Engöm gyermök koromba’ szénásszekeret rakni, édösanyám tesvére, Imre bátyám tanittott meg. Feszegbe’ laktunk akkor. 14 esztendős kicsi kölyök vótam. Ő fogatos volt a kollektívbe’ (téesz).
Az első szekérrakásomnál elmagyarázta, mit, hogy kell csinálni.
A szekérderekába beléfért két nagyobb, vaj hanem három küssebb merökje széna. A küsebb bugját nevezik nálunk merökjének. Biztoson onné van a merökje név, hogy egy felnőtt férfi eccere felmarkojja, ölibe, marokjába fogja.
Na, szóval szekérrakás.
A szekér derekába valót es szépön villatenyerenként borogatta belé, de azt én csak megtapodtam, hogy esszeálljon. Amikor a lajtorjás szénásszekér dereka megtelik, a lőcsön fejjel má tűrni kell az első szeget a sarokra.
A megtűrt szeget megboriccsák egy jó nagy villatenyér szénával, s erre a borittásra es kell még egy nagy villatenyérrel az ódalába hátrafelé. Utána jő a másik ódal, ott es szeget kell tűrni, arra a borittás keccör. A középre, a két szeget esszefogni esmen egy jó nagy villatenyér széna kell borittásnak, hogy a két szeget esszetarcsa. A hátrafelé tett két ódalborittás es kap középön ijen esszetartó borittást. Ezök mind a merökje má megnyomult, jó szabájos, kerek alakjából kiemelt villányi szénaadagok.
A hátsó sarkokot es pont úgy kell megtűrni, mint az elsőt. A borittások azé kellnek, me hanem lesuvad az egész. Általába négy ijen sort tűrtünk, de vót, hogy ötöt es.
Annyit még hezzateszek, később meg es tapasztaltam, hogy amikor erőst meleg van, nem jó szekeret rakni, me ojakor a forróságtól meggerjed a széna, s nem áll essze szépön. Eccer le es suvadt a hátsó két sor emmián. Há, nem örvendtünk neki, me újra kellett rakni. De e máskor vót
Na, szóval, hogy fojtassam, a megrakás után jött a lekötés. A kötőrudat középön hátralökte bátyám, elől lekötte, hátul pedég kézzel, rejaakaszkodva húztuk, ahogy bírtuk. A végin megtekertük a kötelet hogy feszüjjön.
Lekötés után szépön legerebjéltük mindenhol, ojan lett, mint aki megfűsűlködött. Erőst jól sikerült az első szekérrakásom. Imre bátyám meg es dicsért.
Na, osztán indultunk haza, s amikor feszegbe, Diményék mellett, a nagy hídon átalmentünk, alább Diák Feri ki vót állva, Imre bátyám odaszólt:
– Nezd meg Ferkó, Sanyi mijen szekeret rakott!
Na, akkor erőst jól esött a dicséret.
Evvót az első szekérrakásom, osztán még sok.
