ÁR, ÁRADAT – Áramló, hullámzó víztömeg, illetve ennek áramlása, sodrása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Ez is ÁR – RÁ ősgyök. Az Á hangnak így önmagában semmi köze a vízhez. Az ÁR szó a magas vízállást jelenti. Ebből az Á hang a kellemetlen meglepetés hangja, az R hang a Rombolás. Az Á – Riadt és Riasztó felkiáltás még az egynyelvűség idején történt óriási vízözönkor. Kétségtelen, hogy a későbbi időkben más nyelvet beszélő népek is éltek át nagy ÁRvizet, de csak az ősnyelv, az ősmag(yar)-nyelv egyenes ági örökösében, a mai magyar nyelvben maradt fenn az a kifejezés: megúsztuk. Egyetlen nép nyelvében sincs benne ez a kifejezés. Ezt KISS DÉNES is megerősíti. Az, hogy ez a meghatározás elhangzott valaha, rögzült a nyelvben, és évezredek óta, nap mint nap elhangzik egy nehéz megpróbáltatás sikeres kiállása, túlélése után e nyelvet ma is beszélők ajkain, arra utal, hogy az ezt kiváltó történelmi esemény rendkívül erős nyomot hagyott az ősmag(yar)-nyelvet beszélőkben. Ha ÁRról, ÁRADATról van szó, akkor a szóeredet csak ebből a nyelvből lehet! A CzF Szótár: „Dagadó, emelkedő, magasodva szétterjedő víztömeg; származékai: árad, áradás, áradat, áraszt, áradoz. Ellenkezője az elvont ap, melyből apad, apaszt, apály származnak. Rokon a folyamot jelentő vékonyhangú ér (rivus), valamint a latin mare, német Meer, szanszkrit vári, zend vairi, stb. V. ö. ÁRAD. Alapfogalomban, mint magasságra vonatkozók, egyeznek vele: orj, orom, merj, marj, mart, part. Bővebben l. R, gyök. Árvíz: magasan szétömlő víz. Árvíz által megkárosodni.” Az R hangcsoport – ÁRA – jelen van az ÁRAdat szóban, amely pusztító ERŐ, s amelytől ŐRIzkedni kell. Jelen van még a fORRÁs, dÖRÖg, elEREd szavakban is. A D hangcsoport – ADA – a következmény, amit az ÁR ADOtt és az lehet egy veszteségi számADAt. Az ÁR: magas vízállás, méretADAT, amely ÁRtalmakat okoz. A szó – T > C hangváltással – még a történelmi Özönvíz okára is rámutat: ÁRADAT > áraDAC. A C hang itt magas állás: pl. árbóC*is. A Vízözön előtti Isten-ellenesség, daC magas foka. Ha fordítjuk a szót (Rubik k.): DAC-ÁRA. A teremtői törvényekkel szembeni addigi emberi engedetlenségnek, azaz DACnak ÁRA. Ha még fordítunk, rábukkanunk az okozatra: CUD-AR (hatás). Tovább a D.C – C.D gyökkel: DaC – CuD – CSŐD, mint beDŐléS, az előző világ végleges veszte. Az áRaDaT (t >c) – áRaDaC – DaCáRa – CuDaR hangváz: R-D-T – R-D-C – D-C-R – C-D-R, e sor önmagáért beszél. A nyelv apró jegyekben rögzítve, igazolja a történelmet.
*A part menti sziklákon megsérült, elsüllyedt hajóknak csak ez a része láCCott ki a ÁRBÓl. Ez egyik névadója.