Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [MÉKSz szerint: ? finnugor] Az ősmag(yar)-nyelv tömöríteni tudott több jelentést rövid szövegben, akár a mai magyar nyelv is. Például vegyük az ÉVÁhoz intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, román nyelvben rögzült feleség jelentésű NEVASTA (Né vasz te, Né vagy te) kifejezés. NEvasta (né), NEVasta (név), nEVAsta (Éva). A NEVASTA szó visszafordított alakja VENA/STA, melyben jelen van a másik ősmag(yar)-nyelvi név, az ENA, ENÉH, de a N/ÉVA, VÉ/N/A is, mely latinosan VÉNUSZ. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), melyben szintén megjelenik az st – szt páros, mely az osztás, osztódás, ezen át a szaporodás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v zöngétlen párjára, f hangra, az a hangot é-re váltva, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít (szt bontva) magának. Az sz hang itt jelentős értelmi kulcs: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő ösztönből eredően „fészekrakó”. NEVASTA – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, ENA, ANA, ANYA. Az anyai öl az enyhe fészek, úgyszólván mennyei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA tükörszó, értelme oda-vissza ugyanaz.