböző nyelvekben módosult, torzult: Isatur, Satyaurata és mások. Csak az ő halála után jöhetett számításba Nimród, aki próbált helyébe lépni, tekintélyét örökölni, de sikertelenül. Ez idő alatt még az eredeti ősnyelvet beszélték szerte a földön.
Így a hús, masza, mesza megnevezések nem jöhettek semmilyen nyelvből. A hús, MOZgó iZOM (izom – mizo), MASSZív tömör tömeg, MOZgóerő forrása. A MÉSZÁros szóban jelen van a hús ősi neve is.
Az SZ hangcsoport – ÉSZÁ, ASSZA – nyomatékkal ejtve, többszörös méretbeli mennyiség: mESSZI, HOSSZÚ, ÖSSZEg. Itt ÖSSZEsített tömeg. Az ÜSZŐ, hASZOn, mASSZív, mÉSZÁrol, kASZAbol, kÉSZÍt, ESZIk és más szavakban.
Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RéSZ, a méSZÁRos szétMETSZve RÉSZeire bontja, szedi, asztalára szétSZÓRja SZÁRanként a darabolt húst. Van egy mondás: SZEMenszedett, vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ – SZÉ, SZÁ gyökök, amelyek értelemhordozók a szóban. Az SZ-es ősgyökök kiterjedés jelentésűek a magyar szavakban: arasz, terpesz, asztag, asztal, esztendő, száz, ész, vész, szél, szel, meszel stb. A mÉSZáros, méSZÁros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húst.
A MÉSZÁROSnak SZERSZÁMai vannak az állat leölésére, felfüggesztésére, feldarabolására. A MÉSZÁROS tehát SZERSZÁMOS ember.
MéSZáRoS – SZeRSZáMoS hangváz: M-SZ-R-S – SZ-R-SZ-M-S. Azonos hanganyag.
Az R hangcsoport – ÁRO – szerepe ÁRtÓ ERŐszak az állat kÁRÁra. Ugyanakkor dARAbolja, dARÁlja, mÉRI, ÁRUlja stb. A mészÁROs ÁROn kínáló ÁROs ember.
A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti a MASSZa szóban.
A MÉSZÁR megfordított alakja – MÉSZÁR – SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SZÁRMA. E őseredeti magyar szót használják Magyar Alföldön is. Tehát mindhiába a nagy erőlködés a töltött káposzta török, arab, szláv eredetűvé nyilvánítására, hiszen a tősgyökeres eredete ősnyelvi szó: MÉSZÁR – SZÁRMÉ, SZÁRMA. Ebből örökölték meg a SZÁRMA, SZÁRMALE szót a törökök. Egyébként román és szláv nyelveken is használják.
Az R.S – S.R gyök: RoS – SoR mutatja, hogy a hús ROStos, szálas szerkezetű, és azt is, hogy a mészáROS darabolva SORba rakja a darabokat.
A MÉSZÁROS szónak egy másik Rubik-kockásan fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÓS gondolatát rejti, főleg ha az eredeti METSZÁROS szóalakból indulunk ki.
METSZáRoS – SZÉTMaRóS hangváz: M-T-SZ-R-S – SZ-T–M-R-S. Azonos hanganyag.
A szókialakulásnál a körülmények, cselekmények, műveleti jellemzők összessége döntő. A szó, elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősnyelvből örökölte az összes többi.
Ez a kavarás azért van, mert sokak számára az ómagyar nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, ám attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősnyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak alkotó elemeire csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja: a MÉSZÁROS szó magyar.
———————
SZÁRMA – Töltött káposzta. [bérnyelvészet szerint: vándorszó: török] A SZÁRMA SZ.R – R.SZ gyökből képzett szó: SZáR – RéSZ. Ez alakban így lehet török nyelv által is használt szó, de a magyar nyelv nem onnan örökölte meg, mivel ez sajátja. A SZÁRMA megnevezés még az ómagyar ősnyelvből maradt fenn. A török és más nyelvek szintén az ősnyelvből örökölték, de nem tudnak magyarázatot adni a szó kialakulására. A SZÁRMA megnevezés a MÉSZÁRos szóhoz kötődik.
