ÁRGUS – Szigorú, gyanakvóan figyelő tekintet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög Argosz százszemű mondabeli óriásról] A HARAGOS, HARGOS azaz ÁRGUS név H.R – R.H gyökből: HaR – RoH, magas jelentésű. A HAR = hegy: HARgita, ROHonc. ÁRGUS mindenre RÁlát.
Az RG hangcsoport – ÁRGU – a mORGÓ, dORGÁl, dÖRGŐ, fORGÓ, bORGÓ szavakban jellemzi ÁRGUst. Az ősnyelven HARAGOS, majd ógörögben HARGOSZ – ARGOSZ. Épp ahogyan HÁRFÁSból lett HÁRFEUSZ, végül ORFEUSZ. A görögösített névben is megmaradt az RG páros, de nem valószínű, hogy értelmi párhuzamok találhatók az görög, ógörög nyelvekben. Az RG páros –, amely R.G – G.R alvógyök: RiG – GoR, hangjaival alkotható a RIGolyás, a kellemetlenül sziGORú, GÓR, a tüzetes szemügyre vétel eszköze. Az ÁRGUS szó hangjainak Rubik kockás elforgatásával alkotható a SUGÁR szó. Íme: Ár-gus – sug-ár. A név ősmag-nyelven költ, és később módosult, torzult, és valós értelmét elvesztette, csak beszáradt szóképként maradt fenn a lassan kialakuló ógörög nyelvben.