A bérnyelvészet képviselői belebetegedtek a szlávozásba, finnugorozásba stb.
———————————————
ASZTAG – Gabonakévékből rakott szabályos magas halmaz. [bérnyelvész szerint: szláv]
Az ASZTAG szó az ASZ – SZA ősgyökből indul, és mind a SZÁraz, mind a kiterjedés nagysága: ASZ jelentés ott a szóban. Az ASZtag gabonája ASZott, SZÁraz.
Az ASZ ősgyök mellett az SZT hangcsoport – ASZTA – a másik fő igazolója annak, hogy az ASZTAG magyar kifejezés. A széles kiterjedést jelenti még az ESZTEndő, gESZTEnye, ESZTEna szavakban. Az élelem, táplálék elOSZTÁsa, kiOSZTÁsa, a kOSZTOlás gondolatösszessége jelen van az: ASZTAl, ASZTAg, lISZT, tÉSZTA, dagASZTÁs és más szavakban. De az emÉSZTÉS szó is kötődik a fentiekhez.
Az ASZTAG nagy terjedelmű gabonarakásként, gAZDAGságot is jelentett (sz > z, t > d).
Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, még takar az ASZTAGgal kapcsolatos jellemzőket. Az ASZTAG megbontása után, a cséplésnél SZÉTverik a gabonafejeket, SZÉllel SZÉTfújják belőle a polyvát, pelyvát, rostálják, azaz SZITálják. Egy kis magyarázattal érthető a párosoknál előforduló zöngés – zöngétlen hangcsere. Van teljes csere: SZK > ZG, amely esetben a zöngétlen páros cserélődik zöngésre: máSZKálás – moZGás. Vagy aSZTag – gaZDag, amelynél szintén zöngétlenről zöngésre vált mindkét hang. Ugyanakkor értelmi háttéregyezés észlelhető az SZT > ZD > ST váltásnál. Például: gaZDagon megkent vajas kenyér esetében vaSTagon kenték a vajat.
A T.G – G.T gyök: TaG – GaT, a gabonát a TAGról, a sávokra, pászmákra TAGolt területről gyűjtik be. A gazDAGság bőséget, a DAG az ősnyelvben domb, hegy, csomó. A DAGadás egyik jelentése kiterjedés, kövérség. Az ASZTAG szó magyar eredete elvitathatatlan. Az ASZTAGból kinyert gabonából készült kenyér kerül az ASZTALra.
Az aSZTaG – aSZTaL hangváz: SZ-T-G – SZ-T-L.
Az ASZTAG – GASZTA átforgatás a GAZDA szót idézi, de a másik ősi GAZDAjelentésű GOSZpoda szónak is kezdő gyökszava.
A nagy ASZTAG a GAZDA büszkesége:
aSZTaG – GaZDa hangváz: SZ-T-G – G-Z-D.
A nagy ASZTAG a GAZDAGság jele:
aSZTaG – GaZDaG hangváz: SZ-T-G – G-Z-D-G.
Az sem kizárt, hogy eredetileg GASZTAG volt a neve, de lehetett VASTAG is, eszezve: VASZTAG.
Az ASZTAG – GASZTA hangátforgatás nyomán előjön az élelemKÉSZÍTés, a KOSZTRA vétel, másik ősi kifejezése (k > g): GASZTRA, amiből az ógörög tájnyelvi ág GASZTRO szava kialakult. Mivel a kenyér a legfontosabb eledel, így az ASZTAGRA épül a KOSZTRA, GASZTRO élelmezés:
aSZTaGRa – KoSZTRa – GaSZTRo hangváz: SZ-T-G-R – K-SZ-T-R – G-SZ-T-R.
Elfogadnánk egy ilyen mélységű „szláv” nyelvi magyarázatot az Akadémia nyelvészeitől a szó kialakulására, vagy a „szlávul” beszélőktől, ha a megállapítás szerint tőlük makogtuk el a szót! SZT – TSZ: az aSZTag hatalmasnak teTSZő, annak láTSZó, s a valóságban is hatalmas gabonarakás.
ASZTAL – Lábakon nyugvó vízszintes lapból álló bútordarab. Étkezésre stb. használt asztal. [bérnyelvész szerint: szláv]
Az ASZTAL szó ASZ – SZA ősgyökből induló. Az ASZtalon felejtett élelem ASZalódik, elSZÁrad. Másik jellemzője az ASZ gyökben: kiterjESZtett felület, széles kiterjedés jelentés. Az ÁSZ, legnagyobb ütőkártya, az ASZtag, ASZtal, arASZ, ESZtendő, ÉSZ is bizonyos véges határig terjedők. Az ASZtag a legnagyobb gabonarakás, az arASZ a lehetőség határáig kiterjESZtett két ujj közti táv, mint hOSSZmérték. Az ESZtendő is véges, tovább nincs, onnan fordul. Az ASZtal a legkiterjedtebb közvetlenül élelmező hely. Tulajdonképpen az ember legnagyobb ASZtala, élelmező mezője a Föld. HASZnáltságának fontossága szempontjából is nagy jelentőségű.
