ALKOT – Munkával, tevékenységgel létrehoz valamit. [MÉKSZ: finnugor tőből] Az AL gyök már érthető, itt ALap. A KOT viszont a tak, ták, tek, ték, tik, TOK, tök, tuk, tük, munkát jelentő gyökcsalád fordított alakja. A KOTló is teremtői közreműködéssel (ösztönökbe épített önműködő cselekvéssorozati képességgel) KOTolva „alKOT” a természet törvényei szerint: csirkéket.
Ez csak így lehetséges, mivel az OKTalan szóban sűrítve áll, hogy ALKOTásra képtelen (értelem nélküli állat). Az OKos, értelmes Lény, OKkal, azaz OKot adva – cÉLlal, ELmével, Kész Tervvel – végzi munkáját. Az LK páros a leglágyabb dallamos L hang a tervező eLme és a Kemény K, a végrehajtó Kéz „szövetsége”. Az eLme és a Kéz a Tervezés aLKoTás fő Tényezői. Többnyire minősítő vagy cselekvőkészség, képesség, valamint cseLeKvéssel kapcsolatos kifejezések tengelyhangzója: alkalmaz, alkat, alkot, alku, emelkedő, lelkes, gondolkodó stb. Fordítottja, a KL páros a kemény összesség, de fordulékonyság kifejezője is: szikla, csukló stb.
Tehát az ősmag(yar)-nyelv nem igazolja a világegyetem – értelmes tervező, végrehajtó nélküli – évmilliárdok OKTalan véletlenjei sorozatának tulajdonított létrejöttét! A nyelv nem hazudik, mivel szavai nem érdekek mentén alakultak ki.