ÉSZ – Értelmi képesség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az É az Értelmi magasság és kiterjedés, az SZ a kiforrottság, érett állapot. Az SZ hangos értelemadó gyökök jelen vannak és meghatározóak az érettséget, befejezett állapotot leíró szavakban is: őSZ, SZüret, SZed, aSZal, aSZú, asSZony, kéSZ stb. Az ÉSZ átfogóan kiterjedt érettséget, az elme terpESZÉt, nyitását jelöli. Nem török eredetű, hanem magyar!
ESZTENA – Juhok hegyi karámja. Hegyi juhász kunyhója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román < ? szláv] Az ESZTENA tulajdonképpen legelő és nem a lakóépület. Az ESZ gyök itt a területi kiterjedés (terpESZ, fESZ). A letarolt erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Az ESZTENA szó a kivESZTEtt aljnövényzet helyén ESZTENdőre (ESZTEN – időkiterjedés, idő fESZtáv alatt) kialakuló legelő neve. Mind az ESZ gyöknek, mind az SZT párosnak szerepe van a szó érthetővé tételében. ErdővESZTÉN alakuló, annak helyén létrejövő legelő. A hegyvidéki ligetes erdő irtásával megfoSZTjuk a helyet a bokroktól. Így cserjéktől, bokroktól megfoSZTott, lefoSZTott lesz, mely legelőnek kiváló. Ez az ESZTENA. A rajta épült TANYA csak tartozék, de nem mellékes, hiszen a névben: eszTENA (a juhász otThONA) ez is jelen van, az összkép része, vagyis együtt adják a szó egészének valós jelentését. Az ESZTENA szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Bővebben a tanya címszónál. ESZTENDŐ – Év. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő] Itt a MÉKSZ tárgyilagos, de bővítsük a jobb megértés végett. Ha az eredeti –, és nem a Kazinczyék által kiherélt – magyar nyelvet vesszük alapul, akkor az OKTAT szó jövő ideje nem OKTATNI FOG, hanem: OKTATÁND. Az évek teltével az ember sok tapasztalatot szerzEND, elméje, esze megérÉND, azaz több ÉSZT (székelyül: eszöt), ESZT szerzEND. Tehát az évek tapasztalatai ESZTENDEnek, vagyis ESZTENDŐ (észélesítő) hatással vannak ránk, OKTATÁNDanak. Így hát az ESZTENDŐ valaha nem az évet jelentette, hanem az egy év (tavasztól tavaszig – idő fESZtávolság) alatt szerzett, tárolt ismeret és tapaSZTalat, ÉSZre, elmére való hatását. Az év ENDjére – végére ESZT (eszet, észt) érlelt, ESZTENDett. Az ESZ gyök itt az időben való kiterjedést (kifESZített ív) jelöli. Azt is mondhatjuk, hogy fESZT TENDElt, azaz állandóan, FESZT TANít (TANoDa, TAND). Az ESZTENDŐ, a későbbiekben hasznosítható tapasztalati anyag ÉSZre gyakorolt hatásának meghatározó jelzője. Ez a tapasztalat minden egyes év elteltével szélesedik, gyarapodik. Ez összeadva adja az okosító, ESZTENDŐ évek számát. Ezek az ÉSZ évgyűrűi. A fákhoz viszonyítva, nem sok jut belőle az embernek.