ÁRVA – Akinek egyik vagy mindkét szülője meghalt. Társtalan, magányos. Szánandó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ÁRVAság kihegyezett állapot. Ezt az ÁR – RÁ szókezdő ősgyök is mutatja. A CzF Szótár a megfosztottság fogalmával rokonítja.
ORVul (r) elVett éRték, egy kedves, szeretett személy elVesztése. Az RV hangcsoport – ÁRVA – bizonyít, mivel a dURVA, hERVAd, lÁRVA, sORVAd szavakban az ÁRVA állapot hERVAsztó, sORVAsztó lelkiségét mutatja be. Az ÁRVA mindig jobb sorsra vÁRVA éli életét örökösen szeretetre szomjazva. Az R.V – V.R gyök: RéV – VáR, az ÁRVAságra jutott ember örökös RÉVbejutásra, nyugalomra VÁRakozását fejezi ki.