ANGYAL – Némely vallás hitvilágában Isten környezetéhez tartozó jóságos szellemi lény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög] Az ANGYAL szó eredeti alakja hírvivő szerepe szerint: hANG EL OSZtó. Tehát a H.N – N.H gyökből képzett: HaN – NaH. Az említett ősnyelvi szóból alakult át ógörög nyelven hANGELosz, majd elejtve a h hangot és a szóvéget – módosulhatott az ógörögben ANGELOSZ alakra. Később a latinban lett: ANGELus. Miután visszajött a magyar nyelvbe – feledve, hogy eredeti alakjában jelentését is hordozta – ANGYALra módosult, a magyar nyelv hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint, és a mindennapi életben más értelmet is kapott: a jóság, szelídség értelmét. Az NGY hangcsoport – ANGYA – az ANGYAl, a teremtésben lANGYOsabb hANGYAmunkát végző fénytestű szellemszemély. Az ANGYALi JÓság (gyó) közismert kifejezés. A szó fordításai: LANGYA, GYALAN. Tévhit szerint az ANGYALok: jótevő (gyó) szárnyas kisgyerekek vagy nők, holott mint Isten küldöttei, csak erős, hatalmas fénytestű teremtmények lehetnek. Az őskori küldetéseikben emberekkel is volt kapcsolatuk, amikor küldetésben segíteni, bíztatni jöttek a Földre, és minden esetben, férfialakban jelentek meg. A fordított gyök (han – nah) értelme a biztatás NAh szava. Azok az ANGYALok, akik Istennel szembeszegülve, az Özönvíz előtt a Földre jöttek, testet öltve házasodtak, később démonokká váltak. Testi jelenlétüknek tárgyi nyomai fellelhetők szétszórtan a Földön: piramisok, hatalmas kőtömb építmények, mekanikai (mechanikai) szerkezet maradványok, magas szintű teknikai (technikai) felszereltség gépeinek rajzai. A szóvégi GY.L – L.GY gyök: GYaL – LáGY, szerint az anGYALok Isten legALacsonyabb rangú fénytestű teremtményei, mintegy GYALogos osztály LÁGYabbnak minősülő köznapi feladatok elvégzésére. NGY – GYN: az aNGYal eredetileg az ember számára az isteni keGYNek tetteit gyakorolja.