ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? finnugor] Az ANY – NYA ősgyök. Vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. (Nagyanyám még használta! A csirkéket keresve mondta: Hol VASZtok, no? Hol VASZkolódtok?) A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte, azt, hogy nőről van szó – NÉ. NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a nében az azt illető névre is mutat: ÉVA. Sőt: N/ÉVA, itt az északi folyó nevének magyarázata. A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A névaszte szó visszafordított alakja vÉNAszte, amelyben jelen van a másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből a latin VÉNUSZ. A VÉNA ér eredő kapcsolat így érthető az „eredő VÉNA” kifejezés. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), amelyben szintén megjelenik az ST – SZT páros, mint ősmag-nyelv eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a V > F váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. Az SZ hang, jelentős kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően „fészekrakó”. NÉVASZTE – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, ENA, ENÉH, ANA, ANYA. Az ANYA szóban az NY hang fontos értelem meghatározó. Az ANYAméh az a hely, ahol ANYAgi létünk kezdődik, a tANYA ahol magzatként védve vagyunk. Az ANYAi öl ENYhe fészek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA a NYAvalygásaink, a NYAfogásaink megértője. Neki NYögjük el aggodalmainkat. Kis NYÁpicként őt NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért. Az ANYU NYUgtat meg és NYÚjt védelmet. Ő a menedék, NYUgalom szigete. ANYÁnk lát el NYÁmival, azaz táplálékkal. Alapvető ANYAgi gondjainkat ő elégíti ki, bár ennek feltételeit az APA teremti meg.