APAD – Folyó vagy állóvíz tömegében csökken, szintje lejjebb száll stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az APAD szó az AP – PA ősgyök bővítménye. Biztosan állítható, hogy ősmag(yar)-nyelvi eredetű tőszavakból áll (ap-pa, ad-da).
A víz tulajdonsága: ha a földre öntjük, szétfolyik, ott lAPul, APad, bármire tAPad, azzal közvetlen kAPcsolatban marad. A PAdlónál alább nem jut, csak ha a rEPedésen elszivárog. A szomjas, vízhiányban szenvedő EPed, de a megrEPedezett föld is. Majdnem elAPad, mint a lÁP vize a nyári EPesztő forróságban. A lAPos terület hamarabb válhat lÁPossá.
Ha megcsAPolják a hordót, elered a víz. Ha a víz sokáig marad egy területen, a talajon, akkor PAng. Ha forr, PÁrolog, szintje APAD, mert tömegéből leAD. A kisbaba PÜPÜ-nek mondja a vizet. Ez is ősnyelvi, mivel génekbe írt ösztöni kifejezés. Az összes utódnyelvi P hangos VÍZ jelentésű szó innen vezethető le. A román APA – víz szó tartalmazza a kulcshangot, a P-t, ez egyezne az olasz PÓ (polyó) nevével, amely folyóvizet jelent. Ehhez hasonló a magyar IPOly, amely szintén folyó, és az amerikai POtomac is. De B – P – V – F hangváltásokkal: VOlga, BOdVAj, BOsnyák, VAltaVA, PIna és mások mind FOlyók. Románul az árvíz – POtop, az Özönvíz – POtOPul mare. Ez a POtOP, pOTOp szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, mert annak azonosító elemeit, jellemzőit tartalmazza. A kezdetek idején a rajzban jelöléseknél, ha a sokat, nagy tömeget akartak jelölni: kettőzték! A POtOP szóban ez a kettőzés jelen van, de az ÁTOk értelemadó hangnyalábja is: pOTOp. Lehetett ez PATAP is, mivel az ATAk (patak) szintén ősmag(yar)-nyelvi szó, és a víz TÁmadásának ÁTOkszerűségét leíró. Az olasz PIAve (Plavis) lAPos sík területen FOlyó víz. A kép még teljesebb a vÁPA szóval, mely völgyet, vizes árkot, mocsaras helyet jelent, benne az ÁPA szó, amely egyezik APA – víz jelentésű, az ösztöni P hangot tartalmazó ősmag(yar)-nyelvi szóval.
APÁTIA – Lelki fásultság, érzéketlenség, közönyösség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az aPÁTia állaPOT. A szókezdő A hang, a szótörzs értelmével ellentéteset jelent, és ez a mai magyar nyelvben is jelen van ellentétes indulatszóként: Ahhá, Ahogyne. A szó törzse a P.T – T.P gyök: PáT – TáP. Az APÁTIA a SZIMPÁTIA érzetének minden iránt való hiánya, elAPAdása, érzelmi fásultságból eredő leTAPAdás. Mert mi is a SZIMPÁTIA? A SZIM-PÁTia annyi mint: SZEMre tetsző, kedvelt SZEMélynek, vagy más akárminek, SZEMmel is SIMogató, ahhoz SIMuló (érzelmi) TAPadás (pát – tap) vágya, amely eljuthat érzelMI közelségben a PÁTyolgató, testi-lelki ÁPoló kAPcsolATig. Összegzésként: az APÁTIA ennek az érzelem-együttesnek hiányából eredő, kiüresedett lelkiállaPOT. A szóvégi IA kötött magánhangzó-páros, lehetne örömfelkiáltás is, de itt burkolt, be nem vallott lelki rIAdalom kifejezője. Az APÁTIA alkotó elemei, azok magyarázhatósága biztos ősmag-nyelvi eredetet feltételez.