ATOM – Vegyi elemeknek vegyészeti eljárásokkal tovább nem osztható legkisebb része [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ATOM szó az AT – TO ősgyökből induló szó. A T hangcsoport – ATO – az ATOm a legkisebb vegyi elem részecske, amely tartalmazza minden vegyi sajÁTOsságát azon elemnek, amelynek alkOTÓ része, vagyis amelyből vÉTEtett. Egyes vegyi anyagok esetében (urán stb.) döbbenetesen hATAlmas energiatartalom TÖMörül benne, amit maghasadási folyamat elindÍTÁsával szabadítanak föl, és szÍTÁssal felerősÍTIk. Az ATOm mérhETEtlen nagy ereje könnyen válhat (vált) ÁTOkká az ember, a Föld számára. Honnan tudta a kezdetekkor az ember, a nyelv ezt így?! Csak felső forrásból! Ezt nem lehet, az őslevesben kialakult sejtből százmillió évek alatt pocokból majommá, majd abból majomemberként még görbe hátú – barlangja előtt a bunkójával vadmalacra váró – ősemberrel megmagyarázni! A T.M – M.T gyök: ToM – MoT, a TÖMörített, alvó, de MOToszkálással ébreszthető erő. A tájak nyelveiben sok helyen használatos a TudOM szó helyett a TOM rövidítés. A tudás, TudOMány is erő, ami kis helyre, az agysejtekbe van TÖMörítve. A szó a teremtési tökéletességéhez még közelálló ember beszélt nyelvén, a nyelvek magván, az eredeti ősnyelven keletkezett, onnan jutott az ógörög nyelvbe, ahol módosult, később ez alakban röppent ki a világba, és ily alakban hozta vissza hozzánk a tudomány nyelve. Mert milyen rejtélyes forrásból eredően rögzítik, őrzik az ősi magyar népmesék az összesűrített, TÖMörített (töm, tom) erőt a Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, A két borsszem ökröcske című mesékben? Volt valamilyen forrás, amely még az Özönvíz előtt tudatta az értelmes emberrel ezt, és ő a beszélt nyelvében rögzítette A TÖMörített erő (a töm – atom) fogalmát. A mesék, legendák sok értékes, megtörtént dolgot rögzítettek! A történészek viszont önző anyagi érdekből mindig az őket fizető hatalom szája íze szerint* írták a történelmet. Ma is ugyanúgy – a világháborúk győztes hatalmainak szájíze szerint – hazudják minden szégyen nélkül. Még a történéseket átélő, ma is élő tanúkat aljas módon szemberöhögve is. Aki igazat mondana, írna, azt üldözik, börtöneikbe zárják. Ha akad ma őszinte történész, s leírná a valót, számára – legtöbb esetben – a világ levéltáraiban fellelhető hivatkozási alapok is hamisak. Ennyit az írott történelem igazmondásáról. /*/ Gondolhatunk az Óperenciás tenger körüli, elvetendő nyelvészi mellébeszélésekre is.