ÁRMÁNY – Gonosz fondorlat, cselszövés. Áskálódik, fondorkodik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – ármás ’községi rendőr’ < román] Ha ezt a nevetséges eredetbejegyzést komolyan veszem, akkor az ÁRMÁNY szó alig száz év körüli.
De nem veszek komolyan egyetlen MÉKSZ eredetbejegyzést sem. Az ÁRMÁNY szó az ÁR ősgyökből indul, mely hegyes, szÚRó eszköz, adott esetben fegyver. Az RM párosra rosszindulatú éllel a: csármál, durmonyás (haragos, Ballagi), förmed, karmol szavakban van párhuzam. Az R.M – M.R gyökből a ReMeg, RéM, RoM, MaR.A szóvégi ÁNY minden esetben jó vagy rossz minősítő. Ez esetben rossz.