ARC – Fejünknek az a része, melyen a szem, az orr, a száj van. [MÉKSZ szerint: orr+szá(j)] Nem vitatom a zárójelben megállapított eredetet, mivel jó megállapítás, csak hozzátennék. Az ARC – vonások összessége, nem csak a körvonal, hanem főleg a belső ábrák (ábrázat) vonalai is meghatározók. A régies ORCA OR gyökszava a ROvásról is szól (orot).
Az ARCon kiRAjzolódnak a belső érzelmek. Olyan, mint egy féRCvonal a vásznon, amely ideiglenes, változtatható. A vonalak ide vagy oda kARColásával különböző RAjzolatok (ra – arc) jeleníthetőek meg. Ezek a kARColatok átrendezhetők. Lehet duRCás, moRCos. Lehet hARCias: kemény, mint az éRC, hideg, rideg, mint a béRC hava. Meglátszik rajta a kudARC, a fájdalom mARCangoló hatása és a sok güRCölés. A C hang külön is értelmet közvetít. Egy ARC RAjzolata ARCÉLe, nem csak egy vonal, hanem elárul valamit az egyén beállítottságából, ÉLetCÉLjaiból is. Ezek kivetítődnek az ARCÉLre. A szemekben villanó aCÉLos, esetleg CÉLratörő tekintethez az ARC adja meg a keretet. S egy gondolafüzér: ARCvonásainkon, ARCunk féRCein tükröződnek személyiségünk jellemVONÁSai. A hosszú évek alatt ide-oda változó féRCek végleges vonalakká rögzülnek, és valahol az élet delén túl kialakul a személyiség végleges ARCulata. Azaz olyanok leszünk, ahogyan éltük életünket. Az RAjzolódik ki véglegesen ARCunkra, amit ráféRCeltünk az évek során. Erre mondják: Az 50. év utáni ARCkifejezésünkért életünkkel vagyunk felelősek. Az RC páros alvó R.C – C.R gyök: ReC – CeR, amely rejt még ARCcal kapcsolatos mondanivalót. Vele alkothatók a RECe (redő) és a CÉRna, CERuza szavak. Előbbiek a vonal. Az utóbbi vonalképző.