ÁR1 – Az árunak pénzben kifejezett értéke. [finnugor] Ez ÁR – RÁ ősgyök. Az ÁR, ÁRu, ARány, ARany, ARasz. Ezek vagy mÉRtékek, vagy ÉRtékek. Az ÁRu ÁRa annak ARányában volt, hogy milyen volt mennyiségi, minőségi mÉRtéke. Az ARasz hosszmÉRték volt. A megvásÁRolt ÁRuért ÉRtékének ARÁNYában mÉRtek ARANYat miután megfontolták (fonttal mérték), kialkudták az ÁRát. A vásÁRok, VÁSárok kezdeti VAS fizetőeszközének szerepét később az ARany vette át. Az ARANY ARÁNYító érték volt, mai nyelven a legnemesebb váltóérték, valuta (magyar gyök). Tehát az ÁRu annyi ARanyat ÉRt, amennyi ÉRtéket a mÉRésnél képviselt. Ezek a megnevezések szoros értelmi kapcsolatban állnak. Ezt így egyetlen úgynevezett finnugor nyelven, de a világ egyetlen nyelvén sem lehet így levezetni, mivel ezen a nyelven született a fogalmat megnevező kifejezés. A CzF Szótár említi az utódnyelvi jelenlétet: „Mennyiben az ár, áru, és ér, érték, érdem alapfogalomban egyeznek, rokonok velök a német Waare, werth, Würde, továbbá a latin: arrha, hellen: arrabwn, ismét a latin: meritum, merx, merces és pretium.” Kiem. K.S. Tehát használják, de magyarázatot nem tudnak adni a gyök értelmére. A vásÁR, ÁRu, ÁR, ARány, ARany, mÉRték szerinti ÉRték. Az ARANY jelen van minden nép nyelvében az eredeti megnevezés módosult alakjában, de eredete ősmag(yar)-nyelvi, mivel csak magyarul magyarázható a szó gyakorlati felhasználhatósági értelme. A vásár szó bontásánál érdekes dologra derült fény. A vásárhoz kapcsolódó jelenségek a fémeknek ember általi felhasználása szempontjából a régészetnek nem a jelenleg elfogadott fémkorszak időrendi álláspontját támogatja. A vas előbb, vagy majdnem egyszerre jelent meg a rézzel, és fő fizetőeszköz volt. A nyelv nem hazudik. A nyelv rögzítette a valót! Bővebben a vásár szónál.
ÁR2, ÁRADAT – Áramló, hullámzó víztömeg, illetve ennek áramlása, sodrása. [finnugor] Ez is ÁR – RÁ ősgyök. Az Á hangnak így önmagában semmi köze a vízhez. Az ÁR szó a magas vízállást jelenti. Ebből az Á hang a kellemetlen meglepetés hangja, az R hang a Rombolás. A CzF Szótár: „Dagadó, emelkedő, magasodva szétterjedő víztömeg; származékai: árad, áradás, áradat, áraszt, áradoz. Ellenkezője az elvont ap, melyből apad, apaszt, apály származnak. Rokon a folyamot jelentő vékonyhangú ér (rivus), valamint a latin mare, német Meer, szanszkrit vári, zend vairi, stb. V. ö. ÁRAD. Alapfogalomban, mint magasságra vonatkozók, egyeznek vele: orj, orom, merj, marj, mart, part. Bővebben l. R, gyök. Árvíz: magasan szétömlő víz. Árvíz által megkárosodni.” Az Á – Riadt és Riasztó felkiáltás még az egynyelvűség idején történt óriási vízözönkor. Kétségtelen, hogy a későbbi időkben más nyelvet beszélő népek is éltek át nagy ÁRvizet, de csak az ősnyelv, az ősmag(yar)-nyelv egyenes ági örökösében, a mai magyar nyelvben maradt fenn az a kifejezés: megúsztuk. Egyetlen nép nyelvében sincs benne ez a kifejezés. Ezt Kiss Dénes is megerősíti. Az, hogy ez a meghatározás elhangzott valaha, rögzült a nyelvben, és évezredek óta, nap mint nap elhangzik egy nehéz megpróbáltatás sikeres kiállása, túlélése után e nyelvet ma is beszélők ajkain, arra utal, hogy az ezt kiváltó történelmi esemény rendkívül erős nyomot hagyott az ősmag(yar)-nyelvet beszélőkben. Ha ÁRról, ÁRADATról van szó, akkor a szóeredet csak ebből a nyelvből lehet! Az R hang tömören leírja az okozatot is. Az ÁRADAT szóban a következmény, amit az ÁR ADOTt és az lehet egy veszteségi számADAT. Az ÁR: magas vízállás (méretadat), amely ÁRtalmakat okoz. Érdekes, hogy T > C hangváltással még a történelmi Özönvíz okára is rámutat: ÁRADAT > ÁRADAC ( C magas állás: árboc), és ha fordítjuk a szót (Rubik kocka): DAC-ÁRA. A teremtői törvényekkel szembeni addigi emberi engedetlenségnek, azaz DACnak ÁRA. Ha még fordítunk, rábukkanunk más fogalmak megnevezéseinek eredetére: CUD-AR (hatás). Tovább a D.C – C.D gyökkel: DaC – CuD – CSŐD, mint beDŐléS, az előző világ végleges veszte.