A MÉSZÁR Rubik-kockásan átforgatott alakja – MÉSZÁR –SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SZÁRMA. E őseredeti magyar szót használják a Magyar Alföldön is. A húsnak a másik ősi neve – MASZA, MESZA – nem jöhetett semmilyen nyelvből, mivel a szó magyar eredete magyarázható magyar nyelven, jól érthetően. A hús ugyanis a testi MOZgóerő forrása: MOZgó iZOM (izom – mizo), MASSZív tömör tömeg. A MASSZA szó jelenti a gyúró MASZa – SZUMó (ősi tömör) gyúró MOZgást is a készítés folyamán.
Az RM hangcsoport – ÁRMA – jelen van a szÁRMA töltelékek gyúrását jelentő gyURMA, fORMÁl szavakban, amelyek a darált húsból és adalékokból összegyúrt, káposztalevélbe töltött, hengeresre fORMÁlt töltelék kialakításának műveletei. A szÁRMA töltelékeket fazékba, üstbe gARMAdába rakják, és úgy főzik meg.
Az RM páros, mint alvó RoM – MaR gyök mutatja, hogy egészséges gyoMORnak elég háROM töltelék. Több nem is illik, de abból MORzsa sem MARad.
Az utódnyelvek némelyikében, így a török, szerb, román és más nyelvekben, szintén a MÉSZÁR megfordított alakja, a MÉSZÁR – SZÁRMÉ, SZÁRMA szóból jön a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék: SARMAle, САРМАле neve.
SZáRMa – MéSZáRos hangváz: SZ-R-M – M-SZ-R-s.
Erdélyben némely helyeken TAKARTnak is nevezik. A SZÁRMA oly régi, mint a MÉSZÁROS megnevezés, azt pedig tudni kell, hogy az első MÉSZÁROS Noé volt, aki még az egynyelvűség idején élt, és az akkor létező egyetlen ősnyelvet beszélte, a teremtés nyelvét, amely az ómagyar. Erre bizonyíték az összes ősi név, amely a Bibliában található, mert mindannyi csak a mai magyar nyelven fejthető meg. A magyar nyelv nem az úgynevezett honfoglalás után keletkezett, alakult ki. Ezt csak a bérnyelvészet állítja. Nemcsak Berzsenyi szerint: „[…] a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalóm azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni, […]” Nem is oly biztos, hogy a SZÁRMA, a töltött káposzta magyar konyhából kimaradt, és csak körülbelül két évszázada jött vissza. Nem minden létező dologról tesznek említést az írások. Amikor arról olvasunk, hogy egy helység első írásos említése ekkor és ekkor történt, az nem jelenti azt, hogy akkor alapították, mert lehet, hogy már ezer évvel azelőtt létezett. A SZÁRMÁt, töltött káposztát már az ómagyar ősnyelv beszélői ismerték, készítették, főzték. De lehet olyan is ez, mint a magyar konyha esete a paprikával, pityókával, kukoricával. Egy ideig kiesett, aztán amikor visszatért, elfoglalta az ősi időkben már meglévő fő helyét. A káposzta minden időben a magyar nyelvűek fő eledelei közt található a történelem folyamán.
Nem a törökök tanították meg a magyar nyelvűeket főzni, nem török mintára épül a magyar konyhaművészet. A magyar konyha receptjei a legrégebbiek a világon, mivel e nyelven fogalmazták meg az étkek készítésének módozatait a legősibb időktől kezdve.
RM – MR kapcsolat: a száRMa tölteléke többféle száRMazású – MaRha, seRtés baRoMfi – húsból teRMészetes ízhaRMóniában, összegyúrva, káposztalevél háMRa (hám = takaró) rakva, gömbölyű foRMára csavarva, fazékba gaRMadában, szeMRe is kívánatos MagyaRos étel. a száRMa tölti a gyoMRot, a gyeRMek is szereti. Nagy fazékkal főznek száRMát, több napra elég, így a kaMRában tárolják. Aki abból jóllakott nyugodtan hajtja áloMRa fejét.