Az SZT páros elsöprő bizonyíték a szó magyar eredete mellett. Az SZT hangcsoport – ASZTA – az ASZTAl szóban az OSZTÁs helyét jelöli. Az ASZTAl leginkább az élelmezéssel kapcsolatos hely. Az ASZTAlon dagASZTAnak lISZTből tÉSZTÁt. Ott fogyASZTjA ételét a család, tehát étekfogyASZTÓ hely. Az ASZTAlnál ad gondolatébrESZTŐ tanácsot a szülő gyermekének, jóra ÖSZTÖnözve, jó tettekre ÖSZTÖkélve őt. Az ASZTAlnál OSZTAnak még: tanácsot, kártyát, ajándékot, szerepeket stb. A játékASZTAlt zöld pOSZTÓval terítik le. Az ASZTAl tISZTÁn szép. A tISZTA ASZTAl a ház ASSZOnyáT dicséri.
Az SZT hangcsoport erőteljes kifejezőerővel bírt az ősnyelven más szavakban is. Az ASZTAl az ősi SZTÁNa, azaz tanya középpontjában SZTÁLLó (innen a szituáló) SZTÁTó, helye. Itt TÁTSZ szájat, akár beszélsz, vagy eszel. A székely konyhában, amely a ház legfontosabb nappali helyisége volt, az ASZTAL mindig körüljárhatóan középen állt, SZTÁLLt.
Az ASZTAL – LATSZA átfordítás szerint is oly fontos bútordarab, amelyet mindig ott LÁTSZ A középen SZTÁLLni, ÁLLni. A SZTÁ hangcsoport, a SZTÁL szó keményt is jelentett az ősnyelven, oly fémet is, amely megÁLLja a helyét. E néven nevezték a korai időkben az acélt, amely nemcsak keménynek LÁTSZott, SZTÁLt hanem az is volt:
aSZTaL – SZTáL – LáTSZ hangváz: SZ-T-L – SZ-T-L – L-T-SZ.
ASZTALon SZELETelnek: aSZTaL – SZeLeT hangváz: SZ-T-L – SZ-L-T.
Az ASZTALra LETESZnek tárgyakat: aSZTaL – LeTeSZ hangváz: SZ-T-L – L-T-SZ.
Az ASZTALra teszik a LISZTet: aSZTaL – LiSZT hangváz: SZ-T-L – L-SZ-T.
Az SZT páros itt alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, amely az ASZTALra vonatkozó jellemzőket rejt. Az ASZTALon SZÉTterítenek, ráTESZnek étkeket. Ugyanakkor az ASZTALterítő az oSZTovátán kéSZülT SZŐTtesből van. Az ASZTALtetőn SZÁrítanak, ASZALnak a gyümölcsöt.
A szóvégi T.L – L.T gyök: TaL – LáT, az aszTAL elLÁTó, TÁLaló hely.
Az ASZTAL – TALASZ átforgatás is beszédes: ASZTALon TÁLALSZ, ott TALÁLSZ étket:
aSZTaL – TáLaLSZ – TaLáLSZ hangváz: SZ-T-L – T-L-L-SZ – T-L-L-SZ.
Az ASZTALT használhatod arra, hogy ATLASZT teríts rá, így könnyebben eligazodsz, ÁTLÁTSZ rajta:
aSZTaLT – aTLaSZT – áTLáTSZ hangváz: SZ-T-L-T – T-L-SZ-T – T-L-T-SZ.
A szónak, megnevezésnek minden eleme magyar, de lehet „szlávul” is erőlködni, próbálkozni a fentihez hasonló névadó jellemzők felsorolásával és bokrosodással, ha már mindenképp a szláv nyelvből eredést erőltetik. Nem lesz eredményes. Az ASZTAL hamisítatlan tiszta magyar szó, de a magyartalan bérnyelvészet szerint nekünk kötelezően majmolni kell! Nem kell rémüldözni a: SZTÁNa, SZTÁTó, SZTÁLL, iSTÁLLó, iSZTÁLLó, SZTELLázsi (ázsi = nagy) mindannyi ősi magyar gyökökre, hangcsoportokra épülő szavak, függetlenül attól, hogy mely nyelvek vették át, és milyen eredetűnek jegyzi a bérnyelvészet.
SZT – TSZ értelmi kapcsolat: az aSZTalon lehet étkeknek való terményeket meTSZeni, vagdalni, lehet jáTSZani, s az aSZTal tiSZTaságából láTSZik meg az asszony szorgalma.