ÁR3 – Bőr lyukasztására való hegyes végű nyeles szerszám. [finnugor] Ez szintén ÁR – RÁ ősgyök. Az ÁR jelentése: elhegyesedő magaslat. Ez esetben az elhegyesedés, elvékonyodás értendő. Az olyan eszköz, ami szúR, ÁRtalmas fájdalmasan RÁgó RÁhatású az elszenvedőre. A CzF Szótár leírása: „Oly szók elvont gyöke, melyek rontást, sértést, fosztást jelentenek, mint: ármány, ár vagy árr (eszköz), árt, ártány, árva. Rokonai az előtétes: dárda, nyárs, bárd, továbbá: arat, irt, ort, orló (olló), orv, oroz, fordítva: ró, rom, ront. Egyeznek vele a szanszkrit: arb (ront, rombol), hellen: arpazw, latin: orbo, héber: (arah = carpsit, decerpsit) melytől származik ari (leo), azonos a magyar or-ozlán gyökével stb.” ÁR4 – 100 négyzetméternek megfelelő terület mértékegység. [nk: francia] A szó születését az ÉRtékek fogalmának kÖRében, azok megnevezései közt kell keresni. Egyetlen földi nyelv sem birtokol saját szógyököt, csak amit az ősmag(yar)-nyelvből örökölt, tehát a szó nem lehet francia eredetű! Itt szintén ÁR – RÁ ősgyök az alapszó. Az AR ősgyök az ARasz, ARany, ÁR, vásÁR és más szavakban meghatározó mÉRtékekre és ÉRtékekre vonatkozó. Minden tERületmÉRték a tÉR, kÖR fogalmába illik be. A jÁRás, bejÁRás is e fogalomhoz kötődő! Ilyen a közigazgatási tERületek neve is: jÁRás, megye. Az ÁR lépésekkel körüljÁRt tÉR. A régiek tízes és tizenkettes számrendszerben számoltak. Ez esetben vagy tíz vagy tizenkét lépés oldalhosszúságú négyzetről van szó. Mivel megmunkálandó négyzet alakú terület, így a négyes szám több értelemben van jelen, lévén a munka egyik ősi neve: NÉGYelés. Az ÁR ősgyök a nyÁRi mezőgazdasági munkák megnevezéseiben is jelen van: ARat, takAR, kapAR, sARabol, gyARol stb. Még a veszteség ÉRtékének felMÉRésében is megjelenik. Mekkora MÉRtékű, ÉRtékű a kÁR? A métER szó a mÉRet hangváltott alakja. Tehát eredete nem görög, hanem ősmag-nyelvi. A beMERítéses MÉRTÉKvétel tömegÉRTÉK megállapítása eredetileg nem a görög Arkhimédész felfedezése, hanem az ősmag-nyelv beszélői már régen használták előtte. Különben nem volnának jelen a meríték, mérték, érték szavak a mai magyar nyelvben. Arkhimédész csak újra felfedezte a már feledésbe merült módszert. Ez nem von le semmit az ő tudományos munkássága értékéből, mivel a görögök előtt ismeretlen, elfeledett módszerre döbbent rá hirtelen. Amint a méter, mérték, érték szavak egyike sem görög eredetű, úgy az ÁR sem francia, hanem mindkét esetben ősmag-nyelvi örökség.