Az apa szereté a BORt, ezért első fia születésekor azt mondá pátosszal:
– Legyen a gyerek neve GÁBOR, mert benne van a BOR.
Aztán született még egy fiú, ő BÁLINT lett, mert az apa BÁLozni is szeretett.
A fiúk után egy lány következe, s ekkor az apa azt mondá emelt hangulatában:
– Legyen a neve BORBÁLA, mert abban meg benne van a BOR is BÁL is.
E kislány után megint fiú következett. Egy kicsi ügyes, apja fia.
Örömkönnyek közt rebegé el kívánságát az apa:
– E fiúból nagy ember lészen, akárki meglássa! Legyen a neve TIBOR, mert ő is megszereténdi a BORT …, de még a töményt is. Meg ám! Vedeléndi, mint a vizet. Apja fia lesz. Próféciát mondok: A BOR ki nem vesz a házából, de ha nem lészen, akkor ott a pult könyöklője az ország házában. Nagy ember lészen az én TIBOR fiamból. Annyi esze lészen, mint egy baromfiudvar összes ilyesféle tartaléka! Bizony mondom!
Végtére a legutolsó újra egy kislány leve. Ezután megpihene a nemzés fárasztó műveletétől elcsigázottan, és azt mondá az apa:
– Ennyi BOR és BÁL után legyen már egy kis LEOKÁDIA. Szeressétek őt, fiaim, sose hagyjátok magára, emeljétek föl a földről is, ha szétterülne. És ne engedjétek uralni magatokat, hanem fújjátok mindenkivel szembe az Internácionálét és a cefreszagot, hogy táguljanak körületek.
És tágulnak, egyre kevesebben vannak.