A magyar nyelv az egyensúly nyelve. Számrendszeren, matematikán alapuló. Ezt vallotta Bolyai János is. A matematika az anyagtömeg = mate, mozgatása = matika, az egyenlőségjel két oldalán az egyensúly megőrzése végett, ez a törekvés lépten-nyomon felbukkan a nyelvben, így bebizonyítható az a valóság, hogy a nyelvben is cél az egyensúly megőrzése, Minden hang, minden gyökszó jelentéshordozó elem a pozitív és a negatív oldalon is egyaránt.
Az erkölcsi egyensúly megőrzésére adott bölcs tanácsai nem rigmusokba szedettek, hanem a bölcselet a szavaiba van építve. A fő kulcshang ez esetben az E hang, amely az egyEnsúly billenő hangja. Figyeljük meg az E hangos, Es szavainkat.
Ha valami egy En nyugvó, az egy En-es, egyEnes.
Ami egy En létes, az egyEnletes.
A szErEtEt egy kegy, a kEgy szó is Es, kEgyEs.
Ha elveszíti E jellegét, akkor a kegy Etlen lesz – kegyEtlen.
Ha az emberiEs állapot elveszíti E jellegét, Etlen lesz: emberiEtlen.
Ha a kellemEs elveszíti E jellegét kellem Etlen: kellemEtlen.
Ha a szeretEt elveszíti E jellegét szeretEtlen: szeretEtlen.
A szavak egy részéből kiérezhető, vagy leírva látható a gondolkodáshoz, megfontoláshoz, ELMÉhez kötődés: értELMEs, érzELMEs, figyELMEs stb.
Ha ezek elveszítik ELMEi irányításukat, ELME nélkülivé válnak: értELMEtlen, érzELMEtlen, figyELMEtlen.
Tehát a teremtés nyelvének már szavai serkentnek az életben erkölcsi egyEnsúly megőrzésére.
A teremtett anyagi világ, az egész világegyetemben az összes égitestek fennmaradásának feltétele a két ellentétes pont vagy oldal, egyensúlyának megőrzése, így akár a matematikai egyenlet esetében, az egyenlőségjel két oldalán mindig az egyensúly megőrzésére törekszik. A világmindenséget megteremtő Isten számítógépje vigyázza az egyensúly megőrzését az általa teremtettek közt minden téren.