A hivatásos akadémiai nyelvészet szerint a műkedvelő délibábos nyelvészek nevetségessé teszik magukat és a magyarságot, mivel azzal dicsekszenek fölöslegesen, hogy a magyar nép a legrégebbi a Földön.
Azt nem vitatom, hogy a vájt fülűek előtt nevetségessé válik minden ember, aki a megszokott mintától eltérő véleményt merészel megfogalmazni.
Röhögjenek békében, egyéb szakmai örömük úgysincs.
Személy szerint nem érzem érintettnek magam, mivel sosem állítottam, hogy a magyar nép a legrégebbi. Igaz, hogy kezdetben az egész Föld népe egyetlen nyelvet beszélt, a teremtés nyelvét, amely a mai magyar nyelvvel egyező, ám ez okon nem mondhatja senki, hogy a magyarok a világ első népe, ugyanis az Özönvíz előtti emberiség nem volt nemzetekre szabdalva.
Azonban a teremtés nyelve kapcsán volna néhány megjegyzésem.
Felelősségem teljes tudatában, és az eddigi ismereteimből eredően teljes bizonyossággal merem állítani, hogy a teremtés nyelve az első emberpár összes sejtjei DNS-ének hárommilliárd kódjelű számítógépes létvezérlő ütemtervébe eleve betáplált, átörökíthető nyelv. Ugyanaz a nyelv, amely a Teremtő környezetében, az ő fénytestű fiai által is használt gondolatközlő eszköz. A beszédkészséget, nyelvet, annak vázszerkezetét a Teremtő Isten ültette az emberi örökítő sejtekbe, vagy ha úgy tetszik: génekbe.
Azaz, menny Föld egy nyelvet beszélt.
Ehhez teremtett minden beszédhang kiejtésére alkalmas gégefőt. Ez természetes, hiszen Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. E nyelvnek földi viszonyokra alkalmazott változatát építette fel az emberiség Bábel előtt, kétezer év alatt – Özönvíz előtt 1654, utána 350 – a sejtjeibe ültetett nyelvszerkezeti felépítési váz alapjai szerint. Mindezt, egyszerű írástudatlan emberek, ösztöni szóképző képességgel, egyetlen szál tudákos, okoskodó nyelvész nélkül.
Ezt az ősnyelvet bontotta meg Bábelnél a Teremtő Isten, hogy megfékezze az egekig érő torony építését. De a nyelvi alap megmaradt minden emberben. Minden újszülött sejtjei DNS-e hárommillió kódjelű szoftverén a nyelvi alapkészlettel születik. Erre bizonyíték, hogy az összes újszülött – a számára fontos szükségletek kezdeti megnevezéseiben – a megörökölt ösztöni ősgyököket gügyögi, Grönlandtól a Tűzföldig, Távol-Kelettől Vadnyugatig, függetlenül attól, hogy mely nyelvet beszélő nép közé pottyan a világra.
Nincs egyetlen olyan anyaszült nyelvész sem ezen a sárgolyón, aki ezt eredményesen megcáfolhatná!
Senki! Csak, ha belefojtja minden újszülött kisbabába a szót!
A nyelv változatlan folyamatosságát, Noé legkisebb fia, Jáfet ágának, székes, székita, szkíta őstörzse biztosította, akik a nyugat felé vándorló csapattól leváltak, megtelepedtek a napon megcsillanó tenger körpátján, leverték az első cölöpöt a még ritkás fás vidéken, s eszközeikkel, állataikkal gazdálkodni kezdtek.
Ez a törzs, szerető ősatyáiktól, Noétól, Jáfettől szeretetre, jó tettekre fogékony, kicsitől nagyig, ifjútól öregkorúig, odaadó segítő szellemben nevelt sátoralja nagycsaládként, letelepedett, gazdálkodó életmódra, berendezkedésre oktatott, s a zavartalan létfenntartáshoz minden mesterséget ismerő, szükségleteiben teljes önellátásra képes, istenes hitű, egymáshoz ragaszkodó, szoros kötődésű, kaláka-közbirtok társadalmi szokásrendre, életvitelre tudatosított nép volt. Ezermester fémművesek népe, minden eszközt, ekét, boronát, kaszát, kapát, gereblyét, taligát, szekeret és egyebeket megalkotott magának. Ők már kerekes szállító járművel jöttek, nem szamárháton hozták a batyut.
Tudott, hogy a székely soha nem volt szamártartó nép.
