Szent-Györgyi Albert véleménye azokról, akik új utakat keresnek, új dolgokról gondolkodnak:
„Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.”
Ha mindenben másokat utánozol, hogy elnyerd tetszésüket, soha semmi újat nem fedezel fel. Szépen, csendesen, zajtalanul beilleszkedsz, besimulsz a szabványok közé, éled az unalmas hétköznapi életed, mint a többiek.
Ám, ha egy kipattanó szikra megvillant valami újszerűt, megérint, tüzet fog, felgyúl benned az ilyenre érzékeny, incselkedő kiskanóc, s ettől merszet, bátorságot kapsz szembemenni a megszokottal, letérve az útról oly irányban, ahol nem járt még senki – egymást követve, maguktól borulnak ki eléd olyan érdekességek, amelyeket addig senki nem látott meg, holott tömegével kínálta magát.
Olyan ez, mint ébredéskor megpendülő zenei hang, amelyet követ egy másik, s ide-oda hullámzóan dallammá alakul, új dal születik.
Így voltam én is a magyar nyelvvel. Előbb a beszédhangokkal.
Kisfiam még nem beszélt, játszott a szőnyegen, egy golyót görgetett: gl-gl-gl-gl. Az R hangot még nem bírta, különben gr-gr-gr-gr lett volna a hang: guri-guri-guri-guriga. Aztán a golyó elérte a falat. Erre ő mélytorokból: G. Miért? Mert addig pöRGött, GuRult, GöRdült, de ekkor meGállt, Gátnak futott, véGe, leRaGadt – G.
Így indult ismeretségem a kötött mássalhangzó-páros jelenséggel: RG, süRGős, a szoRGalmas ember mit tesz ilyenkor uGRani kell, beindul a foRGalom. Az üRGe is füRGe, uGRik. Rájöttem, hogy az utódnyelvekben a süRGősség jelentésű szavakban is ott van e két hang: uRGent, uRGente, emeRGency.
Az RG – GR páros kapcsán kezdtem keresni a többit, minden mássalhangzót társítottam egy másikkal: PR – RP: aPRó – áRPa, kaPRos. Ha a mássalhangzók számát hatványra emelem, meglelem az összest: 575.
Ezek olyanok az utódnyelvi szavakban, mint útjelzők, jelenlétük mutatja a szó, kifejezés ősnyelvi eredetét. Segítségükkel megkereshető a szavak eredeti alakja a teremtés ma is élő ősnyelvében, a magyar nyelvben, s mutatják az utódnyelvi szavak eredeti jelentését.
Aztán rájöttem, hogy e párosok hangkieséssel alakultak ki. Tehát előbb gyökként voltak jelen a nyelvben, majd a hangzó kiesésével alakultak kötött mássalhangzó-párossá.
Példa: Aki süRöG, foRoG, az süRGő-foRGó, RöGvest jön, szinte GuRul.
Majd ezek nyomán felismertem a hangcsoport jelenséget.
Lehet hangcsoportja egyes hangoknak: aDa, oDú, éDe…
Szavakban: ÉDEs ODÚm kEDŰs nyugODAlmat ADA nékem.
A kötött mássalhangzó-párosnak is: ANDA, IMPA, OMBA…
Szavakban: ANDAlító dallamokra alUDNI, de ébrEDNI is kellemes. Az IMPAla IMPOnáló szépségű.
Átforgattam teljesen a szavakat: LEVENDULA, LEVIDULA – ALUDNI VELe. KANDALLÓ – ÓLADNAK fűtésére való.
Gyökönként: KÁN-TOR – TOR-KÁN, KÁNTOR a TORKÁN énekel. DOK-TOR – TOR-KOD. A DOKTOR a TORKOD nézi.
A szavak átforgatásáért kaptam ilyen meg olyan jelzőket, de kit érdekelt, ha az eredmény igazolja a kísérletet.
Innen egy lépés volt a szó-hangvázak, amelyek a szócsaládok azonosítói. Azonos vázhangokból álló szavakkal jelenít meg egy tárgykörön belül: jelenségeket, eseménysorozatokat, mozzanatokat, tárgyakat.
KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L
Összevetve a Biblia sarokpont fontosságú tételeivel, rájöttem, hogy ez a tökéletes nyelv a teremtés nyelve, mert minden fontos tételt e nyelven lehet megfejteni részletes pontossággal. Ezáltal felismertem a teremtés titkainak egy részét, a Teremtőt, az ő személyes nevét.
Mivel ez a teremtés nyelve, rámutat a Biblia napjainkra szóló jövendöléseire is.
Lehet, bolondnak, hülyének tartani, de a legjobb úton haladok a magyar nyelv titkai megfejtésében.