M.Z – Z.M gyök: MeZ – ZiM: takarás, lefedés, mennyiség stb. A MEZő élelMEZő, a jelMEZ takaró, a ZIMa (ősnyelvi: hó), amely ZÖMével hull, az is takaró. A MEZő MESSZi táj, hosszan NÉZhető.
A MEZő két határoló kÖZött elterülő terMESZtésre alkalmas tér, amely MESZ-szire nyúló is lehet. Mivel két erdő, folyó, tenger kÖZÉ esik, így a MEZő szónak kÖZÉp, kÖZÖtt elterülő értelme is volt, van. A MEZőt megmunkálni jövedelMEZő, mivel az élelMEZéshez szükséges termények ZÖMe a MEZőn terem meg. A MEZei munka kitűnő iZOMfejlesztő annak, aki jól MOZog a munkában.
A MEZő kikelettől a tél beálltáig ZÖMében ZÖld növényeinek MEZébe öltözik, befödi a tért, zöld MEZét rávonja a kopár földre, s minden élő, MOZgó legfontosabb élelMEZője (eme – a kisbaba szava). Ősszel leháMOZzuk a MEZő felületét, begyűjtve mindent, ami élelMEZ.
A MEZő növényMEZének virágairól gyűjtik a méhek a MÉZet.
A MEZő télen sem MEZtelen, MEZetlen, mert bár leveti zöld MEZét, fehér MEZbe, ZIMába öltözik, hóMEZővé válik. A ZIMa az ősnyelven = hó. Télen a MEZő ZIMankós, ZUzMarás.
A MEZ befödi a testet, különben MEZtelen, MEZetlen. Ilyen a jelMEZ is. A híMEZő mintákkal tölti be a vásznat, a MEZő is ilyen mintákkal híMEZett a rajta élő növények által.
A valakit, valamit eleMEZő, jelleMEZő: leMEZteleníti, elemeire szedi, hogy alapvető jeleit leolvassa róla.
Más takarók, területet befödők: MASZat, MÉSZ, MOSZat, MÁZ, ZOMánc és még mások.
Utódnyelvekben: az olasz MEZZO közép vagy felezett jelentésű. MEZOpotámia nevében folyóközi (pot = víz) MEZŐ, tér, síkság, róna, rét jelentésű. Egyezik a magyar MEZŐ jelentésével: köztes térség. A MEZŐ lehet hatalmas, ÖZÖM (özön) térség.
