Erre azt írta a kegyes Méta fész:
„Hozzászólásod közösségi alapelvekbe ütközik.”
SZÜMtük = SZEMeTEK, azaz SZ.M – M.SZ gyök: SZeM, SZöM – MeSZ, MöSZ. Ez jelen van a tájnyelvekben ma is: szép SZÖMű lányok vannak Székelyföldön, de a Magyar Alföldön is. Szerintem a SZÜM gyök is él. A T.K – K.T gyök: TeK – KeT, a régies TIK, TÜK személynévmás, ez tájszólásokban ma is él. Székelyföldön, Erdővidéken, de máshol is él még a TITEKET ősi változata: TÜKTÖKÖT, azaz gyökönként: TÜK-TÖK-KÖT. SZÜMTÜK = a TÜK SZÜMe, TI SZEMe, SZEMeTEK, SZÖMöTÖK, amellyel TEKinteTEK. SZÜMtükkel, SZÖMötökkel, SZEMetekkel MESSZire, MÖSSZire láttok.
SZüMTüK – SZeMeTeK – SZöMöTöK hangváz:
SZ-M-T-K – SZ-M-T-K. – SZ-M-T-K.
VOGYmuk = VAGYunk, azaz V.GY – GY.V gyök: VaGY – GYüV, aki megGYÜVe, az itt VAGYon.
A VAN – VAGYon változat ma is él a tájak nyelveiben.
Az M.K – K.M gyök: MuK – KuM, MÜK, MÜNK, MIK, MINK, azaz MI személynévmás.
HOMou = HAMu, H.M – M.H gyök: HaM – MaH. A gyök itt sem változott. A HAMu HÁMként borítja a felületet, akár a MOHa. A gyök él, sőt a nyelvészek által latinból eredeztetett HUMusz is innen ered.
GYIMilcs = GYÜMölcs, GY.M – M.GY gyök: GYiM, GYüM – MoGY, MaGY.
A G hangos változattal azt mutatja, hogy a GYÜMölcs rejti a MAGot, amelyből majd kiGYŰN (m > n) a csíra. Nem változott a gyök.
Az ILCS, ÖLCS, valaminek a kicsinyét jelenti, de azt is, hogy bILCS, azaz bÖLCS dolog a gyimILCSfogyasztás.
Összegzésül: a gyökök ugyanazok 7-800 év távlatából is.