E nép háborítatlanul élt az Özönvíz utáni második századtól a Pannon-tenger partvidékén, körpátján, kárpátján. Majd a víz lefolyása után, a Kárpát-medence hegykaréja által védett természetes határai közt, és sosem mozdult ki a medencéből! Nem lépett más népek földjére, nem háborgatott senkit.
Az ősnyelv és az azt megőrző nép vonatkozásában minden ázsiázó, pusztai vándor mellébeszélés fölösleges!
Csak egy békés nép – nem vándorló, keveredő, kalandozó, harcias, hódító – őrizhette meg érintetlen tisztaságában a teremtés ősi nyelvét, és őrizte is híven Kazinczyig változatlanul. Azt a nyelvet, amelyről lord Bowring írta: „…olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott.”
Tetszik vagy nem, e nyelv fennmaradásához az biztosított védett helyet és feltételeket, aki megteremtette, és az első ember örökítő sejtjeibe helyezte!
E nyelv nem veszhet ki!
Akinek ez így nem hangzik jól, és az őslevesben keresi az első élő sejt kezdetét, az élet eredetét –, amit még az ez irányultságú béna tudományág nem tudott és soha nem, is tud, nemhogy kísérletek százaival, hanem egyetlen eggyel sem eredményesen bebizonyítani – annak szabad az út, lehet kutatásokat végezve más irányba menni.
Jó utat a nemlét világa, a vaksötét, az örök semmi felé!
Én az eredeti isteni nyelvet, s az igazi történelmet keresem, annak bizonyítékai után kutatok. Ezért nem érdekelnek terjengős, fellengős leszármazási, nemzet kialakulási mítoszok, emberi elméletek.
Csak a nyelv, a földrajzi nevek, mert egyetlen megbízható történelmi adattár a beszélt nyelv mentén keresendő. A nyelvészet, őstörténészet, régészet szakmai megállapításai csak a teremtés beszélt nyelvének szűrőjén átengedve, oda-vissza átvizsgálva, időben, térben elhelyezve érdekelnek. Ugyanis a fent említett ágazatok mindegyike a teremtésellenes kifejlődés elmélet hazug tantételei szerinti alapvázba (sablon) illeszti minden kutatási eredményét.
Ma minden hivatalos fórum szemtelenül, gátlás, gyeplő és nyakló nélkül hazudik.
Hazudik a politika, pénzügy, vallás, egészségügy, gyógyszeripar, törvénykezés et co. Mitől lenne kivétel: a nyelvészet, őstörténészet, régészet, kifejlődés elmélet?
Nincs kivétel!
Érvényes Napóleon megállapítása kissé bővítve: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek”… na, meg: a nyelvészek, régészek, evolúcionisták és a többi!
Az a véleményem, hogy a nyelv szavai –, amelyek alakulásába nem nyúltak bele hamis, hazug, beste károkozó kezek Kazinczy előtt – olyan, mint az üledékes talajszerkezet. Finoman kell keresni benne a rétegződéseket, ahogyan leülepedtek. Ezek a rétegződések: hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, mint értelemhordozók, tökéletes nyelvfelépítményi összefonódásban.
A történelmi eseményeket, leszármazási vonalakat, népek, nemzetek kialakulását, írás-rovás leleteket s mindent, ami a múlttal kapcsolatos, a nyelv függvényében kell kutatni, elhelyezni, mert a nyelvbe nem nyúltak bele a hamisítók mocskos kezei.
Nem feltűnési viszketegség serkent. Nem érdekel hírnév, elismerés. Az igazságot keresem.
Az ősnyelv fennmaradása
Azt leírtam, és közöltem is, hogy a FEHÉR szín felbomlásához hasonlítható az ŐSNYELV felbomlása. S amint a FEHÉR szín felbomlásakor nem tűnik el az alapszín, úgy a nyelvek felbomlásakor sem tűnt el az ŐSNYELV. Mindkettő esetében a létrehozó Teremtő akarata dönt, s így joggal vélem azt, hogy saját alkotását nem dobta sárba. Egyetlen nyelvben sem fedezhetők fel értelmi összefüggések ilyen rendszerezett szervezésben.
Az ősi nyelvben, s a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben minden gyökszó, minden szó fordítható, s Rubik kockaszerűen összeforgatható. A fordítás felvilágosítást nyújt a szó által megjelenített akárminek más jellemzőiről: elkészítési, felhasználási módozatairól stb.
Az állatok nevét alkotó hangokkal leírhatók fő jellemzőik, s a növények nevei hangjaival, tápanyaguk hasznossága, mi mire jó az ember egészségének fenntartására.
Minden terv szerint és céllal teremtetett!